Szivárvány
Tizenöt éve találkozunk nyaranta egykori bibliaköri tagok. Néha negyvenen, néha hatvanan élünk együtt egy hétig különböző helyeken, például Vigántpetenden, Tokaj mellett vagy Badacsonyban.
Egy városból valók vagyunk, bár a tizenöt év alatt sokan elvándoroltak. Volt, aki Svédországban élt évekig, mások Angliában vagy Németországban keresték kenyerüket, esetleg a Dunántúlra költöztek.
A tábor helyszíne Badacsonyban egy hetvenes évek fílingű üdülő, közös fürdőszobákkal, két vagy ötszemélyes szobákkal. A konyhában hatalmas alumínium edények, szebb lenne a réz, de ez van.
Táborunk általában július végén kezdődik, most az első nap egyetlen közös tevékenysége az volt, hogy kialakult, ki-kivel és mikor fog főzni. Én Hajnival és Gabival kapom a csütörtököt, gyereksegítőink között ott van Kata lányom, a tizenhét éves Vince, a tizennégy éves Petra és Dóri, aki a tizenkettediket tapossa.
Mi csak másnap, vasárnap délután érkezünk Katával, Margitával és Ágóval, a barátnőjével. Újra a tízes szobába költözöm, mint tavaly, s újfent egyedül alszom, aminek örülök. Így szabadon imádkozhatok.
Az idő borús, az est fénypontja, a közös ima nemsokára kezdődik. A közösséget Balázs vezeti, gitárral kíséri énekeinket, amelyeket Gabi, a Németországban élő énektanár tanít be. Balázs felesége, Anikó a táborvezető, életörömmel teli nő. Másnap enyhén szemerkélő esőben gyalogolunk vele, Dizsővel és Zsókával a Sipos pincébe. Lent, a pince hűvösében derül ki, hogy Nagy Imre ’56. október 22-ét, élete utolsó „szabad” napját töltötte itt. Az úton visszafelé egy Márai-regénybe illő ház előtt, emberi kéz által régen érintett fára bukkanunk. Égetően piros almái borízűek. Anyám elhanyagolt kertjében ettem ilyet utoljára.
Hozzád kiáltunk, Úristen, Jézus szent nevében…
Este hálát adunk a napért, mindenki elmondhatja, mit köszön meg az Úrnak. Aztán ének… Most találkozom először Eszterrel, aki három gyerekével érkezett. Az ő hangja az egyik legszebb. Tiszta és erős, akár a Gabi hozta énekek, amelyek között pergős cigány dalok is vannak. Az egyikben szerepel a „kurva” szó, ami azt jelenti cigányul is, amit magyarul.
A teremben enyhe feszültség a kamaszok között. Szerelmek szövődnek, s mennek szét…
Az ima után Jóska, aki sikeres vállalkozó, és legfiatalabb gyermeke tizenhárom hónapos, a vállalkozásokról beszél. Minden este van ilyen program, emlékszem, amikor Zsolt, aki idegsebész, az agy működését mutatta be, vagy Péter, aki fizikus, a fekete lyuk titkait ecsetelte.
A kisebbek most az udvarra mehetnek, de csak 11-ig. A nagyobbak figyelmesen hallgatják az előadást. „Jó vállalkozó akkor vagy, ha lehetségesnek tartod, hogy akár a barátod orra elől is elhalássz egy üzletet.” Azt hiszem, nem tudnék jó vállalkozó lenni.
Másnap kirándulunk. Margita és Ágó a konyhások, mosogatnak. Nem akarnak velünk jönni, aztán enyhe szülői ráhatás következtében mégis velünk tartanak.
A Badacsony tele van fürödni vágyó turistákkal, akik most kényszerű elszántsággal gyalogolnak hegynek fel a szemerkélő esőben. Odafelé Vincével beszélgetek, aki tavaly vesztette el édesapját. Vincének két kisebb testvére van.
Délután filmet nézünk, Gárdos Péter Tréfáját, amelyet egy Kosztolányi novella ihletett. Másnap majd megérkezik a filmrendező, és az erőszakos rendről és a liberalizmusról beszél a film kapcsán. Anikó szerint a film nem erről, hanem a kapcsolatok lehetetlenségéről szól. Matyi, aki több egyetemen vallástörténetet tanít, szintén úgy véli, hogy nem lehet ilyen sarkosan megítélni a dolgokat. Gárdos visszakozik.
Kezedbe ajánlom lelkemet, Uram!
Este ima után újra ének, majd újra beszélgetünk, témánk most a kamaszkor. Sokunknak nagyok már a gyerekei, s nem mindenki boldogul velük. Akadozva indul a beszélgetés. Ki emlékszik a kamaszkorára? Hamarosan kiderül, egész sokan nemcsak az első szerelmek, de az alkohol először mámorító, majd keserű ízét is megőrizték. Meg akarom védeni a gyerekemet a drogtól, a részegségtől, úgy, hogy kőkemény szabályrendszert építek ki számára, mondja valaki. Hagyni kell eltávolodni a szülőktől, véli valaki más. Oké, de a hitére hogyan lehetek hatással, jön a költői kérdés. Mit tehetek, ha nem akar felkelni vasárnap reggel a misére? Eszter azt mondja, nem látott még ilyet, hogy nagy kamaszok lelkesen várják, hogy szüleikkel táborozhassanak. Szerinte nincs itt nagy baj.
Lehet, tényleg nincs, hiszen másnap kisüt a nap is.
Reggel a teraszon tornázunk, utána hálát adunk az eddigiekért. Délelőtt újra túra, vagy tarokk Balázzsal, Tamással, Mariannal és Lajossal. Aesopus egyik meséjét fordítjuk latinról angolra, spanyolra, németre, franciára és oroszra Matyival. A terasz mellett a kislányokkal Rita, Ágó anyukája varr. Kora délután irány a part. A nap éget. Combközépig gázolok a hideg vízbe.
Nekem a Balaton a Riviéra…
Este Gárdos elmeséli szülei szerelmének történetét, amit Hajnali láz címen nemrég jelentetett meg.
Csütörtökön napos vagyok, irány a tapolcai Tesco. Újfent esik az eső, a kocsiban Gabi, Vince, Kata, és Jonka ülnek. Bevásárolunk. Több mint harmincezret költünk, ennyibe kerül hatvan embernek a háromszori étkezés egy nap.
Ősi Attila őslénykutató még vasárnap délután tartott előadást a dinókról. Csütörtökön az ásatást szeretnénk megnézni. De annyira esik az eső, hogy elhalasztjuk szombat délelőttre, amikor szintén annyira sáros még minden, hogy végül egyáltalán nem megyünk. Viszont Hajni elviszi üvegműveshez a jelentkező kamaszokat.
A délután főzéssel telik néhányunk számára, mások Matyi és Tamás a Google-ról tartott előadását hallgatják. Napos gyerekeink szintén benn ülnek, helyettük az édesanyák segédkeznek a konyhában, míg végül lerohannak, és bekevert kekszporból kókuszgolyót formáznak.
Pénteken újfent esik az eső.
Néhányan filmet néznek, mások masszíroznak, vagy verseket faragnak Rita vezetésével. Limericket, mint Matyi:
„Ülnek, együtt mímelik,
készülget a limerick.
Mire készen, vége lesz,
Sima ríme tág limes,
De lényege, hogy ríme lik.”
Ekkor tudom meg, hogy egyik barátnőm sógornője haldoklik. Este érte is imádkozunk. Ritát annyira megérinti az a néhány dolog, amit megtud róla, hogy szombaton, mielőtt elköszönök, egy haikut nyom a kezembe. Róla írta:
„Balatoni szél
horgonyait felhúzza, s
röppen a lélek.”
Pénteken vagyunk utoljára így együtt felnőttek. Isten kegyes hozzánk. Késő délután az égen kettős szivárvány fogja be a nyugalom zöld vizét. Felmegyünk a teraszra, sokáig és némán bámuljuk. Aznap kinn imádkozunk, énekelünk.
„Örömteli fény, örök Atya szép ragyogása…” dúdolom hazafelé is félhangosan. Anya, inkább ne… – szól rám Margita, és egy Kispál-számmal rukkol elő.
Konkoly Edit
( képeink illusztrációk)
Tweet