Talita

Fábry Tímea egypercesei

Házi feladat. Elsőben.

“Készíts egy kedves, megkapó ajándékot a padtársadnak! Csak otthon található egyszerű alapanyagokat használj!”

—  Anya, mi az, hogy megkapó? Hogy megkapja?

—  Valami kedvesség, ami rögtön magával ragad.
—  Hú, akkor ragasztani kell…
—  Ki a padtársad?
—  Egy lány.
—  Jó, de hogy hívják?
—  Éva vagy Bogi, több neve is van. Legyen mondjuk, Bogi.
—  És mit szeret csinálni?
—  Siklani.
—  Az mi?
—  Az olyan, amikor a folyosón csúszkálunk, hogy csikorogjon a cipőnk. Egészen addig csináljuk, amíg ránk nem szólnak, hogy ez már idegesítő.
—  És milyen ajándékot szeretnél adni neki?
—  Kinek?
—  Hát Boginak.
—  Ja, hát valami meglepőt. Hogy meglepődjön.
—  Jó, de mégis mit?
—  Jó lenne egy dióhéj, abba ragasztanánk valamit. Jó sok ragasztóval, hogy rögtön magával ragadja Bogit.

Bogiról másnap kiderült, hogy Jankának hívják.

A hős

Szerda. Munkaidő. Fater telefonál:
—  Itt vagyok az etyeki kertben, és a pince tetején alszik egy róka. Szerinted mit csináljak?
Én: — Hát ébreszd fel.

Fél óra múlva visszahív:
—  Kihívtam a helyi vadászt, de mondtam neki, hogy puskát ne hozzon magával.
—  És most mit csináltok?
—  Hát megittunk egy pohár bort, és várunk, hogy felébredjen a róka.

Fél óra múlva újra telefonál:
—  Te, odament a vadász, és felébresztette.
—  És?
—  Rögtön eltűnt hátul az erdőben. Kicsit húzta a lábát, biztos azért kereste a társaságot, olyan magányosnak tűnt szegény. Meséld majd el a gyerekeknek!

Este elmeséltem. Örültek, hogy ma igaz sztori lesz.
Azt mondták a végén a gyerekeim, hogy “a Nagypapa egy olyan hős, aki le tudja győzni a rókát, meg a vadászt is.”

Kálvária

Külügyminisztérium. Okmányhitelesítési iroda. Várunk. Apostille bélyegzőre várunk. Velem szemben egy magyar lány és egy palesztin fiú, kisbabával. A baba édes, mosolyog. Kisfiú. Kéthónapos, mondják. A házassági anyakönyvi kivonatukat szeretnék hitelesíteni, négy hónapja tart, mutatják a dossziét a papírokkal. A palesztin követség dokumentumait, meg a hitelesített fordításokat is benyújtják. Az ügyintéző az izraeli követségre küldi őket.

— Oda engem be se engednek – mondja a fiú. – Maga mit szólna, ha egy idegen ország követségére küldenék, hogy hitelesítse a házasságát? – kérdezi az ügyintézőt.
Az üveg mögött sajnálkoznak. Nem tudnak mit tenni.
— A házasság szent – teszi hozzá a fiú, tökéletes magyarsággal.
Az ügyintéző a vállát vonogatja. A terem megdermed. A lány sír:
— A kicsinek nincsenek papírjai, nincs TB-kártyája, mi lesz, ha megbetegszik…
— A magyarok nem ilyenek – szól valaki a várakozók közül.
A magyarok nem ilyenek, ismétlem magamban.

Hirdetmény

Iskolánkban 15 féle szakkör működik, de első osztályban még csak kettő közül választhatunk:

ROCK’N’ROLL vagy LOGIKA.

Ezzel a döntéssel hitvallást és életstílust is választhatunk. Egy életre. Halálkomoly.

Mi a logikát választottuk. Mivel a lelkünk folyamatosan rockyzik.

A kérdés csupán az, hogy tanítható-e a rocky? Illetve, hogy tanítható-e a logika? Bizonyára.

Mert tegyük fel, hogy a logikára jelentkezőknek tanítanánk rocky-t, illetve a rockyzóknak logikát. Az eredmény maga a döbbenet!

Fábry Tímea
Kép innen.