Talita

Kisgyermek és hit – Nagymamák ölelése

A nagyszülők és az unokák közötti kapcsolat egészen más, mint a szülők és gyerekeik közötti. A nagymamának, nagypapának nem elsődleges feladata, hogy neveljék a gyereket, hanem egyszerűen csak szeretik. Meghatottan tapasztalják unokáikban az élet folytonosságát. Talán ezért van az, hogy a nagyszülők hitének minden apró megnyilvánulása nagy hatással van a gyerekekre.

Drága jó nagyanyám somogyi házában megvolt a magunk szertartása. Mi, pulyák minden áldott este bebújtunk a “fészekbe”. Azaz a tollpárnás-paplanos, puha ágyba, a nagyanyám karjaiba. Átölelt bennünket, és az ő melegsége adta át nekünk Isten szeretetét. Együtt mondtuk el a mindennapi imát. Szép álmunk záloga volt ez a testi-lelki érintés.

Nagyanyám mélyen hívő ember volt. Sosem felejtem el, hogy immáron a pesti hosszú villamosútjainkon minden templom láttán keresztet vetett, de templomba mégis csupán egy alkalommal vitt el. Úgy ötéves lehettem, amikor meglátogattuk az akkor már nagybeteg keresztelő atyámat. A tisztelendő bácsi megáldott, s én attól kezdve feltétlen bizalommal fordultam Istenhez. Afféle magának való, fantáziájában sokat megélő kisgyermek lévén még beszélgettem is Vele, mint képzeletbeli barátommal.

Tizennégy éves koromig lehettem imádott nagyanyámmal, amikor agyembóliát kapott. Iskolából hazatérve én találtam rá, s gondoskodtam róla. Két napon és két éjszakán át imádkoztam a gyógyulásáért, a második nap reggelén meghalt. Akkor csalódottság és harag támadt a szívemben. A keserűség, a gyász megakasztotta a hitemet, a bizalmamat.

Azóta már tudom, hogy amikor valamelyikünk a szívében haragot táplál, azt találja benne, ha azonban vigaszt és megnyugvást keres, akkor az mutatkozik meg Isten akarata szerint.

Takács Viola

Az illusztrációként látható festmény Aleksander Mroczkowski (1850-1927), lengyel festő “Nagymama és unokája” c. alkotása.