Talita

Vége – a világháborúnak – happy end nélkül?

A képen anyai dédszüleim láthatók. 100 éve, 1918. november 11-én ért véget az első világháború.

Fiatal felnőttek. Szépek. Galambos Mária és Székely István négy-öt éve házasok. A fotó 1914-ben készült.

Galambos Mária ölében a kis Székely Mária – néhány hónapos, abban az évben született. Ő a nagymamám, anyukám édesanyja. A kis pulpituson – földgömbbel a kezében Székely Istvánka, hároméves. Okos kisfiú, belenéz a kamerába, ahogy kérték tőle.

Székely István öntudatosan áll családja mögött, jobbját felesége, balját elsőszülött fia hátán nyugtatja. Ő az erős, aki megvédi őket. Igen jó és izgalmas szakmája van, földalatti-vezető. A finom arcú Galambos Mária jól választott, Istvánra lehet építeni. Szeretik is egymást.

A házasságnak azonban hamar vége szakad. Székely István a szerb fronton hősi halált hal. Mária megözvegyül.

Hosszú-hosszú évek után egy hadirokkant vándor suszter, Rocsek úr, miközben a fiatal özvegy cipőjét javítgatja, ott ragad a nyáregyházi tanyán. Együtt élnek Máriával, afféle vadházasságban. Mégis ő lesz anyukámnak és testvéreinek Rocsek „nagypapa”, aki kitart Galambos Mária mellett.

Én már nem ismertem egyiküket sem. Holott ismerhettem volna. 1965-ben, amikor megszülettem, Székely nagypapa 75 éves lett volna, még nem nagyon öreg ember. Persze, ha a második világháborút túléli. Galambos dédmama pedig születésem előtt halt meg, amikor én már megfogantam.

Anyukám családjában a Mária név több mint száz éve öröklődik. Nálam majdnem megszakadt ez a hagyomány. Én Tímea lettem volna – divatos név a hatvanas évek közepén, Az aranyember filmváltozatának Tímeája (Pécsi Ildikó játszotta) után. De akkor, amikor megszülettem, anyukám mégis Máriának nevezett el – kegyeletből, nagymamája után.

Nekem is van lányom, de nem Máriának kereszteltük, amit ma már – megrendülten – bánok. Bár, ha van happy end ebben a történetben, az nem nagyon lehet más, mint az, hogy a huszonegynéhány évesen elözvegyült Galambos Mária, a szerencsétlen házasságot kötő és rövid élete végéig szenvedő Székely Mária, s a végzetes, egész életútját megtörő betegséget szenvedett édesanyám, Gyarmati Mária után én, Kóczián Mária mégis sokat letettem abból a családi tragédiasorozatból, amit megörököltem. Hogy a lányom nem Mária, azzal elkezdődött valami új. Valami reményteli. Veronika – „igaz kép”, „győzelemhozó”.

Köszönöm, hogy éltél, és engem is életre hívtál, Székely dédapám! Béke fiatal poraidra!

100 éve, 1918. november 11-én ért véget az első világháború.