Gyümölcsoltó Boldogasszony – Jézus megtestesülésének ünnepe
Március 25-én ünnepli a katolikus egyház Jézus fogantatásának napját, amikor Gábriel arkangyal hírül vitte Máriának fia megtestesülésének örömhírét. A magyar hagyományban ez a nap Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe.
Gyümölcsoltó Boldogasszony a nagyböjti időszak és a tavasz kedves ünnepe. Időpontját kilenc hónappal Karácsony előttre jelölték ki. Annak ellenére, hogy a Nagyböjt bűnbánati idejére esik, hangulata mégis örömteli.
A polgári újesztendő első két Boldogasszony-ünnepe (Gyertyaszentelő és Gyümölcsoltó) valójában nem Mária-, hanem Jézus-ünnep. Ez sokáig nem volt egyértelmű, és a nyugati keresztény egyház inkább Szűz Máriát állította az ünnepek középpontjába. A régi magyar elnevezések erre utalnak: „Gyertyaszentelő Boldogasszony” február 2-án (amit „Szűz Mária tisztulásá”-nak is neveztek), valamint „Gyümölcsoltó Boldogasszony” vagy „Testfogadó Boldogasszony”. A II. Vatikáni Zsinat reformjai után az Úr ünnepei közé sorolták ezeket, visszatérve a legrégebbi hagyományhoz.
Gyümölcsoltó Boldogasszonyt már a korai egyház is ünnepelte Annuntiatio Beatae Mariae Virginis (Szent Szűz Mária üzenete) néven. 692-ben említik először írásban, mint élő szokást. Régi hagyományra vezethető tehát vissza. Ez az ünnep ihlette az „Üdvözlégy” és az „Úrangyala” kezdetű imádságokat.
Az ünnepi szentmise liturgiájához régen hozzátartozott a „leborulás” magyar hagyománya, amely az Isten előtti legmélyebb hódolat jele.
„Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli”. (Padányi Bíró Márton (1693–1762) veszprémi püspök feljegyzése)
Az Ipolyság területén található Ság egykori premontrei kolostora kapta hazánkban legrégebben, 1235 körül a „Gyümölcsoltó Boldogasszony” védnökségét. Később több templomot és kápolnát neveztek el róla, legismertebbé vált az esztergomi bazilika Bakócz-kápolnája. A 18. századtól viseli a kalocsai érseki rezidencia kápolnája is ezt a titulust.
Az ünnephez kapcsolódó vallásos népi hagyományokat is a tavasz közeledte, az élet foganása, az életadás képzeletköre alakította ki.
Ez a nap volt az oltás és szemzés napja. Különös jelentőséget, erőt tulajdonítottak azoknak a fáknak, amelyeket ezen a napon oltottak be. Szinte emberi módon élőnek tekintették őket, és úgy tartották, hogy nem szabad egyikről se ágat letörni, mert vér folyik ki belőle. Sokféle módon igyekeztek a gyümölcsösök dús termését biztosítani. Kedveltté vált az a szokás, hogy miként ilyenkor megtelnek a fák éltető nedvvel, úgy az embereknek is töltekezniük kell jóféle vörös borral, ami vérré válik. Elterjedt az a hiedelem is, hogy a gyermek után sóvárgó asszony ezen a napon könnyebben megfogan, hiszen Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Szent Fiát.
Kölnei Lívia
Nyitókép: Giorgio Vasari: Angyali üdvözlet (1570)
Tweet
Hozzászólások
a sötétebb betükkel irt előszöveg félreérthető:hirül vitte Gábriel a fia megtestesülésének hirét.Gondolom,helyesen:az Isten fiának a megtestesülését.Merthogy a Mária fia önmagában nem lenne Isten fia,ha nem Isten Szentlelkének az ajándéka lenne.S éppen nem a Gábriel arkangyal fia eme megtestesülő,-habár sajna van olyan eretnekség,amely éppen ezt állitja,-s nem lehetetlen,ha egy-egy ilyen félreérthető mondatot olvas a figyelmetlen,de okoskodó