Legújabb testamentum
Jöhet-e az oly’ liberális Brüsszelből valami jó egy keresztény mozinéző számára?
Nem kis gyanakvással és előítélettel ültünk le a férjemmel megnézni a „Legújabb testamentum” című filmet. Ahogy belemerültem a film cselekményébe – már a benne rejlő szimbólumok miatt is –, egyre jobban megtetszett. A film groteszk, görbe tükröt tart a mai kiégett, hitét vesztett embernek.
„Isten” nem a mennyekben, hanem Brüsszelben él. Feleségével és lányával egy kispolgári ízléssel berendezett lakásban tengeti mindennapjait, dolgozószobájából keserítve meg az életünket. Ha azt hittük, hogy csak véletlenül esik a lekváros kenyér mindig lekvárral lefelé a földre, vagy hogy csak pechünk van, hogy a pénztárnál mindig a mi sorunk a leglassabb, akkor tévedtünk. „Isten” azzal üti el az idejét, hogy ezekhez hasonló bosszantó szabályokat ötöl ki, hogy megkeserítse az életünket. A fia egyszer már fellázadt a mogorva, rosszindulatú, befordult apja ellen, de az Újszövetség nem oldott meg mindent. Most „Isten” lánya, a tízéves Ea a soros, hogy kimenjen az emberek közé, és új alapokra helyezze a világ működését. Ea feltöri apja számítógépét, az embereknek sms-ben kiküldi haláluk időpontját, ezzel káoszt szabadít a világra, majd megszökik, hogy hat új apostolt keressen, akikkel megírhatja a Legújabb testamentumot. (forrás: port.hu)
Szimbolikusan egy kisgyermek életében az Isten férfi fele az apa, női fele pedig az anya. S e két oldal egyensúlyában rejlik az emberiség léte. Ha a férfi oldal dominál, akkor előbb-utóbb harcok dúlnak, hogy ki is legyen a domináns hím, s a nők is könnyen amazonokká lesznek. Ha pedig a női oldal tör utat magának, akkor rózsaszínűen-csipkésen nőiessé válhatnak a férfiak is, akik még egy szöget sem tudnak beverni a falba.
Nos, ebben a filmben az a haragvó ótestamentumi Isten-kép jelenik meg az apa szerepében, aki anno ezerféle módon sanyargatva próbára tette Jób hitét. Csak itt már XXI. századi technikákkal felszerelve teszi ugyanezt az emberiséggel és a szűk értelemben vett családjával is.
A fia már korábban elszökött (bár a jobb oldalán levő helyet az asztalnál nem szabad elfoglalnia senkinek sem). Az anya háziasszonysorban, együgyű hímezgetésbe süppedve, takarítás közben az Utolsó vacsora képe és a kis, giccses Jézus szobor előtt révedezve, a baseballcsapat játékosaiból kirakott pasziánsszal vár a jobb napokra. Ea, a leánygyermek kamaszként teszi fel az idegesítő „Miért”-kérdéseit az apának, és számon kéri gonoszságait. Az apa pedig egyre agresszívabb törvényeket teremt és hoz működésbe, amíg a leánygyermeknek meg nem elevenedik a szekrény tetején a porcelán Jézus alakja, s megmutatja az isteni haragvásból a kiutat egy mosógépprogram beállításával és még hat apostol felkutatásával… Ea, a kislány tetteiben mintha az „Amelie csodálatos élete” Amelie-je éledne újra.
Van a filmben egy-két igen lírai képsor, például amint az egyik szereplő nevetését a márványlépcsőkön leguruló igazgyöngyszemek hangjához hasonlítja, és ezzel jeleníti meg. Így számomra nem is tűnik véletlennek, hogy a film látványtervezése kapott Európai Filmdíjat 2015-ben.
S a film végére, az én érzékeny keresztény lelkivilágom is megnyugodott, és a világ rendje is helyreállt…
A teljes film itt megnézhető.
Legújabb testamentum. Luxemburgi-francia-belga groteszk vígjáték, 113 perc, 2015. Rendező: Jaco van Dormael. Főszereplők: Pili Groyne (Ea), Benoit Poelvoorde (Dieu), Catherine Denevue (Martine).
Antalffy Yvette
Forrás: http://kyvetites.blogspot.hu/
Filmkritikáinkból:
Görbe gerinccel is lehetsz hős?
Tweet