Talita

Keresztény női magazin

„Az asszonyok engedelmeskedjenek…”

Jesus visita Marta e MariaBob Gass 2016. május 17-én, a Mai Igében az alábbi, sokat vitatott bibliai szakaszt értelmezte, amely a nők irányítás alá rendelt szerepéről szól. Tartottunk egy kis közvélemény-kutatást, hogy kinek mi a véleménye erről, hogyan működik ez manapság. A megkérdezettek közül csak nők válaszoltak…

 

 

 

Bob Gass: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” (Efezus 5:22). Feleségként Isten arra hív, hogy engedelmesen alárendeld magad a saját férjednek, nem az összes férfinak. Isten szemében a férfiak és a nők egyenlők (ld. Galata 3:28). Pál nem a személyedről beszél, hanem az otthonodban betöltött szerepedről. Emberi lényként egy tábornok nem fontosabb, mint egy őrmester. De ahhoz, hogy egy hadsereg jól működjön, meg kell lennie az alá- és fölérendeltségi viszonynak, ahol az egyikük vezet, a másik pedig követi. Isten nem akarja, hogy kínosan fészkelődj férjed vezetése alatt, azt szeretné, ha élvezettel belebújnál a biztonságba, amelyet meg kellene adnia. Lehet, hogy kiemelkedő sikereket érsz el a pályádon, attól még megengedheted magadnak, hogy élvezd, ha férjed gondoskodik rólad, szeret és megvéd. Ha helyesen értelmezik, akkor férjed szeretete és vezetése nem foszt meg erődtől, csupán egyensúlyban tart, lehetővé teszi, hogy nőiességedet is megéld. De szeretnélek figyelmeztetni is valamire: ha olyan férfit keresel, aki „a mindened” lehet, felejtsd el! Egyedül Isten az, aki minden lehet. Ha férjedtől tökéletességet vársz, akkor többet kérsz a másik személytől, mint amit te magad nyújtani tudsz. Íme, Isten terve: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba”(1Péter 3:7).

Az a bajom ezzel az eszmefuttatással, hogy csak „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” mondatot emeli ki ebből a bibliai fejezetből (Efezus 5:21-33), pedig az előtte levő mondat a lényeg: Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében! És az utána következő mondatok teszik teljessé a kifejtést, amelynek a végére „és lesznek ketten egy testté”. De ehhez a feleségnek a férjet s a férjnek a feleséget egyaránt kell tisztelnie, szolgálnia és szeretnie, egymást kiegészítve.
(Yvette, mérnök)

„Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Efezus 5:21-33)

Az okos asszony a férfiként viselkedő férjének örömmel engedelmeskedik.
Nagyon tetszik ez a mondat: „..megengedheted magadnak, hogy élvezd, ha a férjed gondoskodik rólad, szeret és megvéd”. Más a formája és más a feladata férfinek és nőnek, de egyik sem fontosabb vagy előrébb való a másiknál:
Vezetni – hátországot biztosítani.
Megvédeni – melegen tartani.
Felépíteni – megtölteni.
És mégis emberként ugyanaz a feladatunk: megélni és megmutatni Krisztus szeretetét. Ezt egyedül vagy egymással harcolva nem lehet megtenni.
Ha a bibliai idézetet tovább olvassuk, akkor már nem is kell tovább magyaráznunk: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak… Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte.”
(Veronika, orvos)

Sohasem értettem, hogyan lehet ezt a bibliai részt feminista „anti-jelmondatként” zászlóra tűzni… Nyilván nem szabad kiragadva értelmezni semmilyen szövegrészt. Hiszen ott van néhány sorral utána a nagyon fontos másik gondolat is:
„Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte”
Ha a férjem szeretetből feláldozza magát értem (azaz folyamatosan áldozatokat hoz értem, engem is legalább annyira fontosnak tart, mint magát) nyilván nem fog gondot okozni az engedelmesség irányában (azaz figyelembe veszem és szem előtt tartom kéréseit, gondolatait, igényeit).
(Melinda, pszichológus)

A hagyományos családmodell így épült nagyon sok kultúrában, évezredek óta: a férfi a család fenntartója, eltartója, védelmezője, az asszony és a gyerek alárendelt, a férfitól függő. Ez a családmodell felbomlott a 20. században a háborús pusztítások, a nők munkába állásának és taníttatásának, az egyenjogúsági mozgalmaknak következtében, a sírját pedig végképp megásta az engedélyezett válás és a születésszabályozás. Mára gyakorlatilag kezd eltűnni ez a családmodell, különösen a jóléti, magasan képzett társadalmakban. Ma azok a családok működnek jól, ahol a terhek megoszlanak, a család fenntartásának felelősségével egyetemben, és a családtagok képesek hosszú távon, közös célok érdekében alárendelni egyformán magukat a közös döntések során megbeszélt közös akaratnak. Ha ez nem így történik, akkor sok a konfliktus, ha az egyensúly felbomlik, a felek könnyebben döntenek a kilépés mellett, mintsem egyoldalúan alkalmazkodjanak, vagy esetleg házi mártírt csináljanak magukból, mindenért a másikat hibáztatva. Ma már nem várható el sem a férfitól, sem a nőtől, hogy ilyen teljesen egyoldalú, hierarchikus szerepeket öltsön magára. A mai társadalomban a nő egyébként is sok hagyományos férfifeladatot (szerelés, rendőr, katona, felső vezető, egyszerre apa és anya), a férfi pedig sok hagyományos női feladatot lát el (vásárol, mos, főz, takarít, vasal, pelenkáz), néha ezek túlsúlyba is kerülhetnek egyeseknél. Mivel a régi és az új modell még egyaránt jelen van, sokan érzik úgy, hogy képtelenek ennek vagy annak megfelelni, a családok sokszor magukra maradnak ezekkel az egyéni és közös konfliktusokkal, szerep- és útkereséssel. Személyesen úgy gondolom, mindennek kulcsa a megbeszélés, a beszélgetés.
(Bernadett, tanár)

Nemcsak erről az egy kiragadott mondatról, hanem egy egész bibliai szakaszról van szó. Azt írja az Apostol, hogy a férfi úgy viszonyuljon a nőhöz, mint Jézus az egyházhoz, az egyház fejeként. De milyen ebben a szituációban – mint ahogyan az összes többiben is – Jézus? „Az ajtód előtt állok és zörgetek, aki megnyitja nekem az ajtót, ahhoz bemegyek, és vele vacsorázom.” Nem főnök, nem mondja meg, mi legyen a vacsora, nem csenget, nem veri az ajtót. Az idézetből kiragadott mondat a zsidó Pál, vagyis inkább Saul szájából nyer értelmet. Az ortodox, hagyományos zsidó közösségekben az asszonyoknak, nőknek a mai napig alávetett szerepük van. (Itt lenne alkalma a feministáknak tiltakozni.) Ez az alávetettség kiolvasható ebből a mondatból is. Úgy vélem, amikor értelmezünk valamit, figyelembe kell venni a szövegkörnyezetet, a kort, a személyt, stb.
Meggyőződésem, ha egy kapcsolat egymás megbecsülésén és szeretetén alapszik, akkor az idézett bibliai mondat elemzése, magyarázása egyszerűen fölöslegessé válik. Vannak olyan dolgok, amiket a nők, vannak, amiket a férfiak csinálnak jobban. Mindig az adott szituáció dönti el, ki az, aki irányít; és persze az sem árt, ha meg tudunk egyezni a partnerünkkel. Ha megvitatunk dolgokat, az azt is fogja eredményezni, hogy egy mindenkinek megfelelő megoldás jön létre.
A férfi és nő közötti viszony szerintem nem állandó, hanem változó, az adott szituációhoz idomuló, élő, fejlődő, közös vállalás. Ez – néhány külsőségtől eltekintve – régen sem volt másként. Gondoljunk arra, háborúk alkalmával hány nő vette át a férje szerepét! Mindeközben nem nagyon filóztak azon, hogy van-e férfi-női szerep, és ki irányít. Ha közös cél van, akkor a közös cél elérése számít. Sajnos úgy tűnik, hogy nagyon elromlott valami ebben a viszonyban. Sem a férfiak, sem a nők nem élik meg a saját férfiasságukat és nőiességüket. Mindenki más akar lenni, közben pedig szenvednek, mert a természet nem olyanná formálta, Isten nem arra teremtette őket, akik lenni akarnak, amit csinálni szeretnének. Sajnálatra méltó az a rengeteg, magányos, harmincas-negyvenes éveit taposó nő és férfi – tartós kapcsolat, társ, család nélkül. De ez már egy másik, bár az előbbiekkel szorosan összefüggő kérdés.
(Katalin, muzeológus)

Kép forrása

Ajánlott cikkeink:

5 érv amellett, hogy a férjeddel végezd a házi munkákat

A házasság a legjobb választás 4. – Apakalandok

Egy új feminizmus felé 3. – Vízió egy igazságosabb világról

 


Hozzászólások

  • Delight szerint:

    Az Ige örök és nem változik, mint ahogy az Úr sem változik és nem változtatja álláspontját erről vagy amarról. Azt is tudjuk, hogy meg van írva, hogy az igéből egy pont sem vész el, amíg minden be nem teljesedik. Nem lehet hozzátenni, vagy elvenni belőle. Az is igaz, hogy nem szabad kiragadni verseket, mint ahogy az is igaz a teljes Ige tükrében (Ó és Új szövetség) kell vizsgálni mindent. Aki Jézus Krisztus követőjének vallja magát, az tudja, hogy nincs olyan hogy, régi család model és az most már nem működik mivel megváltoztak a dolgok. A dolgok megváltoztak csakugyan, de nem jó irányba, és az Úr szava most is tiszta és világos a rendeleteit illetően, nem változik. A feleségnek engedelmeskednie kell, nem csak a férjéért, hanem a saját üdvösségéért és mert tetszeni akar Istennek, az Úr kedvében akar járni, mint ahogy a férjnek is engedelmeskednie kell a felette állóknak, és nem utolsó sorban Istennek. Nem köti az Ige feltételekhez az engedelmességet, tehát hogy csak akkor engedelmeskedj, ha a férj így vagy úgy. Csak azt írja engedelmeskedj. A férjekre vonatkozó rész az a férjeké, arról ők adnak számot, nem pedig feltételként szolgál a nőkre vonatkozó részhez. Az Úrnak pedig kedves az engedelmes és alázatos jellem, ezt írja az Ige. Persze ez az engedelmesség csak akkor működhet ha mindkét fél igaz keresztény és az Úr Jézus követője.

  • Apolka szerint:

    Delight, ha jól követem a szavaidat, szerinted a keresztény családmodellbe beletartoznak az ószövetségi modellek is, vagyis a többnejűség különféle formái, a gyermeknemzés a szolgálóval, stb.

  • Vértes László szerint:

    Jól sikerült az új arculat, gratulálok.

    Ami a témát illeti: a kereszténység értéke önkéntes alapon tud kiteljesedni, így a kereszténységen belüli összes bölcsesség is önkéntességet feltételez. Aki belátóan hallgat a bölcsekre, az jól jár, aki pedig kevéssé belátó, annak nem külső büntetéstől kell tartania, hanem attól, hogy a szuboptimális életével saját magának tesz keresztbe.

    Talán úgy lenne pontosabb a kérdés, hogy „szerinted is boldogabb és teljesebb lesz a feleség élete, ha a férje vezetésére támaszkodik, és boldogabb, teljesebb lesz a férj élete, ha saját testeként szolgálja és védi a feleségét?”

    Egy lehetséges párhuzam: ma is jól teszi egy befektető, ha megfontolja a hagyományos pénzügyi szakértők útmutatását, vagy a modern pénzügyek idén teljesen mások, mint tavaly, ki-ki a saját ötleteit követve fog anyagilag kiteljesedni?

  • Delight szerint:

    Apolka, a szavaidból ítélve nem ismered eléggé az Igét, és még nem ismered az Úrat sem eléggé. Javaslom tanulmányozd sokat az Ószövetséget is és annak összefüggéseit, illetve az oda vissza utalásokat. Jézus egy szóval sem mondta, és az apostolok sem, hogy az Ószövetség érvényét vesztette. Az Ószövetségben külön kell választani azt, ami az Úr szándéka és akarata attól, ami az emberek saját akarata. Az Úr ugyanaz mind az Ószövetségben mind az Újban, nem változott meg időközben. Gondolom te is úgy látod, hogy nem díjazta összességében az Úr azt, hogy Ábrahám gyereket csinált a szolgálónak.

  • Apolka szerint:

    Delight, szavaidból ítélve keményen ítélkezel, pedig a szív és a hit megítélése kizárólag az Úré. Ráadásul kedvedre válogatsz az Ószövetség eseményeiből aszerint, mi felel meg jobban értelmezésednek. Ráhel és Lea gyermekein például egyaránt volt áldás, és az Úr sehol sem ítélte el – az Ószövetségen belül -, ha egy férfi több feleséget vett el. De ha mégis, örömmel veszem a lelőhelyet.

  • Delight szerint:

    Kedves Apolka, véleményem szerint, az előző kommentem nem meríti ki az ítélet fogalmát, se bibliai se egyéb vonatokozásba, és távol álljon tőlem, hogy itélkezzem. A meglátásaimat irtam le és nem marasztaltam el vagy néztem le senkit úgyhiszem. De ha tévedek szívesen veszem, ha megmutatod melyik soromba ítéltelek el téged, vagy bárki mást. Az, hogy azt irtam a szavaidból itélve, nem hinném, hogy itéletnek számít, csupán egy következtetés az alapján, amit eddig irtál. Maximum megitéltelek, de az távol áll az ítélettől.

    Az Úr a teremtéskor, 1 nőt teremtett Ádámnak és nem ötöt, ha 1 embernek több társat gondolt volna el, akkor valószinüleg már az elején a szerint cselekszik. (1Móz 2:21-24) Az, hogy nem itélte el az emberek többnejüségét még nem jelenti, hogy tetszett neki vagy akarata szerint való lenne, és ez az Újszövetségben világossá is válik.

    Az Úr Izmaelt is megáldotta, de csak Izsákon keresztűl lehetünk örökös társaivá, és rajta keresztül teljesítette és teljesíti be az igéreteit.

    (Máté 5:17-19)

  • Apolka szerint:

    Kedves Delight, ebben (hogy a teremtéstörténetben megmutatta Isten a valódi tervét egy nővel és egy férfivel) örömmel egyetértek veled!

  • Aranka szerint:

    A nagy kérdés a nő számára:
    Mit cselekedjen, amikor férje nem hoz áldozatot a családért (nem részletezem), nem támogatja, nem tiszteli, más nők társaságát keresi?

    Hm?

    S ha ezt viseli imával, türelemmel, azt gyermekei végignézik mint követendő példát….

    Hm?

    Mert könnyű annak írni jól működő szentségi házasságról akinek szerencséje van. Nevezzük a szerencsét kegyelemnek, azt sem bánom…. Szerencséje van a házastársával, vagy annak hiányával…

    Hm… számomra ezek a fontos kérdések.
    Mit termelünk újra a viselkedéssel, a példával?

  • Lívia szerint:

    Aranka, nagyon egyetértek azzal, hogy ezeket a kérdéseket fel kell vetni. És meg kellene válaszolni, vagy legalábbis keresni kellene a válaszokat. Lehet, hogy egy következő Talita-találkozónknak ez lesz a témája? 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162