5 dolog, ami bejött hiperaktív gyereknél!
Nem könnyű, ha egy családba nem hétköznapi gyerek születik. Akinek csak „normális” gyerekei vannak, el sem tudja képzelni, mekkora plusz energia, mennyivel több idő és persze türelem kell egy olyan kisgyerekhez, aki hiperaktív, vagy ahogy manapság divatosan hívják: ADHD-szindrómája van.
Nekünk az egyik gyermekünk ilyen, de hozzá kell tennem, a hiperaktivitás enyhe fokban érvényesült nála, tehát nem a legnehezebb esetek közé tartozik. Most, amikor már gyakorlatilag felnőtt, és szembesülünk vele, hogy milyen hihetetlenül jó fej lett, arra gondoltam, a sorstárs szülők és gyerekeik érdekében érdemes összeszedni néhány dolgot, ami nekünk segített átvészelni a legnehezebb éveket. Természetesen ez a mi listánk, és tudom, hogy vannak nagyon-nagyon problémás gyerekek is, akiknél mindez kevés lenne…
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) neurológiai természetű, veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll. Betegségnek, részképességzavarnak, néha fogyatékos állapotnak tekinthető az eset súlyosságához mérten. Létezik hiperaktivitás a figyelemzavar és más tünetek nélkül is. Forrás
1. Vedd észre, hogy a gyereked nem olyan, mint a többi!
Elsőre üres tanácsnak tűnik, mert hát a gyerekek nem egyformák, de mégiscsak vannak olyan jelek, amelyek egy idő után feltűnnek. Akinek nem az első gyermeke problémás, könnyebb helyzetben van, mert össze tudja hasonlítani a gyerekei viselkedését, de az első gyereknél bizony nem könnyű felismerni, mi az, ami a hétköznapitól eltérő. A kisfiam nagyon élénk volt, de nagyon keveset mosolygott, nagyon ritkán láttuk elégedettnek. Mindig kézben akart lenni, de ott sem nyugodott meg, izgett-mozgott folyamatosan, és mindig valami újra irányult a figyelme. Az olyan klasszikus játék, mint a saját kezének a nézegetése, szinte soha nem fordult elő nála. A babakönyveket egy idő után a sarokba dobtam, mert egyértelmű volt, hogy az én gyerekem esetében vajmi kevés jó tanáccsal szolgálnak. Jellemző volt még, hogy babánk nagyon korán megtanult járni, a kocsiban nem maradt meg, és szinte folyamatosan önmagát veszélyeztette, ezért tíz és fél hónapos korától három-négyéves koráig egy pillanatra sem lehetett egyedül hagyni.
2. Kérj segítséget neurológustól, pszichológustól, mozgásterapeutától stb.!
Másfél-kétéves korától biztosak voltunk benne a férjemmel, hogy valami probléma van a gyermekünkkel, de a családtagok, nagymamák, nagynénik már a „pszichológus” szó hallatán lesápadtak, így nem léptünk. A helyzet azonban második gyermekünk születése után tarthatatlanná vált. Nem lehet ugyanis egy csecsemőre és egy két és féléves hiperaktív gyerekre egyszerre odafigyelni. Még akkor sem, ha a kicsi szerencsére teljesen átlagos gyerek volt. Tulajdonképpen ez volt az, ami végül eljuttatott a döntéshez, hogy először én, majd a gyerek is pszichológushoz kerültünk. Nekem elsősorban meg kellett szabadulnom attól az érzéstől, hogy „nem vagyok elég jó anya”. Ugyanis egy hiperaktív gyerek mellett senki nem érezheti magát jó szülőnek addig, amíg nem kap segítséget. És a gyerekpszichológustól nagyon sok jó tanácsot kaptunk, a mozgásterapeutától gyakorlatokat, játékokat, amelyekkel az élet sokkal könnyebb lett.
3. Vigyázz, abszolút szeretetmotoros gyerek! Keress neki jó közösséget, pedagógust!
Egy hiperaktív gyereket csak olyan közösségbe lehet vinni, ahol a pedagógus felkészült a különleges gyerekekre, illetve ha akkora szeretet van benne, amivel képes a gyerekeket „megszelídíteni”. A kisfiamnál ugyanis ezt figyeltem meg: abszolút szeretetmotoros! Ha érzi, hogy elfogadják, szárnyakat kap, ha viszont azt érzi, hogy nem szeretik, azonnal támadásba megy át. És ez nemcsak a pedagógusokra, hanem a társaira is igaz. Ezért fontos még inkább, hogy a pedagógus tudja kezelni ezeket a helyzeteteket. Ha azt látjátok, hogy nem jó a közösség, a pedagógus tehetetlen, sajnos tovább kell állni. Nagyon ritka, hogy egy ADHD-s gyerek csak egy óvodába, iskolába, középiskolába jár. Náluk egyébként a változás nehézségét abszolút felülírja az, ha jobb körülmények közé kerülnek. És ez az egész család helyzetén is javít!
4. Neveljétek együtt a gyereket!
A hiperaktív gyereket általában nem szokta kisajátítani az anyukája, amit nem csodálok, mert egyszerűen fizikailag és lelkileg nem lenne képes erre. Fontos, hogy az apa is az első pillanattól fogva részt vegyen a baba gondozásában – akkor is, ha átlagos gyerekről van szó –, mert ez megkönnyíti a továbbiakban az anya helyzetét is, különösen, ha a gyerek hiperaktív. Tehát ez egy „megelőző csapás”. Bármelyik gyerek egészségesebb lesz, ha apja-anyja együtt neveli, mint ha az anyukája folyamatosan kontroll alatt tartja, és még az apjára is féltékeny. Ha a baba ahhoz szokik hozzá, hogy egyszer anyával van, egyszer apával, már meg lehet egy kicsit pihenni, fel lehet töltődni – úgy, ahogy. Egy ismerősöm mondta, akinek szintén hiperaktív gyermeke van, hogy nem lehet annyit előre pihenni, hogy ne purcanjon ki a fiától fél óra alatt… De legyünk pozitívak! Jobb, ha van egy kis ideje mindkét szülőnek önmagára, és persze a többi gyerekre is!
5. Kérj segítséget a nagyobb családtól!
Lehet, hogy azt tervezted, hogy a gyermekedet teljes egészében te és a férjed neveli majd, és csak keveset bízzátok másra – ha hiperaktív babád született, bizony, nincs mese, segítséget kell kérni a nagyszülőktől, nagybácsiktól, nagynéniktől, barátoktól, megfelelő bébiszittert kell fogadni. Viszont jobb, ha számítasz rá, hogy a gyereked nekik sokkal kevesebb problémát fog okozni, mint neked! Egyrészt mert ők csak egy-két órát töltenek vele, több energiájuk van rá – a nagyszülők el vannak ragadtatva az unokáiktól, akik szinte bármit megtehetnek a jelenlétükben. Másrészt az a különös, hogy a hiperaktív gyerekek többsége a legfőbb műsorszámait a szüleinek tartogatja… Tehát ne várd, hogy a segítőid megértik majd a problémáidat, inkább csodálkozni fognak, hogy neked mi bajod is van ezzel a gyerekkel. Ezt bizony be kell vállalnod!
Folytatjuk, a következő rész címe: Határok, avagy 9 mondat, amit jobb, ha nem mondasz hiperaktív gyereknek.
Galambos Tímea
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép.
Kapcsolódó anyagainkból:
Neked milyen apa jutott? – Apa-lánya kapcsolat
Anyu, vedd meg! – Követelődző gyerekek
Tweet