Talita

Szélsőségek vonzásában – „Ha te így, akkor én úgy!”

Középiskolásként Newton III., a hatás-ellenhatás törvénye még azok közé tartozott számomra, amelyeket könnyűszerrel megértettem. De akkor még nem gondoltam arra, hogy a törvény nem csupán a fizikai testekre vonatkozik, hanem a gondolatokra, világnézetekre, erkölcsi elvekre is. Jó az, ha ez a törvény irányít bennünket?

Ma pedig nap mint nap tapasztalom: „ha te így, akkor én úgy”. Nem akarok nagyon messzire menni, ezért csak a keresztény egyházak területéről hozok néhány példát.

A madár sem piszkít a maga fészkébe…

A kereszténység valóban össztűzben van a 20. század közepe óta. Sokan és csúnyán támadják az egyházat, legfőképpen a katolikust – egyszer megérdemelten, máskor nem. Ez kialakított a keresztényekben egy ellenkező hatást. Nem egyszer találkozom azzal a jelenséggel, hogy ha a Talita Facebook-oldalán megosztunk mondjuk egy negatív hírt, pl. hogy egy katolikus iskolában valamilyen tanár-botrány volt, vagy újabb szexuális visszaélésre derült fény egy bentlakásos egyházi iskolában, vagy ha mí írunk pl a Magdolna-mosodákról, akkor szinte azonnal megkapjuk, hogy szégyen, hogy még egy keresztény oldal is az „ellenség” oldalára áll… Merthogy az ösztön az, hogy össze kell zárni… A madár sem piszkít a maga fészkébe – hangzik el finomabban vagy durvábban a régi „igazság”.

Így van? Ez azt jelenti, hogy akkor maradunk tiszták, ha nem beszélünk a bajról, a problémáról? Mert ha nem beszélünk róla, akkor nincs? De bizony, van. Annál inkább van, mert amit elfojtunk, eltagadunk, csak nagyobb baj okozója lesz: növekszik és megbetegít maga körül mindent. Nincs tisztulás őszinte felvállalás nélkül.

Genderfélelmek

Nagyon aggasztóak azok a tendenciák a nyugati kultúrában, amelyek a nemek összemosására, a nemtelenítésre törekszenek. Koedukált WC-k, „nemi sztereotípiák” ellen küzdő svéd óvodák, „egyes szülő” és „kettes szülő” anya és apa helyett, a gyerek, aki majd eldönti, hogy melyik nemet választja – a példákat még lehetne sorolni. Elszomorító folyamat, amelynek félelmetes falanszter lehet az eredménye – egyetlen ízünkkel sem kívánjuk. Mindez a gender címszó alatt fut elsősorban. Innentől kezdve, ha csak elhangzik a gender szó, a keresztény már el is borzad: ördögi mesterkedés veszélye fenyeget. Holott a gendernek van egy olyan jelentése is, amit mi magunk is tapasztalunk: társadalmi szinten alakulóban vannak a férfi és a nő szerepei – mivel az első világháborútól kezdve a nők is tömegesen vállaltak munkát fizetésért. Ezt mi magunk is megéljük a hétköznapjainkban. 30-40 éve még ritkaságszámba ment a babakocsit tologató apuka, ma erre már senki nem kapja fel a fejét. Az apukák régebben kevésbé vették ki a részüket a gyereknevelésből, ma már ez egyenesen igény a részükről. Az anyukák pedig szívesen odaengedik őket a pelenkázóhoz – legalábbis remélem. Ma már egyre gyakoribbak a női csúcsvezetők, és bizony azon kesergünk, hogy kevés férfi áll pedagógusnak.

Tehát a gender szó hallatán nem kell sikítófrászt kapni, és nem az a feladat, hogy visszatérjünk az „eredeti” férfi-nő munkamegosztáshoz és Pál apostolra hivatkozzunk ebben az ügyben, hanem az, hogy az új helyzetben mindenki – abszolút egyéni szinten is – kialakítson a maga és környezete számára élhető modus vivendit – akár újraértelmezve Pál apostol szavait. Ahogy ezt tették kersztény nők már a 20. század elején is.

A házasságkötésig csak kézfogás?

Éppen kibontakozóban van a teljesen jogos botrány egy új valóságshow-val kapcsolatban. Valóban: van-e még lejjebb? – kérdezzük, és nem lehetünk annyira naivak, hogy azt gondoljuk, nincs.

Mindeközben egyre több fiatal ismerősömtől hallok a tisztasági mozgalmakról. Ezek lényege a szüzességi fogadalom a házasságkötésig, illetve a tisztasági fogadalom, amikor valaki, akinek már volt szexuális kapcsolata, egy időre – alapvetően a házasságkötéséig – tesz fogadalmat a szexuális önmegtartóztatásra. Éppen a minap jelent meg a Felház egyik szervezőjével, Prekopa Donáttal készített interjú, ahol – hitelesen és rokonszenvesen – beszél erről.

A tisztasági, szüzességi fogadalom sokak számára lehet járható út és csodálatos gyümölcsei lehetnek. Mégis úgy érzem, hogy nem mindenki számára az, és nagyon komoly mentális- pszichés problémákat is okozhat. Nem mindenkinek való. És számomra túlságosan középpontba állítja a szexualitást – pont azáltal, hogy az elnyomására vagy szigorú gátak közé szorítására törekszik.

Komoly kérdéseket vet fel az is, hogy milyen mértékű ez az önmegtartóztatás. Van, aki ezt úgy éli meg, hogy „nem lehet mindent”, de a párnak van valamilyen intim szexuális élete. Mostanában egyre gyakrabban hallom, hogy „kézfogáson kívül semmi” nem megengedhető a házasságkötésig.

Megkérdeztem egy pszichológust, aki évtizedek óta praktizál: mi a véleménye. Így válaszolt: „Nézd, én már mindenféle verzióval találkoztam a klienseim között! Olyannal is, amikor a házasságkötés előtt szigorú aszkézisben éltek és fantasztikus házaséletük lett, olyannal is, akiknek a tisztaságban eltöltött jegyesség után katasztrofálisan alakult a szexuális élete. Aztán voltak olyan párok, akik szenvedélyes szexuális életet éltek a házasságkötésük előtt, majd utána minden elromlott, egyáltalán nem ment a szex. És persze vannak olyan párok is, akiknek az esküvő előtti szexuális gyakorlata teljesedett ki a házasságban és lett egyre jobb. Nincs recept! És az, hogy milyen egy házasság, még sok minden mástól is függ.”

Számomra itt is egy harmonikus út lenne kívánatos: a lelki kapcsolat határozza meg, hogy mi történik a szexben a jegyesség alatt, ahogy ezt egy jegyespár-interjúnkban meg is írtuk. És a jó házasság nem csak, és nem elsősorban a szexről szól…
Ha szélsőségekben fogalmazzuk meg magunkat, ha a hatás-ellenhatás vonzásába kerülünk, ha kijelölünk egy és csakis egy járható utat, és a többiről kijelentjük, hogy egy keresztény számára járhatatlan, akkor – bármennyire is szeretnék sokan ezt sugallni – nem a kívánatos keskeny úton vagyunk, amely Istenhez vezet, hanem kiszolgáltatjuk magunkat a “fizika” törvényszerűségeinek, és a magunk által kreált “erkölcsi” törvények útjain járunk, amelyek inkább eltávolítanak Tőle.

Kóczián Mária

Nyitókép

Kapcsolódó cikkeinkből:

Mondd, te kinek hinnél? – “Igazságok” fogságában

Anyai ösztön: csak egy mítosz?

Van értelme várni – Jegyespárok 1.

Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról

5 érv amellett, hogy a férjeddel együtt végezd a házi munkákat

A házasságról – Kopp Mária halála után