Talita

A tudomány Isten helyén 2. – Háború és béke

Mivel az embereket többnyire a botrány érdekli, az esetek többségében csak a háborúskodás kerül előtérbe, noha (természet)tudomány és vallás nem mindenki szerint áll ellentétben egymással.

Ian Barbour egyaránt emeritus professzora a vallásnak és a fizikának, így nyugodtan nevezhetjük mindkét terület szakértőjének, aki kellő ismerettel látja át ezt a kérdést. A természettudomány és a vallás találkozási lehetőségeiről szóló művében érdekes feltevést tesz: azt állítja, a két terület tulajdonképpen négyféle módon érintkezhet egymással.

Konfliktustól az integrációig

Ezek közül az egyik a már korábban említett konfliktus modellje. Ezt az irányvonalat főként a Bibliát szó szerint értelmező literalisták, illetve a skála másik végén álló, az ateizmus felé erősen elkötelezett emberek táplálják. Mindkét tábor tagjai úgy vélik, tudomány és vallás kibékíthetetlen egymással, sőt ellenségességük teljesen indokolt. Látható azonban, hogy ebben az esetben két szélsőséges csoportról van szó – nem is csoda, hogy a média számára ez a legérdekesebb lehetőség.

Barbour azt mondja, a másik lehetséges elképzelés a függetlenség útja. Tudománynak és vallásnak nincs köze egymáshoz: ha megtartják egymástól a kellő távolságot, mindenki békében élhet a másikkal. Távolságtartásuk alapja egyszerűen az, hogy a tudomány és a vallás az élet két különböző részére, a valóság más aspektusaira vonatkozik. Más a szerepük is: a tudomány pusztán deskriptív (azaz leírja hogyan működnek a dolgok), a vallás inkább normatív (azaz értékekkel és a végső értelemmel foglalkozik, utat akar mutatni). Ez két különböző cél, ami különböző eszközöket, különböző nyelvet és módszertant igényel.

A harmadik alternatíva a párbeszédé, amikor összehasonlítjuk egymással a két terület módszereit, megtárgyaljuk egymás eredményeit és akár tanulunk is egymástól. Adott esetben előfordulhat, hogy ahol a tudomány határaihoz érünk, olyan kérdéseket is feltehetünk, melyről mindkét területnek van mondanivalója. Például: „miért rendezett és megismerhető a világ?”

Végül a negyedik opció a legbarátságosabb és egyben legszorosabb kapcsolat, az integráció útja. Ebben az esetben a tudomány eredményeit és például a teológia bizonyos megállapításait megpróbáljuk összhangba hozni egymással, mely mindkét terület számára hasznos.

Hívő tudósok?

A keresztények köreiben gyakran elhangzik, hogy a tudomány ismert és nagy alakjainak többsége hívő ember volt, hitüket pedig soha nem esett nehezükre együtt látni tudományos tevékenységükkel. Ez természetesen igaz: így például Johann Kepler, német csillagász azt mondta, eredetileg teológus akart lenni, de csillagászként is úgy látja, munkája Istent dicsőíti, ahogy maguk az egek is. Blaise Pascal nem csak fizikus és matematikus volt (aki az ábrázoló geometria egyik alaptételét alkotta), de vallásfilozófus is, aki bírálta az ateista gondolkodókat. A korábban említett Isaac Newton sem azért fedezte fel a tömegvonzás törvényét, hogy Istent mintegy „kiváltsa” természeti törvényekkel – éppen ellenkezőleg. A bolygók mozgásában Isten kezét látta, aki a Mindenséget irányítja. Végül Gregor Johann Mendel, aki Darwinhoz képest tisztázta az öröklődéstan (genetika) alapjait, ugyancsak hívő ember és szerzetes volt. Bár sokszor érvelünk ezekkel a valóban tekintélyes tudósokkal, fontos azonban megjegyezni: ezek az emberek nem azért követték Jézust, mert tudományos bizonyítékot találtak volna a hitükre. A tudomány erősíthette őket hitbeli meggyőződésükben, de többségük nem azért hitt, mert tudós volt és bizonyítékokkal rendelkezett.

Hívők és nem hívők határsértései

A tudomány ugyanis nem ateista, de nem is „hívő dolog”. A tudomány módszertanilag naturalista, ami azt jelenti, hogy csak a látható valóságot, azaz a természetet vizsgálja, és mindent abból magyaráz. Ezért a tudomány nem ellenzi a hitet, de nem is támogatja: egyszerűen nem foglalkozik vele. A tudós mint ember természetesen már lehet valamilyen „izmus” – például az ateizmus, teizmus, darwinizmus vagy más ideológia – követője, de ezek a nézetek már inkább a filozófiák, teológiák, egyéni meggyőződések területeire tartoznak, és nem részei a természettudományok világának. Konkrét példát említve, ha valaki azt állítja, hogy „nem a Föld áll az egész világegyetem középpontjában”, az önmagában egy tudományos állítás lehet, hiszen tudományos módon vizsgálható, tényleg ez az igazság vagy sem. Ha ehhez hozzáteszi, hogy „ezért Isten nem létezhet”, ez már egy ideológiai meggyőződés, hiszen utóbbi kijelentés tartalma nem vizsgálható tudományos módszerekkel.

A viták hátterében sokszor az áll, hogy a tudományos és ideológiai megjegyzések keverednek egymással, a résztvevők pedig nem akarják a kettőt szétválasztani. Hívők és nem hívők egyaránt határsértéseket követnek el, és az ehhez hasonló, ám sokszor rafináltabban megfogalmazott mondatokban nem látják meddig tart a tudomány és hol kezdődik az ideológiai meggyőződés.

Keresztényként úgy gondolom, olyan korban élünk, amikor a tudomány népszerűségébe túl sokan akarnak belekapaszkodni: ebben épp annyira bűnös az az ateista tudós, aki saját hitetlenségének alátámasztásához használja fel a tudomány eredményeit, mint a mágikus kristályokat mindenféle szörnyen tudományos kifejezésekkel eladni kívánó álgyógyító, vagy éppen az a keresztény, aki tudományosan akarja bizonyítani a Biblia igazát. Isten nem erre találta ki és nem ezért adta kezünkbe a tudományt, ezt a nagyszerű eszközt! Ismerjük meg, mettől meddig érnek határai, és használjuk arra, amire való. Imádni és utálni, leborulni előtte vagy tiltakozni az eredményei miatt olyan hibás döntések, amelyektől érdemes tartózkodnunk.

Ajánlott irodalom:

Alister McGrath: Tudomány és vallás (Typotex, 2002)

Ian G. Barbour: A természettudomány és a vallás találkozása (Kalligram, 2009)

John C. Lennox: A tudomány valóban eltemette Istent? (Evangéliumi kiadó, 2008)

John Hedley Brooke: Tudomány és vallás (Kalligram, 2011)

Kutrovátz Gábor – Láng Benedek – Zempléni Gábor: A tudomány határai (Typotex, 2008)

Sytka

1. kép, 2. kép,
3. kép : Az üvegablak a Yale Egyetem Linsly-Chittenden Hall-jában található, a Tiffany-Glass Co. készítette 1885-92-ben. A tudomány és a vallás együttműködését fejezi ki allegórikus alakokkal: a bal csoport alakjai a tudományt (kutatást, intuíciót, odaadást, munkát és igazságot), a jobb csoport a vallást (tiszteletet, inspirációt, tisztaságot, hitet, reményt) jelképezi. A középső allegorikus nőalak a Fény – Szeretet – Élet feliratot viseli glóriáján.

 Az előző rész:

A tudomány Isten helyén 1. – Miért háborúzik egymással a vallás és a tudomány?