Pilinszky: “Én nem vagyok humanista…”
„A humanizmus föltételezi, hogy az ember először is egy folyamatos lény. Az ember drámai lény. Másodszor: túl keveset vár, és túl nehezet akar megoldani. Egy jól fésült emberiségről álmodozik.”
„– Szabad-e ilyen egyszerűen feltenni a kérdést: Pilinszky János humanista költő?
– Én nem vagyok humanista, ami nem azt jelenti, hogy antihumanista vagyok. A humanizmus föltételezi, hogy az ember először is egy folyamatos lény. Az ember drámai lény. Másodszor: túl keveset vár, és túl nehezet akar megoldani. Egy jól fésült emberiségről álmodozik. Most sorra említhetném minden nagy forradalmár, minden nagy vallásalapító, minden nagy gondolkodó és lényegében minden nagy művész nevét, akik valamennyien tudták ezt. A humanizmus igaz úgy, mint a jogrend. Igaz a felületében, a praktikumában. Most vegyük például a gyilkosokat. A társadalom védekezik ellenük, a humánum nevében. De egy gyilkos nem csak gyilkos. Mikor lefülelik, az egész társadalom annak tartja, mi több, ő saját magát is gyilkosnak tartja. Holott volt gyerekkora és ezer dolog. Gondolj el egy humanista Dosztojevszkijt, miként írta volna meg a Bűn és bűnhődést? Sehogy! Legalább negyven lapon keresztül vállalta azt az alászállást a poklokra, amiről József Attila beszélt. Ez azt jelenti, hogy Dosztojevszkij negyven oldalon keresztül gyilkos volt. Azonos volt Raszkolnyikovival, mert az emberiségnek el-elakadó szekerét csak így lehet kiemelni a sárból. Megoldás nincs! Valami hozzá hasonló van. De azt nem tudjuk megnevezni. Azon csak dolgozni tudunk, például úgy, ahogy azt József Attila mondta, ahogy azt Tolsztoj vagy Dosztojevszkij csinálta.”
(Hangfelvétel: “A labirintus járatai”; Magyar Rádió, 1980. június 16; riporter: Krassó László.)
Nyitókép: Bűn és bűnhődés, orosz film 2007
Tweet