Több nap, mint almatorta
Nem tudom miért, de ezt az almatortát nagyon jó csinálni!
Talán azért mert nem használok receptet, csak szórakozottan öntözgetek mindent bele, és ez olyan felszabadító. Vagy azért mert fantasztikus illat lesz a lakásban, amikor sül. Vagy azért mert nagyon szeretem?
De félre az elmélkedéssel, az sehová sem visz, ellentétben az igazi élettel, ami maga a cselekvés, a kézzel fogható vaj ( 25 dkg), kb. 10 dkg teljes kiőrlésű liszt, meg a 10 dkg finomliszt, 3 evőkanál barnacukor, nem is beszélve az egy tojásról, ami aztán tényleg maga az élet!
És hogy még inkább átélhessem a főzés gyermeki örömét, mindezeket puszta kézzel gyurmáztam össze, készítettem belőle egy szép nagy tésztalabdácskát, kinyújtottam, és egy kivajazott kerek formában szétterítettem. Én sosem mérem le a lisztet, csak annyit teszek a vajhoz, amennyit felvesz, ahogy jólesik. De az igazi szabadság most jön, ugyanis a tésztával kibélelt formába bármilyen gyümölcsöt bele lehet tenni, ami épp van otthon. Egy marék diót beledaráltam, és arra kezdtem szeletelni az almát, találtam még egy őszibarackot, azt is beleszeltem, meg egy régi banánt, azt is, a rétegek közé mézet csurgattam, és fahéjat szórtam, és a tetejére még egy maréknyi durvára vágott diót hintettem.
200 C fokon megsütöttem, és még melegen szeltem egy vékony szeletet a kávémhoz belőle. Később sok-sok apró almatorta-tolvaj manó lephette el a konyhát, mert pillanatok alatt nyoma veszett a finom szeleteknek. Holnap kezdhetem elölről az egészet, mert az élet ugye nem habostorta. Hanem almatorta! No de félre az elmélkedéssel…
fodorévi
A nyitókép a szerző felvétele
Fodor Évi néhány korábbi receptje:
Paleolit muffin
Nem kell többé sírnod!
Sütigatyó, avagy marcipános-meggyes muffin
Pirított tökmag
Tweet