Örökbefogadás 5. – Zsófia története
Zsófia 2003. augusztus 29-én született egy budapesti kórházban. Édesanyjának négy gyermeke van négy különböző apától.
Amikor először találkoztunk vele, azt mondta, hogy Zsófia édesapja elhunyt balesetben, de később rájöttünk, hogy ez nem igaz. Amikor meglátta Válságterhességi Központunk hirdetését az utcán, még abortuszon gondolkodott, de mire találkoztunk, már túl volt a legális abortusz idején, így születendő gyermeke örökbeadásához kérte segítségünket.
Megígértük, hogy körülnézünk, és közben imádkoztunk azért, hogy talán mi magunk fogadhatnánk őt örökbe. Közben többször eljött babakocsit kérni, ami különösnek tűnt, már nem igazán tudtuk követni motivációit. Később megtudtuk, hogy Zsófit édesanyja el akarta adni, de mivel a leendő szülők nem tudtak elég pénzt fizetni, így ez a terv meghiúsult.
Az anya hajléktalan helyzete miatt az Üdvhadsereghez került, és szülése után állami gondozásba akarták venni a kisbabáját, amit az anyuka nem szeretett volna. Minket kért meg, hogy a kórházból néhány napra vigyük haza magunkhoz Zsófiát, amíg valami más megoldást kitalál. Így a kéthetes Zsófi három napot nálunk töltött, majd édesanyja elvitte egy hetes óvodába. Megígérte, hogy munkát keres, lakást bérel, és rendesen törődik gyermekeivel. Nem sokkal ez után láttuk, hogy az anya nem mondott igazat, és nem akar változtatni a helyzetén. Idősebb gyermekei a hatóságokhoz fordultak, mivel nem törődött velük, nem adott nekik enni.
A két idősebb gyerek nevelőszülőkhöz került, a kisebbek pedig csecsemőotthonba. Ekkor az anya megint hozzánk fordult, hogy segítsünk négyéves kisfiát visszaszerezni, és legyünk Zsófia nevelőszülei. A bírósági tárgyaláson Zsófia nevelőszüleivé nyilvánítottak bennünket, és négyéves fiát is visszaítélték az édesanyának, majd újra elvették tőle, mert minősíthetetlenül viselkedett annak hallatán, hogy két idősebb gyermeke inkább a nevelőszülőknél akart maradni. Felindulásában azt mondta, hogy a lányát meg fogja ölni. Miután pszichiátriai vizsgálatra és terápiára ment, visszakapta négyéves gyermekét. Akkoriban kicsit nyitottabbnak tűnt Isten felé.
Közben nevelőszülői tanfolyamot végeztünk, hogy segíteni tudjunk a rászoruló gyerekeken. Mire befejeztük, és minden papír rendben volt, hazavihettük Zsófiát 2004. július 7-én. Ez nagy öröm volt az után, hogy nyolc hónapot a csecsemőotthonban kellett töltenie. Az utóbbi három hónapban, amióta nálunk van, rengeteget fejlődött. A csak forgolódás helyett most már mászik, feláll, kicsit ülni is tud, épp hogy csak nem vezeti az autónkat…
Három hete ünnepeltük egyéves születésnapját nővérével és ötéves bátyjával, akit a nővére el tudott hozni. Bár csokitortás lett minden, nagyon szép napunk volt.
Zsófia anyja azóta sem látogatta őt, sőt az ötéves kisfia is újra visszakerült hetes óvodába. Abban reménykedünk, hogy örökbe fogadhatjuk Zsófit. Ha édesanyja fél évig nem látogatja, ez automatikusan be is következik, bár kérnünk és látnunk kell Isten akaratát ezügyben. Ha az édesanya helyzete gyökeresen megváltozik, mi visszaadjuk neki Zsófikát, bár ez nagyon nehéz lesz számunkra.
Kérünk, imádkozz értünk, Zsófiért és életvédő munkánkért!
A beszámoló 2004-ben íródott. Zsófi ma nyolcéves, és nevelőszülei családjában él, három kisebb, örökbe fogadott testvérével együtt.
Ed Bergs és Bergs Zsuzsanna
Sorozatunk előző része: http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=511
A kép illusztráció.
Tweet