Fehér Anna, Geréb Ágnes és a magyar szabadság
A szokásos újságos standon, a szokásosan morc újságosnál vásárolok a reggeli minuszokban. Nézem a címlapokat, amíg várakozom. Legalább négy-öt lapról Fehér Anna mosolyog rám barátságos szolidsággal. Ötvenkét évesen terhesnek lenni az első gyerekkel – mégiscsak szenzáció!
Számomra is, és minden körülmény ellenére is. Kevés az a nő, akinek erre nem melegedik meg a szíve tájéka a visszaidéződő emlékek vagy a jövőbeli reménységek miatt. Én is elérzékenyülök, igen, milyen szép is volt…Meghatottságomhoz azonnal társat keresek, és mivel csak az újságárus van kéznél, megelégszem vele:
– Nahát, ez a Fehér Anna, milyen érdekes, ebben a korban!
– Micsoda?
– Hát, hogy terhes!
– Ja, igen, aztán arra nem gondolnak, hogy azt a gyereket fel is kellene nevelni!
– Hát, igen…
– És vajon milyen lesz az a gyerek?
– Hát, azt nem lehet tudni…
– Az a, hogy is hívják, az a Geréb Ágnes, az a szülész, az bolondítja meg mindet!
Innentől kezdve a gyors menekülés útjára lépek. Hogyan jön Fehér Anna meglepő terhességéhez Geréb Ágnes, azt nem tudom abban a pillanatban értelmezni, de hogy leöntöttek minimum egy vödör moslékkal, azt pontosan érzem.
Geréb Ágnest egyszer láttam életemben. A fiammal voltam terhes, már lassan 15 éve, amikor elmentem egy előadására, amit az otthonszülésről tartott. Az akkori benyomások ma is élnek bennem. Egyrészt, hogy mennyivel fiatalabbnak látszik, mint ahány éves. A rezzenéstelen, nagyon éles, határozott arca. Az, hogy az óvodából hazatérő hároméves kislányát előttünk szoptatatta meg.
Azután mégsem az otthonszülés mellett döntöttünk, hanem az akkor elérhető legbarátságosabb kórházi megoldást választottuk. De azok a könyvek, amiket az Alternatal Alapítvány adott ki, sokat segítettek nekem a szülésre való felkészülésben. És egyáltalán az, hogy valaki a szülést el tudja képzelni teljesen természetes módon.
Eszembe jut, hogy a kis hegyi faluban, ahol élek, a hatvanas évek közepéig a bábával szültek az asszonyok. Szörnyű traumaként élték meg, hogy kötelezővé tették a kórházi szülést, ezért megpróbálták elkerülni. Az volt a taktika, hogy a szülés után hívták csak ki a mentőt, arra hivatkoztak, hogy a baba túl gyorsan jött, és babástul bevonultak a kórházba a kötelező időre. Az engedetlenség oka nagyon egyszerű volt: nem tudták elképzelni (!), hogy férfi vezesse le a szülést. Egyrészt szeméremből, másrészt megszokásból. És pontosan tudatában voltak annak, hogy kórház és orvosi segítség nélkül, bábával is meg lehet szülni akár 12-14 gyereket is.
Majd Geréb Ágnesre gondolok megint. A lábbilincsére, amit eddig még nem láttam senkin. Lehet, hogy nem figyeltem eléggé a vádlottakat? Vagy nem mutatták a lábukat? Vagy Geréb Ágnes mindannyiuknál veszélyesebb? Ha nincs lábbilincsben és nem vezetőpórázzal közlekedik, esetleg levezet egy szülést a bíróság folyosóján, vagy egyenesen a tárgyalóteremben? Bizonyára nagyon veszélyes, mert egy hónapig csak két parlamenti képviselőt engedtek beszélőre vele, a fideszes Ékes Ilonát, és az LMP-s Ertsey Katalint. És utóbbi látogatása előtt és után is meztelenre vetkőztették a fogvatartottat, nehogy valami becsempészett dolog maradjon nála. (Lehet, hogy Ertsey Katalin is veszélyes?)
Egy régi kedves ismerősömre gondolok, aki egy menő kórház szülészetén halt meg gyermekágyi fertőzésben 12 éve. Nem figyeltek fel a magas lázára, későn került az intenzív osztályra. Az orvosa máig praktizál.
És lassan megszületik bennem az értelmezés. Geréb Ágnes túlságosan szabad. Mondhatnám hiperszabad. Öntörvényű. És Fehér Anna is az, amikor középkorúan vállal egy babát.
Mint ahogy hiperszabadok voltak azok a nők, akik elsőként Jézus nyomába szegődtek (Mária Magdolna, Mária, Márta), először húztak nadrágot (Szent Johanna), először jártak egyetemre (Hugonnay Vilma – szülész-nőgyógyász), először ültek be képviselőként a parlamentbe (Slachta Margit), először kapták meg a Nobel-díjat (Marie Curie) először hívták be a férjüket a szülőszobába. És mind, akik először mertek elgondolkodni azon, hogy számukra az emancipáció mellett ugyanolyan érték az anyaságuk, a családban betöltött szerepük is.
A magyar és nem magyar férfiak jelentős része pedig nem szereti a hiperszabad nőket. Az újságárus bácsiból ezért dőlt az indulat. Hogy jön ahhoz egy nő, hogy szabad legyen? Sajnos, vannak a nők között is olyanok, akik megbotránkoznak azon az önállóságon, ami a női méltóságon alapul.
Pedig ezek nélkül a nők nélkül ma már nagyon nehezen működne a világ…A valódi szabadság nem önös, csak az egyéniséget kiteljesítő szenvedély, hanem másokért munkálkodik. A szabadság szabadságot szül…
Érdemes ezen elgondolkodni egyik legszebb nemzeti ünnepünk előtt.
Geréb Ágnes jelenleg házi őrizetben van.
Az otthonszülést a kormány rendeletben szabályozza, amely május elsejétől ad lehetőséget a kismamáknak, hogy eldöntsék, hol akarnak szülni.
Geréb Ágnes perének következő tárgyalása március 17-én lesz. Az ügyész próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetést kért.
A szülész úgy nyilatkozott a Lege Artis Medicinae-nek és az elitmed.hu-nak, hogy a kormányrendelettel nem érzi megoldottnak az otthonszülés kérdését.
Kóczián Mária
További cikkeink:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=173
Tweet