Talita

“Az ágy közös, a párna nem” – Bán János Pilinszkyről

Pilinszky János szikár, pontos versei a társas magányról, a paráznaság okozta bűntudatról, vagy a szerelem, szeretet tragédiájáról szólnak. „Pilinszky keserű”, állapította meg tizenhat éves lányom a Katona József Színház Sufnijában tartott költői est után. Keserű, mégis kihagyhatatlan. A Pilinszkyt megszemélyesítő Bán Jánossal beszélgettünk.

– Hogyan jött létre a Pilinszky est?

Seszták Szidónia keresett meg egy irodalmi anyaggal, s kérte, vegyek részt a költői est színpadra állításásban. Örömmel mondtam igent, mert úgy éreztem, eljött az ideje, hogy megismerkedjek Pilinszkyvel. Eddigi versmondó munkásságomból kimaradt az ő költészete, talán mert fiatalon még nem értettem a gondolatiságát. Természetesen ismertem a verseit, sőt még dedikált kötetem is van tőle. Az elemző munka kezdetén begyűjtöttem minden vele és róla készült könyv, hang és képanyagot. Éjszakánként a verseit tanulmányozva Bachot, Kurtágot, Bartókot hallgattam, cigarettáztam és borozgattam. Próbáltam megfejteni a költő személyiségét és verseit.

– Mi jellemzi a költő(i) világát?

Pilinszky a költészetet nem tekintette foglalkozásnak, hanem “létállapotnak”. Költői nyelvezetére a puritánság, a szűkszavúság, az eszköztelenség, a sajátos lényeglátás, visszafogottság és az olyan állandó motívumok, mint a szeretet és harag, kegyelem, bűn, alázat, vezeklés, stb. használata a jellemző. Gondolatai nagyon filozofikusak, ezért nehezen is mondhatók. A tanulás és sok ismétlés során rájöttem, mégis zeneiek ezek a költemények. Csak meg kell találni az enjambement-okat (áthajlásokat), a gondolati rendszereket.

– Pilinszkyt keresztény költőnek tartják. Ön közelebb került a kereszténységhez általa?

A nyugat-európai kultúrkör a Biblia ismerete nélkül nem könnyen értelmezhető. Azért is volt nehéz dolgom Pilinszky verseinek megfejtésével, mert én nem vagyok hívő, vallását gyakorló ember. Pilinszky elsődleges Isten-szeretet vágyát a következőképpen fogalmazza naplójában: “Valójában ez az üdvösség. Erre várunk: hogy szeretni tudjunk; (végtelenül), hogy legyen kit (egy végtelen lényt) szeretnünk. S hogy a végtelenül szeretett végtelen, maga is végtelenül szeressen bennünket”

Bán János (1955) színművész. 1979-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, 1983-tól a Katona József Színház (alapító) tagja. Jászai Mari-díjas és Érdemes művész. Egyik leghíresebb filmje, az Oscar díjra jelölt Jirí Menzel rendezte “Az én kis falum” (1986). Jelenleg a Portugál, a Kétfejű fenevad, a Hős és a csokoládékatona, az Ivanov, a Cigányok, a Koccanás, a Mesél a bécsi erdő, a Kukacmatyi, a Szerelmes hal, a Guppi és a Stílusgyakorlatok című darabokban játszik

Pilinszky János (1921-1981) a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője. Első verseskötetét a Szent István Társulat adta ki 1946 májusában Trapéz és korlát címmel, amellyel 1947-ben Baumgarten-díjat kapott. 1949-től nem publikálhatott. Ez idő alatt verses meséket írt, és egy ilyen típusú könyvvel (Aranymadár) térhetett vissza az irodalmi életbe. 1957-től az Új Ember katolikus hetilap belső munkatársa volt. Nagyrészt itt jelentek meg tárcái, vallásos és bölcseleti elmélkedései, művészeti kritikái. A hatvanas évek elejétől gyakran hívták külföldi szereplésekre; idegen nyelvű köteteinek fordítási előmunkálatai is ebben az időben kezdődtek meg. 1971-ben József Attila-díjjal, 1980-ban költő életművéért pedig Kossuth-díjjal tüntették ki.