„Tom vagyok, alkoholista” – Thomas Keating és Tom S. könyvéről
Az Isten terápiája és a szenvedélybetegségek elsősorban olyanoknak szól, akik valamilyen szenvedélybetegséggel küzdenek, de megszólít mindenkit , aki felszabadult, kiteljesedő emberi életre vágyik. A 12 lépés és/vagy a középpontba vezető ima gyakorlata ehhez segíti hozzá azokat, akik elköteleződnek mellette.
Tom S. így mutatkozik be a könyv elején: „nevem Tom, és alkoholista vagyok…1978. október 5 óta nem iszom.” Majd máshol hozzáteszi: „közel 20 éve gyakorlom a 11. lépés gyakorlásánál a középpontba vezető imát (Centering Prayer).” A másik szerző Thomas Keating trappista (ciszterci) szerzetes „a középpontba vezető imát népszerűsítő mozgalom és a Contemplative Outreach nevű szervezet egyik alapítója”, a vallásközi párbeszéd elkötelezettje. Munkájával 12 lépéses csoportokat is segít. A könyvben tehát összetalálkozik az Anonim Alkoholisták (AA) és az ő 12 lépéses programjuk világa a keresztény kontemplatív spiritualitás és a lélektan világával.
A könyv három fő részből áll. Az első, legterjedelmesebb rész a 12 lépést bontja ki. Ebben az egységben Tom S. ismerteti az adott lépést, amelyhez egy rövid megjegyzést idéz az AA alapító Bill W.-től, majd ezt követően Keating ehhez fűzött gondolatait olvashatjuk.
Az Anonim Alkoholisták 12 Lépése
1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben – hogy életünk irányíthatatlanná vált.
2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket.
3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk.
4. Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét.
6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól.
7. Alázatosan kértük őt hiányosságaink felszámolására.
8. Listát készítettünk mindazokról, akiknek valaha kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk, vagy másokra nézve.
10. Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk.
11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti Istennel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéséhez.
12. E lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.
Thomas Keating (a fotón) írása teszi ki a könyv 90%-át. Sorai olvasása közben az a benyomásunk, hogy egyszerre van otthon a lélektan és a kontemplatív spiritualitás világában. S minderről úgy tud beszélni, hogy megérti azt egy a spiritualitás és a pszichológia világában kevésbé járatos ember is. Így egyszerre ismerünk meg lélektani, spirituális és addiktológiai összefüggéseket. A vallásos embernek, a szenvedélybetegnek, a szakembernek egyszerre lehet ezáltal „aha-élménye”. Hiszen mindenki a maga ismeretvilágán keresztül érti meg a témát, kiegészítve azt a másik két oldal összefüggéseivel. Ezen kívül a meditáció gyakorlóinak is világossá válhat a meditáció gyakorlása és a belső átalakulás közötti dinamika is.
Az Elfogadás Imája egy imamódszer, ami előkészít minket arra, hogy be tudjuk fogadni a szemlélődő imádság ajándékait. Valójában egy régi gyakorlat mai formába öntve. Az Elfogadás Imája nem helyettesíti a többi imaformát, inkább elmélyíti, megvilágítja jelentőségüket. Az Elfogadás Ima egyben kapcsolat Istennel és figyelem, ami táplálja ezt a kapcsolatot. Ez az imamódszer túllép a pusztán Krisztussal való beszélgetésen, a Vele való egység felé vezet. (Bővebben itt olvashat a Thomas Keating által leírt imamódról.)
Keating szemléletének összegzése a hatodik, hetedik és tizenegyedik lépések magyarázatából kiolvasható. Leegyszerűsítve azt is mondhatnám, hogy aki csak ezeknek a lépéseknek a kommentárjait olvassa, az a lényegét megérti mindannak, amit Keating ebben a könyvben mondani akar. Ez így foglalható össze a fordító tolmácsolásában: “Keating szerint ennek (az ember énné fejlődése során végbemenő) folyamatnak a termékei azok a biztonságra, irányításra, elismerésre és érzelmi melegségre irányuló igények, amelyek a mai emberiséget és a felnőtt egyént egyaránt gyermeki pszichológiai mintákkal terhelik meg. Felfogása szerint a spirituális út úgy is leírható, mint ezeknek a programoknak a lebontása, a hamis én felszámolása és annak az igazi énnek a kibontakozása, amely maga az emberben létező istenképmás. Az egész folyamatot (és erről a jelen kötet bőséges felvilágosítással szolgál) olyan terápiaként mutatja be, amelynek során a belső csendben (pl. a középpontba vezető ima gyakorlása során) az egyén élettörténete során a tudattalanba száműzött fájdalmas tapasztalatok, az érzelmi programok kudarcának tapasztalatai felszabadulhatnak testi „tárolóhelyükről”, és a tudat közegén áthaladva eltűnhetnek a felszabadító terápiát végző Isten jóvoltából, akinek az ember átadja őket.”
Kerekes Márton
A teljes recenzió az eLitMed oldalán olvasható.
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép
Kapcsolódó cikkeinkből:
“Istennek ilyen útjai is vannak”
Hírvivő – “én nézek a szemeden keresztül”
Tweet