Talita

Volt egy álmom: diploma

“Miközben fontam a haját, ő arról beszélt, hogy pszichológus akar lenni. Okos, értelmes nagylány, kár érte, gondoltam, és számokról kezdtem el mesélni. Százezrekről, meg ötszázezrekről, amiket be kell fizetnie, hogy szakvizsgázhasson.” Íme írásunk a felsőoktatás reformjáról.

– Mert nem elég az öt év egyetem, utána két évig még mindenképp tanulni kell, amit már régen sem fizetett az állam. És akkor még közel nem vagy kész: jöhetnek a módszerspecifikus képzések. Ennél a szakmánál különösen igaz, hogy egy életen át képzed magad. Kérdés: tudod-e finanszírozni majd. Ha például családterapeuta szeretnél lenni, akkor az megint két év kemény forintokért – magyarázza Anna, miközben kicsi babáját, Erzsikét tologatja egy kisváros főutcáján.

Szerinte ez a szakma mára a pénzről, és nem a segítésről szól. Arról, ki hogyan tudja a legtöbbet kaszálni, közben elhitetni magával, milyen jó fej, hiszen emberek életét befolyásolhatja jó irányba. Különben is, vissza kell szerezni azt a pénzt, amit beleforgatott a tanulmányaiba. Aztán ott vannak azok is, akiknek végzett szakemberként agyukra ment, amit tanultak, és már csak manipulálni akarnak, ezen keresztül pénzt, végső soron hatalmat mások felett.

Ha jó vagy az egyetemen, van lehetőséged, hogy megszerezd a doktoridat, akkor van némi esélyed, hogy valami jól fizető állást megcsípj, de ha családot akarsz, gyerekeket, akkor reménytelen az ügy.

– A barátnőm feketén magánterápiákon megkeresi a havi 150-t, amiből alig tud megélni. A nevelési tanácsadók tele vannak 40- 50 éves nőkkel, akiket 65 éves korukig kirobbantani sem lehet onnan. Egy fiatalnak nincs esélye, kivéve talán akkor, ha vannak kapcsolatai. Annak idején lázadó voltam, lelkes, tele világmegváltó tervekkel! Ha valaki nekem tizennyolc évesen azt mondja, hiába, a szemébe nevetek. Mára másképp látok mindent.

Reformok?

Tény, hogy a felsőoktatási finanszírozási rendszer reformra szorult. Az állam másutt is dönthet alkotmányosan, milyen szakon hány hallgatót finanszíroz, milyen felsőoktatást szeretne. Azt viszont valószínűleg máshol is felzúdulás követné, ha egyik hónapról a másikra, több tízezer diák élete egyik legfontosabb döntésének a feltételeit alapvetően megváltoztatná.

Most aki évekig arra készült, hogy felvételi vizsgája után állami támogatással, mondjuk, jogásznak tanuljon, egy hónappal a jelentkezés előtt azzal szembesül, hogy az általa választott szakon lenullázták az államilag  támogatott férőhelyek számát.

Kiakadt, reménytelen, kicsit kétségbeesett a hangulat a negyedikes gimnazisták között Tamara szerint az osztályában. A lány jogász akart lenni eredetileg, de miután kiderült számára, hogy valószínűleg nem fogják felvenni, más mellett döntött.

– Az első három helyen a pszichológiát jelöltem be, a másodiknak fizetőst, de úgy tervezem, hogy az első félév után átmegyek államilag támogatott helyre. Az egész rendszerben csak az bánt, hogy mehettem volna gyógypedagógiára is, ha előbb tudom, hogy nem megyek a jogra, hiszen 800 főről 100-ra csökkent az államilag támogatott keretszám. Magyar-törire gyúrtam rá, de biológia kellene a gyógypedagógiához. Amúgy az apukám vállalta be a tanulmányaimat, az anyukám tanárnő, az ő fizetése szinte semmire sem elég. Ráadásul a jelentkezés is 17 500-ba kerül, ha három helynél több szakot jelölök meg.

Vajon miért annyi, amennyi?

Az államilag fizetett hallgatói létszám a gazdaságtudományi felsőoktatásban 4900-ról 250-re csökkent. Ha közgazdász vagy jogász vagy, fizetned kell azért a képzésért, amelyet a keveset kereső pedagógus, de a sokkal többet kereső informatikus is ingyen kap. A keretszámok változtatásával a túlképzés valószínűleg nem fog megszűnni.

Eszter már benn van az egyetemen, japánt tanul.

– Három évig itthon maradok, vagyis már csak másfelet, mert utána ki szerettem volna menni külföldre, hogy tökéletesítsem a tudásom, bár most úgy hallottam, hogy nem lehet majd, mert aláíratnak egy papírt, hogy itthon kell dolgoznod. Költségterítéses szakon vagyok, 165 ezer egy félév. A testvérem most fog érettségizni. Ő képzőművész szeretne lenni, de ott hatszázezerbe kerül egy félév. Anyukám óvónő, az ő fizetése nagyon kevés. Apukám finanszírozza a tanulmányainkat, ő építészmérnök.

Eszter valószínűleg fog munkát találni, hiszen sok cégnek van japán érdekeltsége.

Emelkedik

Az Európai Bizottság által vitatott jogszabály előírja, hogy az új felsőoktatási finanszírozási rendszerben, aki államilag finanszírozott képzésben szerzi a diplomáját, annak a diplomázást követő 20 éves periódusban bármikor legalább kétszer annyi időt kell eltöltenie Magyarországon, mint amennyi ideig a tanulmányait végezte. Egy orvosnak tehát, aki a hatéves egyetemi képzésének végén általános orvosi oklevelet szerzett, legalább 12 évig Magyarországon kell dolgoznia a diplomázás utáni 20 évben bármikor.

Csvárics Enikő egy Facebook-oldalon azon akadt ki, hogy az alap tandíját is megemelték.

– Költségtérítéses vagyok alapból, de nem viccből jelöltük meg. Tavaly kezdtem az egyetemet egy bizonyos összegről, és már jóval többet kell fizetnem. Jelenleg fogalmunk sincs, miből fogjuk ezt megtenni.

Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter szerint igenis elvárható, hogy az egykulcsos adórendszer és a gyermekneveléshez nyújtott kedvezmények miatt megmaradt jövedelemből a családok a tanulásra is költsenek. Mivel „a felsőoktatás egyfajta befektetés az emberek számára, hiszen diplomával jobban el lehet helyezkedni, magasabb bérezést lehet elérni, és külföldön is jobban lehet érvényesülni.”

De mennyibe kerül valójában az oktatás?

Az interneten hozzáférhető Oktatás-statisztikai évkönyv utolsó kiadása szerint 2009-ben az egy hallgatóra jutó költségvetési kiadás 935 914 forint volt, míg 1991-ben körülbelül negyedannyit, 234 320 forintot tett ki. Vajon van-e kapcsolat egy képzés valós ára és a között, hogy mit lehet vele kezdeni a munkaerőpiacon? A törvény Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke szerint pont azt szolgálja, hogy a piaci szempontból értéktelen szakmák tanulásához az állam semmilyen anyagi hozzájárulást ne biztosítson. Varga Júlia közgazdász a Világgazdaságban azt írja, hogy ebben a kérdésben a döntéshozókat a tények helyett gyakran „érzetek” vezetik. Hiszen a felsőoktatásban végzettek pályakövetési adatainak mutatói szerint a sokak által feleslegesnek vélt képzési területen a végzettek könnyen találnak munkát, és bérük szerint is értékes a munkájuk.

Miért kell állami kvóta egyáltalán?

Juhász Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint a mostani lépés mindegyik érvvel szembemegy. A közhaszon elve alapján a majdani magas kereset előnyös. Ha az esélyegyenlőséget vesszük, a társadalmi felemelkedést nem segítő diplomákból kell kevesebbet adni. Végül a gazdaság igényeit figyelve a munkanélküliség lehet az irányadó. Egyedüli érvként a megtakarítás marad. A jogi és a gazdasági képzés együttesen 5350 helyet veszített el, ez évi 1,6-3,2 milliárd forintot jelent, szemben az eladósodó pályakezdőkkel, a széthulló iskolákkal, elvándorló professzorokkal és a magasabb középiskola utáni munkanélküliséggel.

Büszkeség

Néhány napja Szegeden egy diplomaosztó ünnepségen vettem részt, ahol egy ezres ellenében hosszú palástba öltözött rektorokat, dékánokat és professzorokat láthattam. Kitüntetéseket kaptak a minisztériumtól harminc-negyven év munkájuk jutalmaképpen. Majd egyikük arról beszél, hogy Báthory István erdélyi fejedelem anno megalapította a kolozsvári egyetemet, amely a szegedinek az elődje volt. Akkoriban minden egészen más volt. A tudás is. „Ma a tanulásra való képességet sajátítják el a diákok az egyetemen, nem is lehet többet várni tőlük, hiszen egy 12 éves gyerek sokszor többet tud az informatikáról, mint egy felnőtt. Az ismeretszerzés vágya kell, hogy hajtsa az innen kikerülő diákot, hiszen a mostani tudás hamar elavulttá válhat. A büszkeség azonban végig ott lüktethet az innen kikerülő szívekben. Büszkeség, hogy az írástudók közösségének tagja lett ezzel a diplomával. Értelmiség.”

Kóbor Andreával, a múlt szerdán tüntető Hallgatói Hálózat szervezőjével interjú készült, amelyre a Facebookon akadtam rá. Arról beszélt, hogy “a mienk nem kormányellenes mozgalom, nem rendszert akarunk dönteni, hanem a felsőoktatási törvényt és a keretszámokat újratárgyaltatni.”

Álmom most

Anna jut eszembe, aki, miközben tologatja a kislányát, szemmel láthatóan kiegyensúlyozott.

– Tudod, mit szeretnék? Már elegem lett az iskolásdiból, a pszichológiából, az élethossziglan tartó tanulásból. Boldog vagyok, hogy van három gyerekem, hogy vidéken élhetek. Már teljes odaadással képes vagyok figyelni a játszótéren a másik anyukára, élvezem az egyre melegebb levegőt, a napot. Ha lejár a Gyed, kertészkedni szeretnék. Minél több mindent megtermelni magunknak. Úgy érzem, ezek a nagy dolgok. Bekötni egy cipőfűzőt, megfőzni egy finom ebédet, megsimogatni egy kicsi fejecskét, miközben a szemek rád ragyognak.

Konkoly Edit

Nyitókép: innen