Talita

Keresztény női magazin

Ulickaja modellje: Daniel Rufeisen, a “Tolmács”

rufeisen
Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács című regényének főhőse egy zsidó fiú, aki nemcsak katolizál, hanem szerzetes pap lesz, majd Izraelben megalapítja a héber (ivrit) nyelvű katolikus közösséget. A figura nem kitalált, hanem történelmi személy: a karmelita Daniel Rufeisen idén lenne 90 éves, halálának 14. évfordulója pedig július 30-án lesz.

Már a regény (Magvető Kiadó, 2009.) olvasása közben felmerült bennem, hogy utánanézzek, ki is volt Ulickaja modellje, és a mű mennyiben követi a valóságos személy életének fordulatait. A szűkös források nyomán úgy vélem, az írónő az életrajzi vázlatot, a Rufeisen ismerőseitől, barátaitól, rokonaitól szerzett információkat alapnak tekintette, de a maga képzelete, világnézete, életszemlélete alapján elevenítette meg a hősét. Így aztán a regénybeli Daniel nem azonos az élő személlyel, de biztos vagyok benne, hogy Ulickaja regénye nyomán sokkal többen megismerik Daniel Rufeisent is, mint ha a Daniel Stein, tolmács nem jelent volna meg.

rufeisen3Daniel Oswald Rufeisen 1922-ben született Lengyelországban, Krakkó közelében. Szülei vallásukat nem gyakorló zsidók voltak, akik fontosnak tartották fiaik iskoláztatását. A tehetséges Daniel fiatalon, a bátyjával együtt egy időre tagja lett egy nem vallásos cionista szervezetnek is. A második világháború kitörésével a testvérek a Szovjetunióba menekültek. A hátra maradt szülőket deportálták, s a táborban elpusztultak.

A bátynak, Aryehnek sikerült vízumot szereznie, és Izraelbe emigrált. Daniel hamis papírokkal Vilnában maradt, majd illegalitás, letartóztatás, börtön után élete különös fordulatot vett: Miután kiválóan beszélt németül, és a papírjai alapján nem volt zsidó, egy németekkel kollaboráló lengyel tiszt német tolmácsa és segédje lett a Gestapo szolgálatában. Így került Belorussziába, Mir városába. Pozíciója tette lehetővé számára, hogy megtudta, a németek mikor akarják felszámolni a helyi romos várkastélyban berendezett gettót, s az időpontról értesítette annak lakóit, akik közül közel háromszáz ember megszökött, s így megszabadult a biztos haláltól. Az eset után kiderült, hogy Daniel maga is zsidó, börtönbe került, ahonnan megszökött, és egy kolostorban, katolikus apácáknál talált menedékhelyet. Itt kezdte el olvasni az Újtestamentumot, Jézus alakja lenyűgözte, megtért és megkeresztelkedett. 1943-ban innen is kénytelen volt menekülni. Az erdőbe került a partizánok közé. Miután a szovjetek kiűzték a németeket a területről, visszament Mirbe, ahol egy időre rendőr lett, de hamarosan elhatározta, hogy visszatér Lengyelországba.

1945-ben bevonult a karmeliták krakkói kolostorába, 1946-ban felvették a rendbe. Szerzetesként a Dániel nevet használta. 1952-ben szentelték pappá.

rufeisen2Az ötvenes évek végén elhatározta, hogy Izraelbe települ. Az izraeli „Visszatérés Törvénye” alapján Danielnek meg kellett volna kapnia az izraeli állampolgárságot, mivel mindkét szülője zsidó volt. Azonban ez nem így történt: a hatóságok számára ő keresztény volt, szerzetes, pap, nem zsidó. Hiába fordult az Izraeli Legfelsőbb Bírósághoz, kérelmét elutasították. Ez az eset is hozzájárult ahhoz, hogy végül a törvényt úgy módosították, hogy az állampolgárságot kérelmező vallása nem lehet más, mint a judaizmus. Végül Daniel honosítottként kapta meg az állampolgárságot.

Rufeisen Haifában élt, a Stella Maris nevű karmelita kolostorban. Szoros kapcsolatban volt bátyjával és annak családjával, más zsidó barátaival is. Sok olyan keresztény lengyel fordult hozzá, akinek a házastársa zsidó volt, vagy azok, akiknek volt valamennyi zsidó öröksége. Rufeisen úgy fogta fel, hogy az ő munkája olyan, mint Jakab apostolé: célja a héberül (ivritül) beszélő katolikusok pasztorálása, ami egyben a zsidósággal folytatott párbeszéd is. 1965-ben megalapította Haifában a héber (ivrit) nyelvű katolikus közösséget, amelyet Elisheva Hemker segítségével 1998 nyarán bekövetkezett haláláig vezetett.

Daniel Rufeisen úgy gondolta, hogy a kereszténység nem hidegülhet el zsidó gyökereitől. Meg volt győződve róla, hogy fontos és szükséges újraalapítani egy zsidó keresztény közösséget, amelynek a nyelve a héber (ivrit), mert ezzel mindenki csak nyerhet: zsidók és keresztények egyaránt.

Tevékenysége szorosan köthető a II: Vatikáni Zsinat szellemiségéhez. Most, amikor igen sokan kérdőjelezik meg a zsinat döntéseit, talán még fontosabb, hogy Daniel Rufeisen és a hozzá hasonló krisztusi szeretetet sugárzó, józan gondolkodású, mindig párbeszédre kész egyháziakra odafigyeljünk. Nagyon hálás vagyok Ljudmila Ulickajának, hogy a nagy orosz regényírókhoz méltóan felismerve az idő szavát, ráirányította a figyelmünket Daniel Rufeisenre, az igazi közvetítőre, “tolmácsra”.

ulickaja

Ljudmilla Ulickaja

 

Kóczián Mária

Nyitókép: innen. Második kép. Harmadik kép.

A cikk forrása.

Kapcsolódó írásaink:

Edith Stein, a zsidó és keresztény vértanú

Salkaházi Sára szabálytalan ragyogása

Az ember, aki pápa volt


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162