Talita

Keresztény női magazin

Wind River – filmajánló igényes Vadnyugat-rajongóknak

 

Nem tudom, mi nyűgözött le ebben a filmben. Se eget rengető mondanivaló, se túl nagy katarzis. Mégis minden képkockája vonz.

 

Wind River – a film eredeti címe azonos egy wyomingi folyó és egy indián rezervátum nevével, ahol a történet játszódik. Hó, szél, nagy távolságok, szegénység: az „amerikai álom” peremvidéke. A természettel még ma is nagy, kényszerű egységben élnek az ottani indiánok (polkorrektül Native Americans) és a közöttük lakó fehér amerikaiak. Sokkal kevésbé veszi őket körül a jóléti társadalom biztonságos burka, mint a gazdagabb vidékeken élőket. A generációs ellentétek még mélyebbek, a kábítószer még több áldozatot szed, a kilátástalanság még több embert hajszol kétségbeesett cselekedetekbe. És mégis van valami vonzó, vad őserő ebben a vidékben és lakóiban. Kápráztatóan ragyog a hó, és a film kitűnő operatőre szinte zúdítja ránk a gyönyörű felvételeket a fehér hegyoldalakról, a téli erdőről – a színészek markáns arca pedig tökéletesen illik ehhez a tájhoz.

Több kiváló indián karakterszínészt láthatunk a filmben, ami már önmagában is élmény: a Farkasokkal táncolóból felejthetetlen Graham Greent, akit idős kora és száz kilós súlya ellenére is öröm látni; Julia Jones-t, az Alkonyat-szériak szereplőjét; Gil Birmingham-et, akinek sötéten átható tekintete kellemes borzongást kelt minden Vadnyugat-rajongóban.

A helyi közösség fehér vadászának, aki már nem kutyák vontatta, hanem motoros szánon száguld a havas terepen (Jeremy Renner alakítja), ma is ugyanolyan szüksége van a nyomolvasás képességére, mint Cooper Nagy Indiánkönyvének korában. Különösen akkor, amikor gyilkosság nyomaira bukkan: fiatal indián lány holttestére, aki halála előtt sok kilométert futott mezítláb a hóban. A történet szövése, vagyis a nyomozás nem különösebben bonyolult, de lélektani drámákat hoz felszínre, amelyeken keresztül bepillantást nyerhetünk e zárt, sok nehézséggel küzdő közösség jobb és teljesebb életre vágyó tagjainak életébe.


A gyönyörű természeti felvételek mellett a film másik erőssége a karakterválasztás. Kivétel nélkül minden szereplő remek és erőteljes, az öreg rendőrfőnöktől a bányakolónia tagjaiig. Közhelyes, itt mégis jól sikerült a két főszereplő ellentétes figurájára épülő forgatókönyv: a szőke és fehér bőrű, ijedt, de nagyon lelkiismeretes FBI-ügynöknő (Elisabeth Olsen) és a szófukar vadász együttműködése végül sikeresnek bizonyul egy olyan gyilkossági eset felgöngyölítésében, amelyhez hasonló korábban felderítetlen maradt. Az igazságszolgáltatás sem szokványos, annak a természetközeli életformának megfelelő, amelyet még nem szőtt át a jóléti társadalom cizellált jogrendszere. Igazságérzetünk kielégül, ám a megkönnyebbülés elmarad: mintha a felderengő pozitív érzések csak elviselhetőbbé tennék, de meg nem oldanák a közösség életét belülről és kívülről szorongató problémákat.

A Wind River igényes film a vad természet, ajánlom az indiánok és a lélektani krimik kedvelőinek.

Wind River – Gyilkos nyomon. Angol-kanadai-amerikai film, 2017. 110 perc. Rendező-forgatókönyvíró: Taylor Sheridan, operatőr: Ben Richardson. Főszereplők: Jeremy Renner, Elisabeth Olsen, Graham Green,  Julia Jones, Gil Birmingham.

1. kép
2. kép

Kölnei Lívia


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162