Talita

A sztori dicsérete – siker a Kieselbach Galériában

Nagyon irigylem Nyáry Krisztiánt! Írók, költők, irodalmárok szerelmi élete után új kötetében magyar festők szerelmi történeteit villantja föl a rá jellemző kellemes, kontúros stílusban. Mire is vágyhatna inkább egy bölcsész, mint hogy azzal keresi kenyerét, amihez ért, és amit ráadásul szeret? Most a Kieselbach Galériával együttműködve szövegei kísérik a Festők, múzsák, szerelmek című kiállítást.

Rendszeresen járok kiállításokra, galériákba, így gyakori élményem, hogy a kiállított tárgyak, műtárgyak gyakorlatilag élvezhetetlenné válnak a kísérőszövegek árnyékában. Annyi nyögvenyelős, tudományos szakkifejezésekkel és adatokkal telezsúfolt kísérőszöveg bosszantott már fel, hogy tegnap a Kieselbach Galériában igazi felüdülést jelentett: a Nyáry Krisztián szövege nyomán készült feliratok nem tartalmaztak egyetlen felesleges adatot sem! A Galéria megkockáztatja, hogy felnőttnek nézze látogatóját: ha kedve lesz hozzá, megnézi majd, hogy a művész mikor született meg, mikor halálozott el, és közben mit mikor tett. Nincs zárójelekkel, gondolatjelekkel, dőlt betűvel telezsúfolva a szöveg.

Valóban felmerült bennem a kérdés: nem kéne végre elfogadni, hogy kiállításra az emberek 95%-a nem tudományos céllal megy, hanem azért, hogy kitegye magát valamilyen élménynek? Hogy megérintse a művészet, a kultúra? Úgy érzem, jó volna ezt sokkal szélesebb körben megérteni és kiszolgálni. Szerencsére Kieselbachék megkockáztatták ezt a lépést, és innentől kezdve adott 80 csodálatos magyar festmény, amelyeket a szó szoros értelmében testközelből nézhet meg bárki, aki arra jár – merthogy a műélvezetet ingyen kínálják, nincs belépőjegy, és azt tapasztaltam, hogy mindenkit örömmel fogadnak.

Amint belépünk, bal kéz felől Csontváry nemrégiben előkerült képe üt szíven: Szerelmesek találkozása. Majd egy újabb Csontváry, amit eddig még nem láttam, és Ferenczy képei uralják a bejárati részt. A szövegből megtudom, hogy a 22 éves Ferenczy a nála 14 évvel idősebb másodunokatestvérét megismerve lett festő, és hogy házasságukból született a három nagyszerű Ferenczy-csemete: Béni, Noémi, Valér… A nő pedig – mintha csak azért tanult volna festeni, hogy a szerelem parazsán Ferenczi Károly zsenijét felélessze – többé nem festett.

Egyszerű asszonyok, vampok, modellek, entelektüellek és úrinők képe bontakozik ki a szövegekből és festményekből. Életre szóló elkötelezettség, mint Frank Frigyes esetében, szörnyű, horrorisztikus dráma Czigány Dezsőnél, és a tragédiába hajló vég – akárcsak Radnótié – Ámos Imre és Anna Margit szerelmének története. A kiállítás talán legszebb festménye Ámos Imre Kettős portréja.

Mi lehet a titka Nyáry Krisztián és a Kieselbach Galéria sikerének?

Az érdekes kísérőszövegek, idézetek tükröt tartanak a festményeknek, a lényeg kiemelkedik, a festményt nem nyomja el a szöveg zsúfoltsága, szárazsága. Befogadóként jobban reagálunk a sztorira, mint a tudományos pontosságra, mert a sztori indítja be a lelket. A műalkotás értéke természetesen változatlan, amit azonban felidéz a festmény szemlélőjében, más így, a sztori fényében. Nyáry Krisztián 10-12 mondattal történetet kanyarít: olvasom a szöveget, nézem a képet, és a kettő egymással beszélget, és persze velem, aki olvas és néz és – meg van érintve.

A kiállítás még két hétig, november 27-ig látogatható – érdemes beugrani a Falk Miksa utca sarkára!

A fotókért köszönet Buda Attilának.