Hogyan élnek együtt a világvallások a 21. században?
Hogyan élnek majd együtt a világvallások a 21. században? Ellenségesen, egymást elviselve vagy egymást elfogadva? Nézzük meg a három lehetséges modellt Thomas R. McFaul valláskutató professzor könyve alapján!
“Minden civilizáció alapja a kultúra, ennek középpontja pedig a vallás. A vallás valóságról alkotott felfogásával minden másnál mélyebben hatja át a kultúrát, magyarázatot kínálva a világ eredetére, a történelem értelmére és az emberiség szerepére ez utóbbiban. Meghatározza, mi jó és mi rossz, és megteremti a halál utáni élet jutalmainak és büntetéseinek a képeit.
Nincs egyetlen uralkodó vallás, melyet a Föld 6,5 milliárd lakója egyöntetűen követne. Több száz vallás létezik világszerte, ennek ellenére a bolygó közel 75%-a mégis az öt legbefolyásosabb vallás egyikét követi. Ezek a kereszténység (2,1 milliárd), az iszlám (1,3 milliárd), a hinduizmus (900 millió), a buddhizmus (360–376 millió) és a judaizmus (14–20 millió). A kereszténység és az iszlám messze elterjedtebb, mint az összes többi vallás együttvéve. Követőik a Föld lakosságának több mint a felét teszik ki. Ha ehhez még hozzávesszük a hinduizmust, akkor elmondhatjuk, hogy a Földön minden harmadik ember három nagy vallási hagyomány egyikéhez tartozik. Nyilvánvaló, hogy a vallás a jövő motorjának az egyik fő fogaskereke.
Mivel minden kultúra szívében ott van a vallás, azt kell gondolnunk, a különféle vallások széttöredezett világa megosztja majd a 21. század világfaluját, hacsak a vallásos közösségek nem találják meg annak a módját, hogy érett módon felülemelkedjenek történelmi ellentéteiken. Vajon milyen jövőt várhatunk a világbéke szempontjából, a vallásokkal összefüggésben? […]
A következő három forgatókönyv azt vizsgálja, vajon a világvallások nagyobb békét és igazságosságot hoznak-e majd a világfaluba, vagy inkább gyűlöletet és ellenségeskedést? Az elbeszélő minden esetben a 2050-es évekből tekint vissza, és reflektál a 21. század első felének változásaira. Mindhárom forgatókönyv egyaránt lehetséges és hihető.
Első forgatókönyv. Az exkluzivista (kizáró) mentalitás:
„Nekem igazam van, te viszont tévedsz.”
2050-et írunk. Az ellenséges és erőszakos konfrontációk megdöbbentően gyakoriak. Az egyetemes béke reménye, mely alapja lehetett volna az új világnak, a századforduló óta nem több, mint távoli remény. A világfalu szétesett a „nekem igazam van, te viszont tévedsz” kérlelhetetlen káoszában.
A legtöbben a vallásokat teszik felelőssé azért, hogy a történelem ilyen szomorú fordulatot vett. A világ két legnagyobb vallása, a kereszténység és az iszlám hátat fordítottak a közös út keresésének, amivel felülemelkedhetnének különbözőségeiken. A többi vallás pedig a rossz mintát követte. Éles szembenállás van a különböző hagyományok követői között, ahogy egy adott hagyományon belül is a konzervatívok és liberálisok kölcsönösen elutasítják egymást.
Annak ellenére, hogy a világ vallásai közös erkölcsiséget is hordoznak, világnézetbéli eltéréseik mégis megosztják őket. A vezetők attól tartanak, a különbözőségek hangsúlyozásának hiánya meggyengíthetné a vallási identitást. Hithűnek maradni a jellemző vélemény szerint annyit tesz, mint nem törődni más világnézetekkel. A világ vallásai között mutatkozó feszültségek nagy falakat emelnek, ezáltal lehetetlenné válik az erkölcsi összefogás is. Olyan idők járnak, amikor a világnézeteket körülárkolják, hogy megvédjék őket. A világfaluban egyre terjed a gyűlölködés és az ellenségeskedés.
Második forgatókönyv. A pluralista (többelvű, sokféleséget valló) mentalitás:
„Különbözőségeink ellenére élhetünk együtt.”
2050-et írunk. Mára a nosztalgikus hajlamú különcök számára is nyilvánvalóvá vált, hogy képtelenség visszatérni a régmúlt kulturális és vallásos szigetvilágához. A gyorsan fejlődő kommunikációs háló ekkorra átszövi az egész bolygót. A vallási egységesség egyre ritkább ebben a világban. A vallási pluralizmus az uralkodó tendencia, amely egyre inkább kibontakozik. A gyülekezetek közötti ellentétek lassan, de biztosan feloldódnak, ahogy a világfalu lakói megtanulják, hogyan éljenek együtt a különbözőségekkel. A lakók nagy többsége meg van győződve arról, hogy a „különbözőségünk ellenére élhetünk együtt.”
Az így megmutatkozó, békére irányuló trend leginkább a vallásoknak köszönhető. Nem arról van szó, hogy a vallási vezetők és a laikusok között minden feszültség feloldódott. Továbbra is számos nézeteltérés van. Mindazonáltal a világvallások követőinek többsége megérett arra, hogy együtt éljen a különbözőségekkel járó mindennapos feszültséggel. Az emberek a saját vallásuk iránti mély elköteleződés mellett tiszteletteljes érdeklődéssel tekintenek más hitek követőire.
A világfalu polgárai megtanultak a destruktív indulatok helyett konstruktívan együtt élni ezzel a helyzettel. A világ lakói elfogadták, hogy habár lehet, hogy csak egyetlen Igazság létezik, az emberek azt mégsem képesek ilyen egységbe forrtan megtapasztalni. Ennek eredményeként a különböző világnézetek toleráns kezelése lett a norma. A világvallások vezetői ahelyett, hogy a különbségekre összpontosítanának, inkább azt keresik, ami közös kiindulópontot jelenthet számukra. A század közepére a világfalu lakosai egyre több figyelmet szentelnek annak, hogy az erkölcsi hasonlóságokat hangsúlyozzák. Ez sok területen megteremti a lehetőségét a vallásközi együttműködésnek, ami segíti a béke és az igazságosság érvényesülését.
Thomas R. McFaul professzor a békés együttélés vallástudományi szempontjainak kutatója. 2006-ban megjelent, The Future of Peace and Justice in the Global Village: The Role of the World Religions in the Twenty-first Century (A béke és igazságosság jövője a Világfaluban: A világvallások szerepe a 21. században) című, nagy visszhangot kiváltott könyvének 12. fejezetéből közöljük – magyar nyelven elsőként – ezt a részletet, Szabó Tamás kivonatos fordításában.
Bár McFaul a harmadik modellt, az inkluzivizmust tartja a legkívánatosabb forgatókönyvnek, szerinte valószínűbb, hogy a jövőbeli helyzet az exkluzivizmus és a pluralizmus valamilyen kombinációja felé mozdul majd el.
Harmadik forgatókönyv. Az inkluzivista (belefoglaló, befogadó) mentalitás: „Egy család leszünk.”
2050-et írunk. Az egyetemes béke álma, amely a 21. század elején még csak délibábos reménynek tűnt, most megvalósulni látszik. A civilizációk valaha olyan valószínűnek látszó összecsapása már nem fenyeget többé. A világfalu polgárai fölfedezték a testvéri összetartozás kötelékeit: „Nézzetek ránk, egy családdá váltunk.”
Ez túlnyomórészt a világvallások vezetőinek és híveinek hozzáállásán múlott, ugyanis mind tudatosan azt keresték, hogyan léphetnének túl a különbözőségeken. Míg egyesek megelégedtek azzal, hogy megtanuljanak együtt élni a pluralitással, másokat ez nem elégített ki. Többre vágytak, mint különböző csoportok békés egymás mellett élésére, gyökerestől próbálták megoldani az intolerancia problémáját. A pluralizmus még visszacsúszhat a gyűlölködésbe. Meggyőzték a hívőket, hogy gondolják át, és törekedjenek egy befogadóbb vallási vízió elsajátítására, amely az érett egység alapja lehet.
Ahogy a pluralisták, az inkluzivisták is felismerték, hogy közös erkölcsi alapokra is építhetnek, elköteleződve például az együttérzés, az irgalom, a jóság és az igazságosság értékei mellett. Azt keresték, miként szőhető egybe a sokféle igazság az egyetlen Igazság szempontja szerint. Az egymásra fordított figyelem meghozta a maga gyümölcsét vallási szempontból is. A civódások évszázadai után a világnézetek közös pontjait volt a legnehezebb megtalálni, de a század közepére az inkluzivisták olyan eltökéltté váltak, hogy már a történelmi ellentéteken is sikerült felülemelkedniük.”
Heidl György
A fenti cikket – Thomas R. McFaul könyvrészletét – Heidl György blogjáról vettük át.
A szerző korábbi cikke:
1. kép innen
2. kép innen
Tweet