Talita

Uborkavész

Emlékszem, egyszer vérhast kaptam egy mosatlan almától. Több mint tíz napig kórházban voltam, ahol eleinte csak infúzió… Legyengülten vánszorogtam ki a vécére, aztán visszaroskadtam az ágyra, becsuktam a szemem. Mély alvásba zuhantam. Álmomban valószínűleg nem láttam azt a több ezer embert, aki most hasonlóan fekszik valamelyik nyugat-európai kórház intenzív osztályán.

Karjuk kinyújtva, hogy csöpöghessen az a bizonyos lé, ami talán kimossa belőlük azt a különlegesen mutálódott kórokozót, amely nem tudni honnan került a szervezetükbe, és amelyre semmilyen antibiotikum nem hat. Talán spanyol uborkától, salátától, vagy paradicsomtól származik? A tudósok sötétben tapogatóznak. Hogy innen jöhet a baci, azt csupán a betegek evési szokásaiból következtették ki. Az a bizonyos kórokozó, amely leginkább a coli baktériumra hasonlít, már megjelent Svédországban, Ausztriában, Angliában, és Dániában, Lengyelországban is. Lapzártáig huszonegy halálos áldozata van a fertőzésnek.

Első ránézésre tehát a Spanyolországból származó uborka tűnt gyanúsnak, de a spanyol kormányfő, José Luis Zapatero egy bizonyos élelmiszer-biztonsági ügynökség vizsgálataira utalva kijelentette, ez nem lehet. Az viszont tény, hogy 2005-ben volt már hasonló mérgezés Spanyolországban salátával és szalmonellával. És az is tény, hogy a spanyol gazdák heti 300 millió eurót veszítenek a németek felelőtlen (?) gyanúsításai miatt. De akármelyik ország is a „bűnös”, jó, ha tudjuk, hogy a coli baktérium legvalószínűbben úgy kerül az uborkába, ha azt szennyvízzel öntözik.

Az uborka valójában sajátos halmazállapotú „ásványvíz”, amely ásványi sókon kívül nem sok egyéb anyagot tartalmaz. Vitamint és szinte fehérjét sem, a benne lévő cukor is minimális. A görögdinnye, ami hasonló hozzá, legalább cukrokban gazdag, a másik rokona az igazán értékes: a sárgadinnye.

A fertőzést okozó uborkaszállítmány bio minősítésű volt. Vagyis lehet, hogy nem is emberi fekáliát tartalmazó trágyalével, hanem hagyományossal locsolták.

Az Amerikai Egyesült Államok legtöbb részén még ma sem szabályozták a nagyüzemi

szennyvíztisztítók iszapjának használatát, így azt a nagyüzemi mezőgazdaságban folyékony trágyaként használják, mert állítólag nem fertőz. A valóságban azonban antibiotikum rezisztens baktériumokat, nehézfémeket és farmakológiai szereket tartalmaz.

A nagyüzemi állattartásban is kereshetünk hibát. Bizonyos állatfajok úgy tarthatók életben ilyen tartásban, ha ívó vizük antibiotikumokat tartalmaz. Talán ezért rezisztens ez az újfajta kórokozó is az antibiotikumra.        (Ennyit a nagyüzemi baromfitartásról…)

Az is lehet, hogy egyszerűen szennyezett kezű, beteg emberek csomagolták az árut. Amerika északi részén évente előfordul E-coli fertőzés, ami húsból, eperből, málnából, paradicsomból, salátából származik. Hiába nyomozzák ki, honnan ered, minden marad a régiben.

Köztudott, hogy a mezőgazdasági vándormunkásnak, magyarul napszámosoknak sok helyen nincs a munkahelyük közelében higiénikus, mosdóval kombinált vécé, így kezet mosni sem tudnak. Milyen körülmények között is élnek és dolgoznak tehát ezek a munkások?! És azok, akik a citromot, narancsot, kivit, banánt, kávét, teát és a fűszerek jelentős részét csomagolják?

Ha elfogadjuk a „rabszolgamunkát”, ha szó nélkül megyünk el a strukturális bűn mellett, akkor nem csodálkozhatunk azon sem, hogy trágyaléként megy rá a mezőgazdasági termékekre a folyékony fekália, ami egyébként, ha emberi is, két év komposztálódás után tényleg használható lenne.

Gennagyij Onyiscsenko orosz tiszti főorvos pénteken hajnalban közölte azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén Oroszország feloldja az Európából származó zöldségek importjára csütörtökön az Escherichia coli, azaz a koli baktérium egyik válfaja által előidézett hasmenésjárvány miatt elrendelt tilalmat. A feltételek a következők: a kórokozó és a járvány okainak azonosítása; annak tisztázása, milyen módon terjed a fertőzés, például milyen élelmiszerek, esetleg víz útján; a járvány eredetének pontos meghatározása, és végül annak objektív megerősítése, hogy a helyzet ellenőrzés alá került, és nem nő tovább a fertőzések száma. Oroszország a főleg Németországban halálos áldozatokat is szedő járvány kitörését követően először csak a Németországból és Spanyolországból érkező zöldségek importját tiltotta be, és elrendelte eltávolításukat a kereskedelemből, majd csütörtökön az intézkedéseket kiterjesztette az EU egészéből érkező zöldségekre. Az unió aránytalannak minősítette az intézkedést, és kérte felülvizsgálatát. Emellett a tilalom szakértők szerint ellátási gondokhoz és az infláció növekedéséhez is vezethet. (forrás: hvg.hu)

Olaszországban egy korábbi mérgezés kapcsán megkérdezték egy bolt vásárlóit, hogy mit gondolnak az esetről. Azt válaszolták, hogy nem csodálkoznak, hisz az olcsó ár alacsony termelési költséget hordoz magában, vagyis nem lehet minőséget elvárni.

Nálunk is megkérdezték a hazai vásárlókat, félnek-e a fertőzést?l. Azt válaszolták, hogy mi, magyarok biztosan nem használunk fekáliát a trágyázáshoz.

Valóban, a magyar törvények sokkal szigorúbbak az említett anyag felhasználását illetően. A német és osztrák gazdák azonban járják a környéket, és szippantóznak. Ez önmagában nem baj, ha. kivárják a megfelelő komposztálódási időt.

Mit tehetünk hát itt Budapesten, vagy akárhol másutt az országban?

Megoldás lehet, ha helyi termékeket vásárolunk, vagy ha magunk termesztette zöldségeket eszünk. Tartózkodunk a külföldi áruktól, lehetőleg nem vásárolunk hipermarketekben, vagyis nem eszünk fóliás, mérgezett növényeket, „tömeggyártott” állatokat. Jó, ha az évszaknak megfelelő növényeket fogyasztunk, vagyis ha a sárgadinnyét nem hólapátolás után csemegézzük a fotelban, sőt még június elején is tartózkodhatunk tőle.

Igen, ezt mind megtehetjük. de ha egy kicsit e mostani válságunk mélyére tekintünk, akkor megértjük, hogy talán szemléletünkön kellene változtatnunk. Jó lenne végre az „élni, és élni hagyni” elvet valóban elsajátítanunk, akár a versenyszellemünk rovására is. Kezdhetjük magunkon.

Molnár Balázs