Talita

Keresztény női magazin

A fejlődés utolér? – 12 konzervatív gondolat az ír abortusz-népszavazás kapcsán

Szomorúak vagyunk az ír népszavazás eredménye miatt, megütközve látjuk, ahogy az ír nők ujjongva üdvözlik: ezentúl akár hat hónapos magzatukat is abortáltathatják, például mentális okokra hivatkozva. De nem képmutatás ez a kritika, hátunk mögött a magyarországi, liberális abortusztörvénnyel?

Van néhány megosztandó gondolatunk a kérdéskörhöz.

1. A megfoganás pillanatában már anyák (szülők) vagyunk. Ha nem lennénk azok, meg sem foganhatna bennünk a gyermek. A férfiak pedig, ha nem lennének apák a megtermékenyítés pillanatában, nem tudnának megtermékenyíteni.

2. Aki megfogant, annak a testében egy olyan folyamat indul el, amelyet nem képes tudatosan uralni. Egyetlen anya sem tudja, hogy egészen pontosan mi történik benne. De egy biztos: a megfoganás pillanata a kapcsolat létrejöttének pillanata. Ennek sokféle következménye van. Lehet negatív, amikor valaki nem kívánta a terhességet, és lehet pozitív: megkezdődik a kötődés, ami az élet melegágya, támogatója, továbbadásának biztosítója.

3. A modern ember, az emancipált nő nehezen adja át magát egy folyamatnak, amelyet nem ural. Rossz tapasztalatai, sebei miatt komolyan fél a kötődéstől, azt felvállalni csak nehezen tudja. Még a pozitív élmény, a kívánt terhesség is gyakran trauma. A nem kívánt terhesség pedig még inkább az. A modern ember, az emancipált nő sok mindenben hozzászoktatta már magát ahhoz, hogy ami nem (elég) jó neki, attól megszabaduljon: sokan minden idény után kidobják megunt ruháikat, telefonjukat évente lecserélik, és többen azt gondolják, hogy a környezetvédelem a háztartási gépek drágábbra és még drágábbra cserélésével ki van pipálva. Ide tartozik a nem kívánt terhesség is: Nem kell a gyerek? Abortáltatom! – Kegyetlenül hangzik? Igen. De minden dilemma, hezitálás, fájdalom ellenére, ha megtörténik, mégis ilyen pőrén kegyetlen.

4. Pedig lenne más út is: az örökbe adás. De az örökbe adás macera: a gyereket ki kell hordani, meg kell szülni. Az örökbe adás szégyen: a társadalom inkább elítéli a gyermekét megtartó és örökbe adó anyát, mint a titokban abortáltatót. Végtelenül tiszteljük azokat, akik mégis megteszik azt az óriási lépést, erőfeszítést, hogy az esetleges szégyent felvállalják, és megszülik, majd egy gyermekre vágyó párnak örökbe adják a babát! Ők a bátrak, akik a kötődést és az elszakadás tragédiáját felvállalják ahelyett, hogy elpusztítanák a bennük növekedő életet, még mielőtt megismerhetnék.

5. Az abortusz a magzatra nézve végzetes, de az anya sebe sem gyógyul be a fizikai tünetek elmúltával, a lelke sebzett marad. Sőt, a magzatelhajtást végző orvos lelke is sebet kap. Lehet, hogy éppen ez az élmény, és a vele szemben kifejlesztett „lelki pajzs” eredményezi, hogy amikor a – rendszerint férfi – orvos az abortusz után a szülőszobába megy, akkor szinte csak tárgyként tud a szülőnőkkel bánni. Figyelmen kívül hagyja, hogy a nők természetes módon is képesek szülni, és neki nem lenne más dolga, mint hogy a szülés folyamatát kísérje. Nem kéne beindítania a szülést a szabadsága előtti napon, nem kéne a szülőnőnek oxitocint adnia, akkor nem lenne szükség gátmetszésre, amit így össze se kéne varrni. És talán a nők iránti tisztelete is nagyobb lenne, ha az élet kioltása nem a szülés segítésével egyenértékű feladata lenne. „Egy átlagos magyar falu lakosságát pusztítottam el orvosi pályafutásom alatt” – nyilatkozta mély bánattal egy nyugalmazott nőgyógyász.

6. Ha egy nőnek volt már abortusza, hosszú, hosszú folyamat alatt juthat el a gyógyulásig. Fontos, hogy segítsük ebben: nem a bűntudatot kell erősíteni, hanem a megbocsátást elősegíteni, hogy önmagának meg tudjon bocsátani. Ebben kell segítséget kapnia pszichológustól, mentálhigiénés segítőtől, paptól, lelkésztől, önsegítő csoporttól. A szélsőséges pro choice-aktivisták ugyan tagadják a PAS (poszt abortusz szindróma) létét, azt állítják, csak a bigott keresztények szítják a lelkiismeret-furdalást a nőkben. Szerencsére ma már objektív tanulmányok állnak rendelkezésre a mentális utóhatásokról, amelyek egészen egyszerűen a lelkiismeret létezéséből adódnak.

7. Teljesen abszurd helyzet az, hogy a társadalom nem szembesül az abortusszal. Az abortusz során egy emberi élet kioltása történik. Az abortált magzatokról készült fotók sokkolóak – ezért is ódzkodnak annyira a közlésüktől az abortuszt igény szerint követelők.

8. Az abortusz nem megoldás, hanem kétségbeesett menekülés – elsősorban önmagunk és a gondjaink elől. Holott bármiféle változás, pozitív folyamat akkor következik be az életünkben, ha feladjuk a futást, és nyitottan állunk életünk kihívásai elé. Legyen az egy nem várt feladat, amely úgy tűnik, erőnkön felüli: mint például egy megfogant gyermek, akire nem számítottunk.

9. Az emberi szexualitás sokkal, de sokkal nemesebb képességünk és lehetőségünk annál, hogy megelégedjünk csupán az élvezetével. A szexualitás az intimitás megvalósításának tere; a másik befogadását, a társ megajándékozását gyakorolhatjuk benne; az életet adhatjuk tovább általa. Ha a szexről mindez leválik, és marad a puszta élvezet, akkor emberi méltóságunk sérül – nemcsak a nőé, hanem a férfié is.

10. A szexuális érés megelőzi azt a személyiségbeli, mentális érést, ami ahhoz kell, hogy egy fiú és egy lány valóban érett és felelősségteljes legyen a gyakorlására. Nagyon rosszat teszünk, ha a fiatalokat bármilyen formában is biztatjuk a korai szexuális életre, és ezt ellenezve nem emeljük fel a szavunkat.

11. Magyarországon 1956 júniusában engedélyezték az abortuszt, azóta kb. 6 millió magzatot veszítettünk el. Az utóbbi időben évi 30 000 abortuszt végeznek átlagosan. Miközben a születések száma 90 000 körül van. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon majdnem minden negyedik magzatot abortálnak. Ha azt feltételezzük, hogy évente mindig újabb nők kérik a műtétet, akkor évente 30 000-rel nő azoknak a honfitársainknak a száma, akik súlyos traumán esnek át. Őket akarják bűnrészessé tenni azok a személyek, szervezetek, akik azt sugallják a társadalomnak, hogy az abortusz rendben van. Az abortusz nincs rendben.

12. Tudjuk azonban, hogy amíg a nők nem értik meg, és nem válik belső meggyőződésükké, hogy az abortusz nincs rendben, addig nem bölcs dolog változtatni a törvényen. Azt azonban nem fogjuk feladni, hogy elmondjuk most, az ír népszavazás eredménye kapcsán is, hogy igen, lehetséges, hogy az írek történelmet írtak, ahogy a média szalagcímei hírül adták – annyiban, amennyiben felzárkóztak egy embertelen, az életet és az emberi méltóságot sárba tipró gyakorlathoz. Ezen pedig van mit szomorkodni.

Kóczián Mária

Fotó


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162