Adventi hajnalok
Az adventi hajnalok különleges időszakai a földi létnek. Más értelmet nyer a sötét, a fáradtság, mert megszenteli a várakozás, a felfelé tekintés.
Pedig hiába minden misztikuma, minden gyönyörűsége, én mégis világ életemben gyűlöltem a hajnalokat. Nem éreztem rá a frissesség, az új élet, az újrakezdés lehetőségére. Nekem az alvás a minden.
És mégis. Boldogan kelek egy-egy nap fél 6-kor. Örömmel figyelgetem a gyermekeimet, ahogy lázasan készülődnek, tanakodnak, fejtegetik az élet titkait.
A legnagyobb épp hajnali misére készülődik, és „majd a templomban reggelizek” kiáltással apával elsuhan.
Botikánk a mindennapos hajnali úszóedzésre pakolászik, nyugodtan, békében újságot olvasgat, teázik, s ilyenkor még a lelkét is meg lehet simogatni.
6-kor már alig néhányan vannak otthon. A később indulók az adventi naptár körül üzletelnek, kinek jut cukor, kinek csoki, ki kinek adja oda szeretetből.
Fülöp gyertyát gyújtogat, mert imával kéne indítani a napot, amúgy elúszik minden a rutinnal.
Anka meg lelkesen várja az aznapi név-húzást, mert most adventben „angyalkázunk”, mindenki húz a családból egy nevet, és annak próbál aznap örömet szerezni. Ha már eldőlt az angyalkák aznapi feladata, következik a felvilágosítás Anka részéről: „Berta, úgy tudod Fülöpöt szeretni, ha megkérdezed, mit szeretne reggelire, vagy hozol neki zoknit…” Vagy: „Berta, anyát úgy kell szeretni, hogy sokszor megöleled, és imádkozol érte, hogy ne kiabáljon sokat, ha nem fogadunk szót…” Vagy: „Anya, éhes vagy? Pucolok neked mandarint…”
Igazi varázslat ez, még ha meg-megtörik is a szokásos próbálkozások, a „nem akarok az oviban aludni”, a „nem akarok sapkát” és a „legózni akarok még” kis játszmái, mégis az öröm, hogy élhetünk, várhatunk, szerethetünk, beragyogja az egész napot…
Tamásné Bese Nóra
Forrás: Jelenpillanatok öt gyerekkel blog
A kép csak illusztráció.
Ajánljuk még:
Ajándékmámor? – Nem! Várakozzunk a fényre!
Tweet