Talita

Keresztény női magazin

Kacagni tessék!

bohemelet2
Odakinn hideg van, de itt benn meleg a cserépkályha. Hallgatom a tűz duruzsolását. Milyen jó, hogy van meleg otthonom, hogy a tűzhelyen halászlé fő, hogy tegnap színházban lehettem. Milyen jó, hogy van pénzem színházra, meg színházas szép ruhára, s milyen jó, hogy az előadás, a Bohémélet tetszett az Örkényben.

 
A nosztalgia a jelen tagadása, mondja Woody Allen a most rendezett Éjfélkor Párizsban című filmjében. Talán igaza is van, mégis van valami soha nem kopó bája a harmincas évek Párizsának, ahol az Aki Kaurismäki filmje alapján rendezett Bohémélet játszódik. Pedig a bohémság sem a régi, hiszen hol van már a Moulin Rouge, ahol annak idején a magyar származású Vogel Eric jelmezt tervezett! Hol vannak a kis kávéházak, a kockás abroszos kiskocsmák, ahol a szegény borostás, kopott kabátos művészek világot váltottak meg, vagy egy tányér levesért novellákat írtak. A bohémság talán tovaillant, a szegénység azonban nagyon is mai – az Ascher rendezte Bohéméletben. A világ tehát nem sokat változott az 1840-es évek óta, amikor Henri Murger cikksorozatot írt a párizsi, még fölfedezetlen művészek életéről.
bohemelet1
Az elnyűtt ruhák méltóságot és fanyar humort rejtenek a darabba, amelyet sok-sok játékkal fűszereztek a színészek, vagy a rendező, ki tudja.
Ascher Tamást magányos, élénk fantáziájú egykori gyereknek gondolom a darab után, akinek képzeletében anno egy szobor a háztetőn fintorogni kezdett. A festményekről az alakok leléptek, és táncra perdültek, mint Szandtner Anna emlékezetes jelenetében, amikor a Rodolfo által megfestett Átkelés a Vörös-tengeren egyszerre megelevenedik. Számomra ez a legmulatságosabb része a darabnak, a legszívbemarkolóbb viszont a vége, amikor a Péter Hilda alakította Mimi tüdőbajban meghal, míg szerelme, Rodolfo (Epres Attila) virágért szalad.
Közte sok nevetés, fiatalság és játék a szerény, mégis hatásos díszletek között. Polgár Csaba színes papagája, Csuja Imre koncertje a fogas alatt, Takács Nóra Diána kutyája – mind szívből jövő nevetés forrása. Antoine Artaud totális színháza jut eszembe, meg persze Brecht, amikor a színészek kiszólnak, magyaráznak, elidegenítenek, hangsúlyozva, a szerep az szerep, a színház meg nem keverendő össze a valósággal – az előbbi feladata az, hogy élni tanítson.
Ascher Tamás most nevetni tanít, miközben Mozart zenéje is megszólal, és a négy zenész alkotta zenekar a jelent igyekszik tudatosítani – csak semmi érzelgősség, múltba való visszarévedés! Itt és most kacagni tessék!
Örkény Színház, Bohémélet. Író: Aki Kaurismäki, rendező: Ascher Tamás, szereplők: Debreczeny Csaba, Csuja Imre, Péter Hilda, Takács Nóra Diána, Szandtner Anna, Terhes Sándor, Kerekes Viktória, Máthé Zsolt, Polgár Csaba
Konkoly Edit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162