Szeretetből vagy dicséretért cselekszel?
Mennyire fontos, és egyúttal milyen nehéz is, hogy mindig száz százalékig Isten felé fordulva éljünk – írja Jálics Ferenc:
„Egy tevékenységet többféle célból lehet végezni. Ha segítek egy szegénynek, tehetem azt tiszta szeretetből, de tehetem azért is, hogy dicséretet arassak le vele, és tehetem félig szeretetből, félig dicséretért. Sőt, tehetem 10%-ban szeretetből és 90%-ban dicséretért. Amikor azt veszem észre, hogy a dicséretért segítek a szegényeknek, akkor nem a segítést kell abbahagynom, hanem csak a szándékomat kell megtisztítanom. A jó szándék talán két perc múlva megint elhalványul, és a százalékarány ismét áttolódik a saját akarat javára. Ebből érthető, mennyire fontos, és egyúttal milyen nehéz is, hogy mindig száz százalékig Isten felé fordulva éljünk.
Hogy megtegyem Isten akaratát, szándékomnak tisztának kell lennie. Egészen Isten felé kell fordulnom. Amit teszek, valóban érte kell akarnom tenni, és szüntelenül meg kell újítanom a szándékomat, hogy mindent Istenért tegyek. A küldetés lelkisége abban áll, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére teszünk.
Az egyházban régi hagyománya van annak, hogy mindig visszatérjünk a tiszta szándékhoz: a reggeli dicséretben megújítjuk szándékunkat az egész napra vonatkozóan, evés előtt vagy valamilyen program előtt is ezért imádkozunk. Minden imádsággal az a célunk, hogy magunkat és érdekeinket/ügyeinket Istenre irányítsuk. Az imádság előtti keresztvetés is szándékunk megtisztítása a megkezdendő imádságra. Imádságban is lehet ugyanis önző célokat követni. Ebből érthető, hogy éppen egy aktív lelkiségben mennyire fontos a szándék szüntelen ellenőrzése.
Aki Isten akaratát akarja megismerni, annak különösen is meg kell tisztítania szándékát, és azt kizárólag Istenre kell irányítania. Különben nem mondhatja, hogy döntésének eredménye Isten akarata.”
In: Jálics Ferenc SJ: Lelkivezetés az evangéliumban. Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2013. 76-77.o
Tweet