Akarom, hogy hited akarjam!
A kereszténység csodálatos paradoxonai közé tartozik, hogy Istenben hinni: kegyelem, de mégis lehetséges, hogy törekedjünk a hitre. Az Istengyermek születése egyben hitünk születésének a pillanata is. És mindannyiunkban személyes hitünkkel együtt születik meg az Isten.
Ady szenvedésteli, szenvedélyes hite, fájdalmas hitetlensége, életküzdelmei, bukásai kiáltanak felénk, Isten felé a következő versből.
Istenhez hanyatló árnyék
“Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem
és ide s tova hányattatom, mint a sáska.”
(Zsoltárok könyve 109.)
Akaratomból is kihullassz
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghajlok szent Szined előtt
S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem.
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.
Tweet