Talita

Festéktüsszentő Hapci Benő és a nyár

Sokan voltunk. A legtöbben eddigi szári színjátszótáboros életünkben. Huszonkét résztvevő, két tizenéves segítő, két felnőtt, aztán még egy és még egy, és nap mint nap új vendégek. A darab, amit előadtunk, a Festéktüsszentő Hapci Benő – a kaposvári színház fílingjével, szűnni nem akaró tapsot kapott a Petőfi Sándor Művelődési Házban június végén.

Nézem a Vitália által készített fotókat, és egyszerre tölt el a hála és a csodálkozás. Hogy lehet ennyire zöld a fű a kertben? Ilyen szép az ég még éjszaka is? És itt volt ez a csomó gyermekarc, amely mind nevet vagy szelíd figyelemmel és odaadással hallgatja Anitát, vagy engem, vagy egymást, vagy épp rajzol, énekel, táncol és tüzet ugrik! Hogyan lehetséges, hogy amikor benne vagy valamiben, csak az áradását érzed, azt a meleg lüktetést, amelyet a szeretet körforgása okoz?

Először, bevallom, megijedtem. Mit fogunk enni, pontosabban miből fogunk enni. Voltak gyerekek, akiknek szülei nem tudtak fizetni, aztán mégis, valami nagyon keveset. Jött volna egy kisfiú a gyermekotthonból, akit az utolsó pillanatban az anyukája, akihez nyáron haza szokott menni, visszatartott. Aztán jött egy másik a szomszéd faluból, akinek a szüleivel megegyeztünk, kipróbálhatja a tábort. Ha tetszik, maradhat. Neki talán tetszett, de a négyéves húgának az egyedüllét – nem. A fiú hazament, de másnap jött helyette a nyolcéves Ábel legjobb barátja, Csoma. Csoma szeme betegnek tűnik.

Semmi, mondta az édesanyja a telefonban, allergiás valamire, azért könnyezik. Úgy néz ki, mintha kötőhártya gyulladása lenne, vélte Eszter neurológus anyukája estefelé, amikor a másnapra szánt csokis kekszet hozta. Kötőhártya gyulladás, jelentette ki határozottan Ferenc, a gyermekorvosunk, és szemcseppet írt fel. Ferenc csütörtök reggel két nagy oldalszalonnával és nyolc szál kolbásszal lépett be a kapun. Támogatás a tábornak, tette le a két nagy dinnyét is az asztalra. A húst a Benyó Húsbolt küldi Tatabányáról. Hívd fel, köszönd meg! – adta meg a számát a tulajdonosnak.

Gomba és a szörpök

 Ez már könnyű volt. Felhívni és megköszönni. Könnyebb, mint korábban a Méhes-mézes szörpöket adó Gólya János elé vinni kérésemet. Nagy levegő, köszönsz, és kérsz. János szörpöt és fűszerkeverékeket adott. A gyerekeknek a körtés és a málnás ízlett a legjobban. Másik nagy levegő, és kérsz újra. Most a péktől, Pechinger Gábortól. Aztán a gombatermesztőtől, Farkas Jenőtől. Hála Margitának, aki a főzést irányította, a gomba is elfogyott. Még azok is megkóstolták, akik egyébként nem rajonganak ezért a különleges, finom ételért. Gombás lazannya, pizza gombával, juhtúróval töltött gomba.

Reggelente a friss zsömlét néha Attilával, néha Virággal pakoltuk be az öreg Toyotánk hátsó ülésére. Mire felébredtek a többiek, az éppen soros naposok megterítették az asztalt. Gőzölgő menta tea, ropogósra sült zsömle, vaj, házi lekvár, kolbász. Így ébredni jó – nyújtózott Balázs is, aki egy napra látogatta meg Anitát, a rendezőt, de három napig maradt.

Kockás pizsamában a főúton

Szeretem Anitát, aki a kaposvári színház levegőjét varázsolja a szári parasztház udvarára immár harmadik éve. Szeretem, mert vele minden olyan természetes. Még az a reggel is, amikor Juli, a zeneszerző egynapos jogosítványával, kicsi kutyájával és még kisebb babájával Szárra érkezvén másnap hajnalban indulni szeretne, de nem tud. Kopognak a szobám ajtaján. Két álmosan riadt arc az ajtórésben. Van bikakábeled? Tessék? Bikakábel, tudod? Ja. Kockás pizsamában álldogálok a felnyitott motorháztetőnél, Anita szívecskés vászonnadrágjában kutat emlékeiben. Azt hiszem, vigyázni kell valamire, mert kisül, ha rosszul csatlakoztatod a kábeleket, mondja. Végül leintünk egy autót. A szolgálatkész sofőr aznap háromnegyed órát késik a munkahelyéről. Eddig tart, míg hosszú tologatások után beindul az autó. Tétova szaladgálásunkat a munkába igyekvők hada nézi végig a buszmegállóból. Akár egy cseh film szereplői is lehetnénk, állapítjuk meg, és nevetni kezdünk. A szívből jövő kacagás eltörli fáradtságunkat.

A kultúrházat is a kaposvári színház légköre tölti be majd szombaton, az előadás napján. Egy hét alatt is születhet csoda, konstatálja Andrea, aki régen volt színházban, de most ujjong. Igazi színházi
élmény. És mi lett abból a pici vékony, két szál hajú kislányból, Katából, aki a főszerepet játssza, kiáltja csodálkozva. Andrea Katát másfél éves kora óta ismeri. Amikor tüdőgyulladása volt, ő adta be az injekciót, hogy ne kerüljön kórházba. Andrea is orvos.

Giliszták a katonaládában 

Anita vidáman mosolygó arca nemsokára Vitália arcával egészül ki, aki kedden érkezik, hogy a színház mellett a talajról és a komposztról tanítson. Vitália évekig tanult Amerikában, néhány hete doktorált odakinn talajjavításból. Két kisfiú, aki a próbák alatt egymással játszik, hamarosan mellé szegődik. Aztán egy kislány, Nádja is úgy dönt, inkább rendezőasszisztens lesz, vagyis kiáll. Nekünk meg hamarosan igazi komposztládánk lesz, amelyben giliszták élnek.

Este megbeszéljük a napot. Ki miért ad hálát az Istennek, aztán pontozunk. Öt társukat említhetik a gyerekek, akik aznap segítették őket, kedvesek voltak velük. Nyerges Eszti azt mondja, az egész napért hálás. A kis Luca szintén. A halk szavú Bori is örül minden egyes történésnek, akárcsak a testvére, Sári és Szasza, Tibi testvére. A kis Samu, aki Magera Balázzsal játszik, Balázsnak ad pontot. Balázs Samunak. Csoma Ábelnek, Ábel Csomának. Anita ma senkinek, mert a mai próbák csapnivalóak. Úgy döntünk, másnap Tatára megyünk fürödni, csak este dolgozunk. Ki kell engedni a gőzt, konstatáljuk, a srácok a suli után pihenni szeretnének.

Jégkása 

A sokáig morcos Tivadar egymás után veszi nyakába a kisebbeket, úgy gyalogol a tatai kis állomásról a tópartra. Tibi nyakában szintén gyerekek. Két nagyfiú. Vágó Balázs, akit idős nagyszülei nevelnek, jégkásáért nyavalyog. Én inkább fagyit szeretnék venni. Ha jól számolom a pénzünket, mindenkinek jut egy gombóc. Közben megérkezik Nyerges Eszti anyukája, Zsuzsi Áronnal, a kisebbik gyerekével, és Radarral, a menhelyről elhozott keverék kutyussal. A gyerekeimmel sokszor megállapítjuk, ha kutyának vagy macskának születünk, Zsuzsiéknál szeretnénk élni. De emberek vagyunk, akik jó háromnegyed óra gyaloglás után szomjasan vetik bele magukat a tóba. A kisebbek csak a part közelébe, a többiek beljebb. Néhányan ódzkodnak a víztől. Anita és Vitália a parton napozik. Aztán indulás előtt jön az egy gombóc fagyi. A pultos enged az árból. Vágó Balázs a zsebpénzéből jégkását vesz, piros-fehér-zöld színűt. Édua szintén a zsebpénzéből két gombócra szavaz. A többieknek nincs zsebpénzük, de így is elégedettnek látszanak.

Zsuzsi vállalja, hogy autóval kivisz minket az állomásra, de nem tudja az utat. Margita vele megy, még három kicsi fér be a Škodába. Mi, többiek, türelmesen várjuk a sorunkat, míg rá nem jövünk, nem fogunk kiérni időben, a vonat nemsokára indul. Anita odamegy egy autóshoz, kéri, segítsen. A vezető ráállna, a felesége azonban hárít. Elhajtanak, aztán mégiscsak vissza. Jöjjenek, szálljanak be. Nyolcan préselődnek be a hétszemélyes kocsiba. Időben érünk az állomásra, vonatra szállunk, Szárra érünk.

Gyerekszerelem?

A lányok gombát hámoznak a vacsorához, főznének, de kifogyott a gázpalack. Autóba
ülök, irány Bicske. Tibi és Dorka velem tartanak, a kocsiban szikrázik a csend. Tizenhárom és tizennégy évesek. Nemsokára kezdődik a próba. Ma érkezik meg Juli, a zeneszerzőnk, akinek holnap majd elromlik az autója.
Csütörtökön már kultúrházban próbálunk, mert esőt mondanak. Közben elkészültek a díszletek, amelyeknek faanyagát a bicskei fatelep tulajdonosa, Bálint Imre adományként adta. A jelképes házakat és a templomot, ahol a Festéktüsszentő Hapci Benő története zajlik, a faluban dolgozó restaurátor, Szabó István vállalta be – ingyen. Anita nemcsak a díszletekkel elégedett, de végre a próbák is jól mennek.
Kamilla, Anita lánya fuvolázik, a tízéves Szilágyi Eszter már kívülről tudja Pom-Pom szövegét, Judó egyre jobb Gombóc Artúr, Nyerges Eszti kiváló színésznő, Tivadar nagyszerű hajóskapitány, Kata szépen énekel. Ének-zene és tánc, a végén tapsrenddel. Jelmezeket, kellékeket keresünk…

Estefelé a tabajdi polgármester felesége újfent dinnyéket és más finomságokat hoz. Később a helyi plébános, Tamás atya filmvetítéssel készül. Jó fej, vetítés előtt gitározik, és együtt énekel a gyerekkel. (Minden evés előtt imádkozunk.) Majd megérkezik egy fiatal tanár is, aki elvesztette munkáját, és néhány napja aludni sem tud a lakásában. Nálunk is csak a medence melletti sátorban van hely. Örül annak is. Megállapodunk, hogy néhány hónapig önkéntesként velünk fog élni.
Koszt, kvártély, napi öt órai munkáért. A tanár mellesleg cukrász is, másnap tökéletes túrós pitét készít.

Cigányzene, tánc és az eldugult  vécé 

Pénteken este a Lásó Lecsó nevű zenekar néhány tagja látogat hozzánk Székesfehérvárról Harmat Jóska és fia, Dávid személyében. Dávid huszonhét éves, és autista. A gyerekek élvezik a vele való beszélgetést. Jóska és Dávid autentikus cigányzenét játszik, amelybe besegít a Szilágyi lányok apukája, Szili, aki most épp országgyűlési képviselő, és mindig jól és szívesen gitározik, és Vasek, a cseh fiú, aki két éve él Magyarországon. Vasek is önkéntes Gárdonyban, és mániája a kötélpálya. A lányok hamarosan akrobata mutatványokkal szórakoztatják egymást, Vaseket és kedvesét, Misát. Felmelegítjük a kemencét Pólya Zoli segítségével, aki tavaly építette, majd kenyérlángost gyúrunk.
Szent Iván éjszakája van. Tüzet ugrunk, énekelünk, táncolunk, a nagyobbak felrohannak lányaim, Kata és Margita szobájába, szoknyába bújnak.

Egy pillanatra bemegyek a házunkba, amely a vendégház mellett van.
Büdöset érzek. A vécé! Megpróbálom a lehetetlent, nem sikerül. Lezárom, ezentúl a szomszédba járunk.
Másnap reggel korán ébredünk, sorban érkeznek a szülők, néhányan beállnak segíteni, juhtúrós gomba készül, amit közösen fogyasztunk el velük, mások gyerekeket fuvaroznak a kultúrba. Tízkor kezdődik az előadás.
Szinte senkinek sem szóltam, mégis telt ház van. Mondok néhány szót, amolyan hálafélét, majd Kamilla fuvolázni kezd Margita pöttyös ruhájában, amit egy színésznőtől kaptunk. Mindenki pörög, senki sem felejti el a szövegét, énekel, és egyszerre mozog, amikor kell. Én is most látom először a darabot. A dal, amit Juli kreált, mielőtt lerobbant volna a kocsija, napokig a fejemben.

Konkoly Edit

A fotókat Baranyai Vitália készítette. További képek:  https://picasaweb.google.com/vitalia.baranyai/SzariSzinjatszoTabor2011Juni2025?authkey=Gv1sRgCLrwvJPHjOLcngE&feat=directlink