Puliszkás mese
Valamikor réges régen, sok-sok muffinnal ezelőtt, vettem valahol kukoricadarát, hogy majd csinálok belőle puliszkát. Teltek-múltak a napok, és egyszer vásárlás közben eszembe jutott a dara, és juhtúrót is vettem hozzá.
Boldogan mentem haza, hogy vacsorára puliszka lesz. A családtagok gyanakodva néztek rám, és érdeklődtek, hogy ugye azért más is van itthon, nem maradnak éhen.
Mit sem törődve előítéleteikkel feltettem forrni 1,2 l vizet kis sóval, és aztán beleszórtam lassan, kevergetés közben 25 dkg kukoricadarát. Addig kevergettem, míg össze nem sűrűsödött, és megpuhultak a daraszemek. Öntöttem még hozzá két evőkanál olivaolajat is.
Azután a tányérokba rakott kis adagokra juhtúrót tördeltem, és jó sok tejföllel leöntöttem. Még így is összeforrósítottam, mert a tejfölt is melegen szeretem.
Mindenki megette szépen az adagját, azután még szedett, meg még… itt a vége fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána! És persze boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Utóirat: És egyes meseszereplők pirított szalonnadarabkákat is szórtak a puliszkájukra, így aztán elfogyott mind az utolsó szemig. Ha a puliszka el nem fogyott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
fodorévi
Tweet