A sportszerűség is ezt kívánja…
Amikor felröppent a HVG híre a köztársasági elnök plágiumgyanús doktorijáról, még lehetett benne reménykedni, hátha kacsa. Meg a baloldal összeesküvése, lejárató kampánya.
Bizonyos értelemben az is, hiszen fel kell tennünk azt a kérdést is: vajon hány és hány ember szerezte a diplomáját vagy doktoriját a közelmúltban Magyarországon nem egyenes módon? És vajon, ha magas pozícióba kerültek, megszellőztették-e az ügyüket?
De a tények tények.
Ha egy doktori dolgozat több mint 80 százaléka másolat, az plágium, és akkor az nem doktori dolgozat, és aki azt írta, nem doktor. Szerencsére eddig már eljutottunk. Nem menti őt az sem erkölcsileg, hogy mások is jártak ezen a görbe úton.
Tanár vagyok, évekig küzdöttem azért, hogy tanítványaim megértsék: hiába olyan könnyű másolni valamit az internetről, nem az a cél, hogy a házi feladat „kész legyen”, hanem az, amit közben tanulnak. És ha lemásolnak valamit forrásmegjelölés nélkül, az erkölcstelenség is. Képes voltam erről órákat beszélni. Bizonyára unták is. Mégis: tudtam, nem tehetek másképp, hiszen belső parancsról van szó. Reméltem, minél többen megértik.
Egy köztársasági elnöknek nem kell doktornak lennie, ez igaz. De köztiszteletben állónak, vállalható múltúnak igen.
Konzervatívként, keresztényként nem tudom elfogadni, ha Schmitt Pál nem mond le. Reménykedem, hogy van benne annyi sportszerűség, hogy ezt megteszi.
Kóczián Mária
Kép: innen
Tweet