Az utolsó hegycsúcs
Csupán annyit tudtam a filmről, hogy dokumentumfilm, és nézettsége messze felülmúlta az átlagot, holott reklámra nem volt pénz. Egy film, ami Spanyolországban megelőzte a Szex és New York 2-t és a Robin Hoodot. Meg azt, hogy egy papról szól, aki meghalt.
Gondolom, azért nézik ilyen sokan, mert Isten közbelépett.
Kedves embere lehetett neki Pablo Domínguez Prieto, az 1966-ban született pap, egyetemi tanár, számtalan könyv és cikk szerzője, aki nem mellesleg figyelmes, hű barát és vicces figura. Ért a gyerekek, az ateisták, az utca embere nyelvén, szóba elegyedik a metrón utazókkal, kíséri az asszonyt, aki beteg magzatot hord ki, a baba két napot él, és ennek ellenére az anya a boldogságot és a szenvedést mint egymással szorosan összefüggő dolgokat említi a filmben.
Pablo utoljára Sarával, a fiatal orvosnővel mászott hegyet.
Sara testvére egy másik világról tesz tanúságot, amikor Pablo és Sara haláláról beszél. „Nem érinthetem őket, de érzem jelenlétüket.”
Mi hát az a valami, ami a legnehezebb pillanatokban is segít élni? Mi a hit?
Innen indul a film, mert itt kezdődik Juan Manuel Cotelo rendező kapcsolata Pablóval.
Juan elmegy Pablo egyik előadására, szimpatikus neki a pap, talán el is gondolkodik a hallottakon. Tizenkét nap múlva a tévében egy hírre lesz figyelmes. Két hegymászót keresnek a hegyi mentők. Megtalálják őket. Az egyik Pablo Domínguez Prieto, aki tudta, hogy fiatalon fog elmenni, és a hegyekben szeretett volna meghalni. Ott, ahol sokszor misézett, vagyis magához vette az Eucharisztiát, Jézus titokzatos testét, ami a legnagyobb erőforrás számára.
Ki valójában ez az ember? Így, jelen időben, mert úgy tűnik, az emlékezetekben ma is élénken él Pablo, aki tizenévesen döntött a papság mellett, és akit huszonnégy évesen szenteltek fel. Aki fél hatkor kelt, és naponta két órát imádkozott. A titok mégsem ebben, sokkal inkább Jézussal való kapcsolatában keresendő. Abban a teljes önátadásban, amiben a cölibátus is szabadságot adott.
Juan Manuel Cotelo filmje pergő képek, miniinterjúk sorozata, pro és kontra. Megszólalnak fiatalok, akik utálják az egyházat, mert tele van nőcsábász, pedofil vagy kőgazdag, lusta papokkal; vagy olyanok, akik szeretik az egyházat, mert olyan jó fej tagjai vannak, mint Pablo.
Igazi spanyol alkotás Cotelo mozija, dinamikus zenével, amit váratlanul meg-megszakítanak a rendező magyarázatai. Ez azonban jól illik az olyan kérdésekre választ kereső alkotáshoz, mint hogy mi a szenvedés értelme, mi a boldogság, létezik-e Isten, és egyáltalán: miért élünk.
Konkoly Edit
A film honlapja.
A fotók a honlapról valók.
Filmkritikáinkból:
Aglaja felnőtt lesz
Államérdekű ember a politikus?
Szex a kereszt alatt – Kövéren szép az élet
Tweet