„Kegyetlen kínozták szent tested” – Németh Kálmán Mementó című alkotása
Németh Kálmán szobrászművész vallásos művei közül a Mementó emblematikus alkotás. Fából faragta 1965 körül. Nem szokványos keresztrefeszítés: a szenvedő Megváltó alakját szinte teljesen eltakarja egy vörös lepel, és felnagyított, szöggel átvert kezei szenvedést sugároznak.
Az idők folyamán Corpus, illetve Tiltakozás néven is szerepelt a korabeli sajtóban. Elsőként járjuk körbe a különböző címváltozatokat: a Mementó a memento (jelentése: emlékezz) latin eredetű igéből származik, amely egy komoly, súlyos vagy fenyegető dologra irányítja rá a figyelmünket. A korpusz (corpus) latin szó, testet jelent, de ha nagybetűvel kezdődik, általában Krisztus testére utalnak vele. Ezzel inkább a tartalomhoz juthatunk közelebb, míg a Tiltakozás címmel már a jelentésre, konkrétabb megértésre tehetünk kísérletet. Leginkább a Mementó cím vált általánossá az elmúlt évtizedekben, hiszen összefoglalja mindazt, amiről ez az alkotás szól.
Aki elsőként megpillantja ezt a különleges szobrot, szinte nem is tudja azonnal értelmezni, hiszen a keresztrefeszítés megszokott ábrázolási típusától teljesen eltérő, a képzőművészetben egyedülálló megoldást választott Németh Kálmán mondanivalójának hangsúlyozására. Jézus arcát és testét egy nagyméretű vörös lepellel teljesen eltakarja, mindössze szenvedéseinek eszközeit – a két lábfejébe és a két tenyerébe szúrt szögeket – láthatjuk. A megdöbbentőbb hatás kedvéért a művész Jézus kézfejeit felnagyította, arányaiban megváltoztatta. Ujjai szinte megmerevedtek, még jobban kifejezve fájdalmát. Ami szintén egyedivé teszi megfogalmazásmódját, az nem más, mint a kereszt elhagyása, mindössze ezzel a kéz- és lábtartással utal a keresztre feszítés cselekedetére.
Egy korabeli Németh Kálmán-rajz részleteként (leltári szám A/230) megfigyelhetjük, hogy a lepellel letakart Krisztust eredetileg egy háromalakos kompozícióban is elképzelte, hiszen a megfeszített Megváltó két oldalán Evangélista Szent János és Mária alakja is megfigyelhető, sőt, még a keresztet is megrajzolta. Jézus keresztre feszítésének háromalakos változatát végül kisméretű, ház alakú szárnyasoltárainál jeleníti meg. Németh Kálmán érzékelte, hogy ez a megoldás sokkal jobban érvényesül nagyobb méretben, mellékalakok nélkül, ezért az úgynevezett „magányos kereszt” ikonográfiai típust választotta. Ez a „magányos kereszt” típus – amely a francia és spanyol barokk festészetben válik elterjedtté – kiválik a megszokott keresztrefeszítés-ábrázolásokból, s még inkább Jézus szenvedéseire irányítja a néző figyelmét.
Németh Kálmán alkotásának misztikumát még inkább fokozza Jézus testének letakarásával. Véleményem szerint ennek a megoldásnak a gyökereit a katolikus liturgiában kell keresnünk. Régi és ma is élő szokás, hogy nagyböjt 5. vasárnapjától, amelyet „feketevasárnapnak” is neveznek, egészen nagypéntekig fekete (az utóbbi évtizedekben lila) lepellel eltakarják Jézus ábrázolásait, így a feszületeket és a Jézust ábrázoló oltárképeket is. Nagypénteken válik csak újra láthatóvá a hívők számára Jézus alakja. A letakart korpusz itt is a halott, még fel nem támadt Krisztusra utal, vagyis arra a szenvedéssel teli áldozatra, amely az emberiség megváltásának ára volt.
Németh Kálmán Mementó című alkotásával
Németh Kálmán szobrán a vörös lepel szimbolizálja Krisztus véráldozatát, szenvedését az emberiség bűneiért, ahogyan János evangéliuma is megfogalmazza (3:16): „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A szobrászatban viszonylag ritka ábrázolás a lepellel letakart Krisztus alakja. Az egyik legismertebb példa ugyan nem keresztre feszítést ábrázol, hanem a keresztről már levett, fekvő halottként jeleníti meg Jézust: ez a Giuseppe Sanmartino itáliai művész által készített Leples Krisztus (Cristo velato) késő barokk, rokokó szobor, amely Nápolyban, a Sansevero-kápolnában található (1753). Az egy márványtömbből „kiszabadított” alkotás hatása lenyűgöző, ugyanis a lepel annyira valósághűen van megfaragva, mintha igazi lenne, anyagszerűsége szinte kézzel tapintható. A lepel elfedi, de ugyanakkor érzékelteti (elrejtve megmutatja) Jézus testét. Lábánál a passió jelképei hevernek (szögek, töviskorona).
Giuseppe Sanmartino: Leples Krisztus, Sansevero-kápolna (1753)
Németh Kálmán is tökéletesen érzékelteti alkotásának misztikumát: láttatja is Jézust meg nem is, érzékelhetjük is őt meg nem is. Megfeszített alakja a lebegés látszatát kelti, szenvedése azonban szinte teljesen átélhető és érzékelhető, annak ellenére, hogy a keresztet formabontó módon elhagyta. Németh Kálmán Jézus alakjának kéztartását sem a hagyományos T-alakban jelenítette meg, hanem az úgynevezett janzenista keresztekre jellemző V-alakot követi. A janzenizmus Cornelius Jansen (1585–1638) németalföldi teológusról elnevezett 17. századi katolikus teológiai mozgalom, amely Szent Ágoston tanításaihoz szélsőségesen tartotta magát.
Peter Paul Rubens: Krisztus a kereszten, Királyi Szépművészeti Múzeum, Antwerpen, (1610-1611)
Ezek a feszület-ábrázolások szintén a németalföldi barokk festészetben váltak közkedveltté Peter Paul Rubens révén. A janzenisták úgy vélték, hogy a születésétől fogva bűnös ember bűneinek bocsánata egyedül Isten kegyelmén múlik, a keresztre feszített Jézust el kell különíteni minden mellékalaktól, embertől („magányos kereszt”-típus), s ezáltal alakja bűnbánatra ösztönzi a nézőt.
Németh Kálmán egykori lakóházában a Mementó kiemelt helyen volt látható az ebédlő egyik falán. Sajnálatos módon már nem képezi a gyűjtemény részét, ugyanis ismeretlen okokból a Budavári Evangélikus Templomba került. Ma már csak egy másolata látható eredeti helyén, de még így is megdöbbentő erővel hat a látogatókra. Az Új Ember című hetilap 1978. 10. 29-i számának cikkéből megtudhatjuk, hogy az idősödő, beteg művész annyira félhetett, hogy halála után nem marad meg semmi műveiből, hogy ezt a számára fontos alkotást odaadta.
Hesztera Aladár: Mementó (másolat), Németh Kálmán Emlékház (2013)
Németh Kálmán Mementója egyfajta kétségbeesett felkiáltás, tiltakozás az emberiség szenvedéseiért. Leírhatatlan erőt és fájdalmat sugároz a néző felé, aki szinte együtt szenved a Megváltóval.
Balogh Dávid művészettörténész, Németh Kálmán Emlékház, Fót
Németh Kálmán 1903-ban született Podolinban, nagyapja asztalosműhelyében ismerkedett meg későbbi művészetének legfontosabb alapanyagával, a fával. A trianoni békeszerződés után a családja előbb Ceglédre, majd Fótra költözött. Az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakának növendékeként tanult, majd 1927-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára is. A II. világháborúban harcolt, és megroppant egészséggel tért haza. 1947-től tizennyolc éven át a Szépművészeti Múzeum restaurátora volt, ő fektette le a restaurátorképzés alapjait Magyarországon. Művészetét a szepességi templomok faszobrai, reneszánsz oltárai, a Tátra faóriásai ihlették. 1979-ben halt meg, Fóton utcát, iskolát neveztek el róla, lakóháza emlékmúzeum, ahol műveinek zöme megtekinthető.
Tweet
Hozzászólások
Gratulàlok! Csodaszép munka.Egy élmény volt .