Hétköznapi bölcsességek
A hidegben nyöszörögve indult az autóm, elmentem hát egy akkumulátorszerelő műhelybe. Az új akku beszerelése közben hallgattam a korombeli (45 év körüli) szakember halk okfejtését.
Tudja, nehéz helyzetben vannak most a fiatalok, mert annyira látható a jólét, és akkorák a különbségek. Amikor én fiatal voltam, nem zavart, hogy nincsen iPhone 5-öm. Nem éltem luxusban, nem is vágytam luxusra, mert azt sem tudtam, hogy létezik. Most látom, mekkora különbségek lehetségesek, és ez fáj. Látom, milyen jó autóm lehetne, de nem lesz, mert ez nem azon múlik, mennyit dolgozom. Akármennyit dolgozom, akkor sem tudom megvenni vagy fenntartani.
Sajnálom a fiatalokat, mert nincs munkahelyük, és nem dolgozhatnak. Sokkal inkább a szülőkre szorulnak, mint én annak idején. A helyzetük még sok évig a szülők jövedelmétől függ. Ugyanakkor nagyon nehéz gyereket nevelni, mert szülőként nem tud az ember példát mutatni. Ha a maga becsületes példáját mutatja, az nem elég vonzó. Arra tanítsa a gyerekét, hogy kaparjon, lopjon, csaljon, mert abból lehet jól élni? A legtöbb szülő azért mégsem akar ilyen példát adni a gyerekének.
Egyetértettünk, és külön díjaztam, hogy a szaki a szivargyújtón keresztül, tartalék akkuról „megtáplálta” a kocsit, így a csere után nem vijjogott a riasztó, nem reteszelt a központi zár, nem kellett újraprogramozni a rádiót. Ismét rácsodálkoztam, mennyi józan ész, mekkora életbölcsesség van körülöttünk, és milyen jó lenne, ha mielőbb bekerülhetne a közbeszéd fősodrába.
Vértes László
http://verteslaszlo.blogspot.com
Tweet