Tarhonyás csirke
Vendégeink vannak a házban, munkásemberek. Meleg vacsorát rendeltek. Mit csináljak, morfondíroztam, míg gyerekkorom egyik kedves étele jutott eszembe, a tarhonyás csirke.
A közeli nagyobb város húsboltjában vettem két kilogramm combot. Tarhonyát korábban beszereztem, anyuéktól most kaptam csodaszép szegedi pirospaprikát, és szintén maguk készítette paradicsomlevet. Már csak a hagyma hiányzott, de az termett a kertben, csak ki kellett szaladnom.
Na lássuk.
Kötényt kötöttem. Kezet mostam. Ollálá!
Megmostam a húst, félreraktam. Megtisztítottam a hagymát, körülbelül fél kilót, összedaraboltam az egyetlen éles késsel, amit találtam, de fogok venni egy élesebbet, határoztam el újra. Egy igazit.
Zsírt olvasztottam, rádobtam a hagymát, megpirítottam, és rá a húst. Alacsony lángra vettem, és lefedtem. Körülbelül 50 percig hagytam, közben olajon egy kicsit megpirítottam a tarhonyát is, felengedtem egy kevés vízzel, és elzártam alatta a lángot.
Elővettem a szép őrölt pirospaprikát, egy púpos evőkanállal rászórtam a húsra, megsóztam, és kicsit összekevertem, majd összevegyítettem a tarhonyával, és ráöntöttem fél liter paradicsomlevet.
Egy zöldpaprikát is daraboltam bele, és még 20 percig egészen alacsony lángon főztem.
Közben megjött Margita, és kiderült, ő is nagyon szereti.
Konkoly Edit
A képek a szerző felvételei.
Tweet