A barátom akarsz-e lenni?
Olyan a felebaráti szeretet, mint a tenger. A nyár hevében jó benne megmártózni, de teljesen nem tudjuk átölelni.
Életem egyik legfontosabb törekvése volt, hogy húsommá és véremmé váljon az egymás iránti szeretet. Hogy közös erővel fészket találjak, ahová mindig visszatérhetek, mint a vándormadarak. Hogy legyen erőm a szédítő irammal haladó időben nyugvópontot találni. Bizonyára mások is érezték már, hogy szívük legmélyén valami nehezék: bánat és csüggedés ül. Ilyenkor hitünk erejével fordulhatunk Istenhez. Ő elvezet bennünket azokhoz az emberekhez, akik a segítségünkre lesznek.
Ő azt akarta, hogy egyetlen családot alkossunk, és testvérnek tekintsük egymást. Néha elgondolom, hogy mindnyájan, akik itt a földön járjuk a lélek útját, Isten képére vagyunk teremtve.
A Szentírás arra tanít, hogy Istent szeretni nem lehet az ember szeretete nélkül. A többi parancs is ebben az egyben tetőződik. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! A törvény tökéletes követése tehát a szeretet. Az ember csak akkor találhat önmagára, ha őszinte ajándékul adja önmagát. Mennyivel szebb lenne a világ, ha a versengés helyett megfogadnánk az apostolok tanácsát: „Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.” S nem hagyhatta szó nélkül Pál apostol a beképzelt ember figuráját sem: „Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.” Az emberi szeretet folyója is elapadhat, ha nem táplálja szüntelenül sok ezer patakocska. Akitől várjuk az erőt, gyakran önmaga is erőtlen. A közlekedőedényben oda-vissza áramlik a víz, hasonlóképpen vagyunk a felebaráti szeretettel is. Ne csak kapni akarjunk, hanem tudjunk adni is! Jézus együtt szenvedett a szenvedőkkel.
Maria Noel azt írja naplójában: „Ne legyünk igényesek! Barátságból, jóságból ne követeljük szüntelen a legtöbbet, amit adni képes. Legyünk hálásak a legkevesebbért, amije van, és amit ad.” De hát akkor hogyan szeressem felebarátomat, mint önmagamat? Hiszen a történelemben időnként emberfeletti gonoszságok mutatkoznak meg, amelyeket felebarátaink követnek el.
Jézus szeret bennünket, és megbocsát a vétkeseknek. Ő maga kereszthalált halt mindannyiunkért.
Néha, amikor vigasztalást várok valakitől, nem kapom meg. Mégsem haragszom. Tudom, hogy mindnyájan magunkban hordozzuk a kétkedést, de a megváltó reményt is.
A krisztusi szeretet jegyében közeledjünk emberséggel, bizalommal és mélységes alázattal egymáshoz karácsonykor is!
Keresztes Szilvia
Tweet