Anyák és lányaik 1.
A legtöbb nő, amikor gyermekről álmodozik, egy édes-aranyos kislányban gondolkodik. Egy icipici nőben, akit csinosan lehet öltöztetni, hagyja magát dédelgetni, át lehet adni neki a női lét összes praktikáit, aki barátnő, sorstárs, tanítvány lesz egy személyben.
A valóság színpadán edzett anya-leány kapcsolatok gyakran másféleképpen alakulnak. A szoros barátságoktól, a nehezen leplezett indulatokig, az önállósodást akadályozó függőségig minden előfordulhat. Az viszont kétségtelen, hogy ezen kapcsolatok életre szólóan fontosak, női és anyai szerepeket egyaránt befolyásolóak és meghatározóak.
Bálkirálynő és hamupipőke
Edina ünnepelt szépség volt ifjú korában. Külleme ápolása, öltözködési rafinériák, férfiszívek meggyötrése töltötte ki napjait éveken keresztül. Amikor kislánya született, kicsit megrettent, hogy megereszkedhetnek mellei, kilókat szedhet föl, belefáradhat az anyaszerep szürke hétköznapjaiba. Ráadásul a gyermek, Anikó, amolyan bájosan karakteres apróságnak ígérkezett, sem göndör szőke fürtökkel, sem szabályos pofikával, sem filigrán termetével nem vívta ki környezete csodálatát. A gyermek okos és rátermett kislánnyá lett, ugyan átlagos külső adottságokkal, de remek hallgatóságot nyújtva anyukája nosztalgikus ábrándozásaihoz. Edina leányát praktikusan öltöztette, beletörődött, hogy sem alkata, sem személyisége nem a végzet asszonyáé. Serdülő nőként sem jelentett számára konkurenciát, és Anikó továbbra is csodálattal hallgatta anyja hódításainak végeérhetetlen történéseit.
Amikor huszonéves lett a leány, akkor kezdett csak Edina el-eltöprengeni, miért is nincsenek gyermekének párkapcsolatai. Igaz, hogy nem túl előnyösek külső adottságai, de okos, tisztességes, művelt egyetemista hölgy. Arra már nem tudott ráérezni, hogy Anikó milyen kishitű, mennyire nem érzi magát nőnek, önbizalma az évek során, anyja dicsőséges élményei tükrében kicsikére zsugorodott. Úgy érezte neki a tanulás, a tudás marad, a férfi érzelmek birtoklása édesanyja privilégiuma.
Női önbizalomhiányok mögött gyakorta húzódik meg egy-egy önmagát szépnek és sikeresnek tartó anya akaratlan elnyomása. A női szerepben való indulás sok bizonytalansággal, szorongással jár, szükség van a dicséretekre, megerősítésekre. Sok fiatal lány alig-alig élte át, hogy szülei elismerő pillantást vessenek rá, visszajelzéseket adjanak arról, szépek, csinosak, vonzóak.
Párkapcsolati magabiztosság vagy alárendelődés múlhat a gyermekkori, serdülőkori szülői reakciókon, megerősítéseken.
Koalícióban
Adél két gyermekkel, és egy igencsak megbízhatatlan férjjel belefásult a mindennapok robotjába. Automatikusan végezte a háztartási teendőket, mosott, főzött, vasalt, munkahelyén is tisztességesen helyt állt, csak egyre mosolytalanabb lett, egyre ráncosabb, fáradtabb és elhasználtabb. Ritkán hazajáró férjére már régóta nem számított, bajait idegennel megosztani nem akarta, maradt társnak leánya, Ágota.
A kislány hűséges barátnőnek bizonyult, mindenben azonosult édesanyjával. Mire Ágota tizenéves lett, már be lett avatva, a felnőtt világ keserves rejtelmeibe. A férfiakról kellően lesújtó véleményt formálhatott, a női sorsról nyomasztó tapasztalatokat gyűjthetett, édesanyja panaszai, apja alkoholos monológjai nyomán. A leány készséges volt, segített, és főképp meghallgatott, társ lett a női szenvedésben, elnyomottságban, tehetetlenségben.
Ágota ugyan még nem választott partnert magának, de sok esélyt szerzett arra, hogy megismételje édesanyja sorsát, elnyomott és kiszolgáltatott nővé váljon. Akár az által, mert eleve zsarnokot választ majd, esetleg akaratlanul despotát formál majd passzivitásával jövendőbelijéből.
Magányos, meggyötört, elnyomott anyák gyakran leányukban keresnek társat, bizalmast, lelki támaszt nyújtót. Nem gondolnak arra, hogy a gyermek házasságról, feleség szerepről, női lehetőségekről szomorú tapasztalatokat gyűjt. Ezek az élmények saját párkapcsolataikat befolyásolják majd, szerencsés esetben tanulságként szolgálnak, de lehetséges, hogy akaratlanul is a szenvedés megismétlésére késztetnek.
Anyai monopóliumok
Anikónak erős személyiség volt az édesanyja. Egyetlen gyerek lévén, minden figyelem, energia, elvárás reá irányult. Tanulmányaira ugyanúgy felügyelt mamája, mint egészséges táplálkozására, sportolására, pályaválasztására.
Anikónak leginkább a fiúk kiválasztásában adatott meg a lázadás lehetősége. Kevésbé ambiciózus, puhább, irányíthatóbb hímneműeket választott, szorgalmasan bemutatva a jelölteket szüleinek. Édesanyja igyekezett jó képet vágni, nem titkoltan reménykedve, hogy mihamarabb elmúlik a szenvedély.
Anikó önálló lett, már egyedül lakott, de anyukája továbbra is szorgalmasan főzte az egészséges ételeket, szállította leányának kis befőttes üvegekben, próbálta terelgetni karrierjét, és nem értette, miért nem tud lánya egyetlen kapcsolatban sem elköteleződni. Ő már unokára vágyódott, míg lánya elképzelni sem tudta, hogy gyereket szüljön, anyává váljék, teljességében elfogadjon egy párkapcsolatot.
A lányukra ráfonódó, önmegvalósításukat gyermekükön kiélő anyák sok és nehéz megküzdenivalót kínálnak utódjuknak. Meg kell harcolni az önállóságért, a saját értékrendért, a női szerep egyedi értelmezéséért. Ráadásul a túl erős anya nem mindig nyújt vonzó modellt a majdani anyává válás szerepéhez.
A törékeny önbizalom, a megküzdeni tudás, a valódi önállóság hiánya nem segíti a leánygyermeket, a manapság olyan komolynak számító vállalkozásokban, mint gyermekvállalás, kapcsolati elköteleződés. Túl erős, határozott, mindent ellenőrizni szándékozó anyáknak gyakran bizonytalan, kapcsolatokban bizalmatlanul mozgó, avagy túlságosan kiszolgáltatott személyiségűvé lesz leányuk, bár ők az ellenkezőjét szándékozták megformálni.
(Folytatjuk)
Hajduska Marianna
A szerző korábbi írásai a Talitán:
Tweet