Talita

Evangelizáció – skalpokat gyűjtünk?

Máté klasszikus parancsából indultam ki: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28:18), s addig jutottam, hogy ez a feladat szinte meghatározhatatlanul bonyolult. Mert ahány ember, annyi tanítvány. És hogyan lehet úgy evangelizálni, hogy az embereket nem egy térítgetés céltáblájának, skalpjának tekintjük, hanem hosszú távú és bizalomra épülÅ‘ kapcsolatban kezeljük?

Jól van, menjünk el tehát széles e világra és tegyünk tanítvánnyá mindenkit, azaz minden népet, minden nemzetet és élő embert, aki szembejön. Legalábbis így hangzik Máté evangéliumának nagy missziós parancsa. Ez pedig első és második hallásra is furcsa lehet annak, aki ismeri Máté evangéliumát.

Többnyire egyetértés van a teológusok és bibliatudósok között abban, hogy Máté írása a leginkább olyan hangvételű, mely célközönségként a zsidóságot tartotta szem elÅ‘tt. Éppen ezért egy elég nagynak tűnÅ‘ ellentmondás feszül az evangéliumban: egyrészt Máté a többi evangélista mindegyikénél jobban kiemelte Jézus munkálkodását a pogányok között. Másrészt pedig pont nála találhatók olyan szakaszok, melyek igen kirekesztÅ‘nek tűnnek és bántóak lehettek az esetleges pogány olvasók számára. A legtöbben azzal oldják fel ezt a kettÅ‘sséget, hogy Máté mindkét dolgot fontosnak érezte: teológiai állásfoglalása éppen ezzel lesz teljes. Máté álláspontja eszerint úgy összegezhetÅ‘, hogy Izrael missziójának és a pogánymissziónak nem kell kizárnia egymást, sÅ‘t ezek párhuzamosan kell, hogy haladjanak! (Ajánlom ezt a gondolatot azoknak, akik szerint nincs kontinuitás Jézus és Pál között…)
Szóval azt látjuk, hogy Máténál a tanítvány (mathétész) és misszió fogalma sokkal lényegesebb, mint a másik két szinoptikus evangéliumban: a tanítvány kifejezés 73-szor kerül Máté tollhegyére, míg Márk 46, Lukács pedig csak 37 alkalommal használja ezt a szót. Ezért aztán egyesek úgy gondolják, az evangélium végén található nagy misszióparancs ennek a világevangelizációs szándéknak a csúcspontja.

De mitÅ‘l is lesz valaki tanítvány, azaz mélyen meggyökerezett keresztény? A nagy misszióparancs versei ezt mondják: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve Å‘ket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva Å‘ket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” (Mt 28:18-19)

Ha megfigyeljük, ez a parancs három lépésben jól körvonalazható: 1. menni (vagyis a tanítvánnyá tételhez nekünk kell keresni az emberek társaságát), 2. megkeresztelni (bemeríteni), 3. tanítani (azokat, akik ráléptek a kereszténység útjára, segíteni és foglalkozni velük). Mennyire más ez egy szimpla, instant evangelizáció programjánál! És mennyire feltételezi, hogy az embereket nem egy térítgetés céltáblájának, skalpjának tekintjük, hanem hosszú távú és bizalomra épülő kapcsolatban kezeljük!

Ha már a három pont felsorolásánál tartunk, Em Griffin kommunikációkutató meggyÅ‘zéssel foglalkozó könyvében ugyancsak három fázisra bontva magyarázza mitÅ‘l lesz szilárd valaki elhatározása a kereszténység mellett. Szerinte egy megtért embernél: (1) Az elsÅ‘ fontos követelmény, hogy az életében bekövetkezett változás tartós legyen: nem “vallásos élményre” van szükség, hanem maradandó hatásra. (2) A másik kritérium a személyes viselkedésbeli változás, hiszen ha valaki semmit nem változtat életmódján, és a megtérésnek egyáltalán nincs hatása saját gondolkodására, akkor joggal kérdezhetÅ‘, hogy mennyire komoly döntést hozott. (3) Végül pedig a megtért ember változni fog a dolgokhoz és más emberekhez való viszonyában is, hiszen az igazi megtérés nem csak az ember “vallásról alkotott képét” érinti, hanem az alapvetÅ‘ változás kihat az összes területre, ami a kapcsolatainkban például jól lemérhetÅ‘.

Griffin szellemes megjegyzései szerint, ha a (1) változás nem tartós, akkor visszaeső keresztényről, (2) ha a személyes viselkedés nem változik, akkor képmutatóról, ha pedig (3) a változás nem terjed ki alapvető területekre, akkor vasárnapi hívőről beszélhetünk.

Tanítvánnyá tenni valakit mindenképpen folyamat – állítson fel bárki, bármilyen kritériumrendszert vagy gondolkodjon akárhogy is erről a feladatról. A nagy kérdés az: szükséges-e egy kereszténynek valamilyen jogosítvánnyal, különleges képességgel, talentummal rendelkezni ahhoz, hogy a tanítványozást elkezdje, vagy Jézus felszólítása mindenkinek szól és bárki, bármikor belekezdhet?

Sytka

Kapcsolódó cikkünk:

http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=606

Forrás: Sytka blogja: http://megmondoka.freeblog.hu