Talita

Keresztény női magazin

Erőss Zsolt és Kiss Péter – Nem embernek való vidékeken

kiss_peter_eross_zsolt
Erőss Zsolt. Sokáig távolról, fél füllel követtem, amit csinált. Aztán egyszer szembe jött velem egy fényképe. Onnantól kezdve tudtam, hogy figyelni kell rá. Ilyen tekintete, mosolya csak keveseknek van.

Szerda délután óta sokan izgultunk érte, értük. Most már nincs semmi remény arra, hogy élnek. Ritkán fáj ennyire a halála valakiknek, akiket nem is ismertem. A hősé, akinek az élet mindent megadott – karizmatikus személyiséget, hivatást, kitartást, sikereket, ismertséget, családot – Erőss Zsolté. És az eddig csak sportkörökben ismert fiatalember, Kiss Péter halála talán még jobban fáj. Tragédiája a hérosz halálának árnyékába került.

Őrültség hegyet mászni. Igen, az.

De őrültség beülni az autóba nap mint nap, őrültség a zebránál várni a járdaszegélyen, és az is, hogy fel merünk szállni egy repülőgépre. Őrültek vagyunk mi, emberek. Ki ennyire, ki annyira. A hegymászók az őrültebbek közül valók. Akiknek azért kell megmászni egy hegyet, mert ott van.

„Isten közelébe akarok kerülni”, mondta egy barátom, amikor arról kérdeztem, miért szereti a hegyeket. Így van ez a magasság miatt és a teljesítmény miatt is. Ha Isten olykor “meg is torolja”, ha valaki a közelébe merészkedik, mégis kell, hogy kedvelje akár a vakmerőket is. Mi, emberek elmélkedhetünk azon, hogy morálisan mit jelent 8600 méteres csúcsokat támadni, ha valakinek van két pici gyermeke. Isten ennél sokkal nagyvonalúbb. Nem erkölcsi a megközelítése, inkább lélekismerő.

Nekem könnyű. Erőss Zsolt és Kiss Péter nem tartozott a családtagjaim, rokonaim, barátaim közé. Nem nekem kell egyedül nevelnem két kisgyermeket. Könnyű azért is, mert hiszek a túlvilágban, az örök életben, a feltámadásban. Ezért a haláluk számomra szent. Az élet nagyszabású záróakkordja, amelynek havas-jeges szirtek, soha nem látott fények és hangok voltak a díszlete. Hegymászóélet – hegymászóhalál. Lehet-e más? Lehet-e szebb?

Hiszem, hogy Istennél vannak. Minden egyéb szócséplés.

“Van, aki sokat kockáztat, van, aki keveset, a mérték megítélése azonban nagyon szubjektív. Mindenki úgy érzi magáról, hogy az arany középúton halad, de ez lehetetlen, és mondhatjuk, hogy maga az élet is rejt magában bizonyos fokú kockázatot.”
(Erőss Zsolt: A kockázatról)

erss_zsolt2

Kóczián Mária

 

Nyitókép. Második kép.

Kapcsolódó cikkünk:

Az utolsó hegycsúcs

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162