Pálos Rozita: Anyám
“Nem hitt a halálnak/ nem hitt a rossznak….”
Pálos Rozita:
Anyám
sorsává lett vereségek
megtalált fénye mellett
szívesen hallgatott
hallotta amint a rózsa
a világegyetem névmását
kimondja
hazatért fecskék szaván
a feltámadás ízét
nem hitt a halálnak
nem hitt a rossznak
míg a tél meg a tél
a tűzözön prognózisában
vacogtak
kötény alá rejtve kezét
segített már
az angyaloknak
Pálos Rozita (1926 – 1985) Bakonyszombathelyen élt visszavonultan, az irodalmi életben alig vett részt. Két verseskötete jelent meg életében: Úton (1975) és Irgalmas szelek (1984). Hagyatékából adták ki 1987-ben Hazatérés c. gyűjteményes kötetét. Pilinszky, Rónay és Weöres, amerikai útján pedig Whitman és Poe lírája gyakorolt rá nagyobb hatást.
Kép: Pálos Rozita
Tweet
Hozzászólások
Egy versemet szeretném Önöknek elküldeni, sok szeretettel.
Az ablak
Ablakom este az égig kitárom,
múltam fonala rajta átszalad,
mint évgyűrűk benső, megfejtetlen álma,
mit bölcsen elrejt a hársfák alatt a pad.
Ennyi volt? Percek és órák kavalkádja?
Csak tudnám: mit viszek innen el,
s mi marad belőlem, homokba írva,
mint alkonyi ég alatt a titokzatos jel.
Nézem a fák fölött a felhők
tűnődő fehér foszlányait,
századok múltán ugyan ki fogja tudni:
valaha egyszer én éltem itt?
Nézem a fákat, a bölcsen őrködőket,
s hallgatag titkuk – titok marad.
Ám este mégis ablakom kitárom,
hogy áldjam a percet, mit Isten ad.
Köszönöm a Tabitá-t, köszönöm, hogy rátalálhattam benne Pálos Rozita Anyám címú versére. Munkájukra Isten áldását kérem.
Sebestény-Jáger Orsolya