A világ olyan, mint a hurrikán
Láttam egyszer egy filmet a Carla-hurrikánról. Légi felvétel volt, amelyen felhőkarcolók omlottak össze, hatalmas fák szakadtak ki tövestől, autók százait lepte el az árvíz…
…minden oszlop, kerítés, tető, útszéli bódé kavarogva repült a viharban, mocskos víz áradt a nagyváros romos utcáin, a magasban lilásfekete, tömör felhők torlódtak, homály volt, a levegő sisteregve és szünet nélkül üvöltött, de ahogy egyre feljebb és feljebb szállt a repülőgép, a füstös sötétség halványodott, ritkult, majd hirtelen kiderült az ég, csend lett, szikrázó, világos kék csend… A kék először ezüstté, majd vakító fehérré változott, s ahogy a gép némán úszott a fényes békességben, megszólalt a narrátor:
– A hurrikán szívében vagyunk.
Ez a hagiosz.
Ez a szentség.
(Müller Péter: A Miatyánk spirituális értelme – részlet)
A kép forrása
Tweet