Talita

Keresztény női magazin

Erős nők a bibliai időktől napjainkig


Nagyságunk záloga, hogy „akaratunk tökéletesen beleegyezzék Isten akaratába.” Hogy mennyire vagy erős, nem azon múlik, hogy férfinak vagy nőnek születtél-e. Az erőd és a nagyságod abban áll, hogy életedben azt viszed-e végbe, amire Isten rendelt. Ha felismered és elfogadod akaratát, vele minden könnyedén menni fog. A kívülálló szemében erősnek tűnsz majd, és a világ szemében sokra viszed, pedig csak engedelmes szolgája voltál annak, aki mindenek felett áll.

Ma sokat beszélnek a nők pappá szenteléséről. Hadd emelkedhessenek annak legalább az első lépcsőjére! A kérésnek engedve Ferenc pápa létrehozta a nők diakónussá szentelésének lehetőségét vizsgáló bizottságot. Milyen szerepe volt a nőknek régen, a bibliai időkben, az egyház kétezer éves történelmében és a közelmúltban a hívő közösség, vagyis az egyház életében? Papként még többet tehetnének-e a nők? Vagy tán Isten kinek-kinek más-más szerepeket szán?

Az esküvői szertartás végén nászáldásban részesülnek az új házasok, amelyben az újdonsült asszonyért így imádkozik a pap: „kövesse a szent asszonyok példáját, akiknek dicséretét a Szentírás hirdeti.” „Férje bátran hagyatkozzék reá” – a sekrestyésnő kedvenc gondolata, amelyen mindig mosolyog. Ugyan, melyik nő ne szeretné irányítani a férjét? Persze csak úgy, mint nyak a fejet. Miben rejlik egy nő ereje, hatalma?

Teréz anyát nem olyan régen avatták szentté. Élete teljében volt ereje otthagyni egy elitgimnáziumot a kitaszítottakért és a legelesettebbekért. Az őt ért kritikák kereszttüzében leprásokat ápolt, betegeket gondozott. Honnan merített erőt a kitartáshoz és a hűséghez? Hogyan volt képes ezreket, akik követték, s követik halála után is, a maga módján elhivatottá tenni?

Az ószövetségi Judit könyve a választott nép győzelmét mondja el az ellenség fölött egy asszony közbejöttével. A fiatal, jámbor és határozott özvegy, Judit, győzedelmeskedik népének kishitűségén, amelyet az asszírokkal való harc kapcsán tanúsítanak. A vezetők szemére veti, hogy nem bíznak Istenben, majd imádkozik, és csellel elbánik az ellenséges tábor vezérével. Az Isten egy asszony gyenge keze által ad győzelmet. A nép magasztalja Juditot, és Jeruzsálemben nagy hálaadást rendeznek.

Eszter könyve szintén az Ószövetség idejéből beszéli el, hogyan menekül meg a nemzet egy asszony közbenjárására. A asszonyi találékonyságnak köszönhetően megváltoznak a hatalmi viszonyok. A dráma bonyolult eseményeit a gondviselés irányítja. A történet szereplői tudják ezt, és minden bizalmukat Istenbe vetik, aki megvalósítja tervét még akkor is, ha az emberi eszközök csődöt mondanak.

Jézus keresztútját sok asszony kísérte. Az egyházi hagyomány ismeri Veronikát, aki mit sem törődve az ellenséges körülményekkel és az emberek vélekedésével, a szeretet kendőjét nyújtotta oda Jézusnak, aki arcának másával jutalmazta a nő bátor cselekedetét. A jeruzsálemi asszonyok nem röstellték könnyeikkel biztosítani az Urat együttérzésükről. Tántoríthatatlanul jelen voltak a legnehezebb pillanatokban.

Az Újszövetség legerősebb asszonya Jézus anyja, Mária volt. A hit asszonya lett, amikor Gábor angyal szavára „igen”-t mondott az isteni tervre, miszerint méhében fogan a Szentlélek közreműködésével, fiút szül, akit Jézusnak nevez majd el. Nagy lesz ő, a magasságbeli Isten fiának fogják hívni. Hite akkor sem ingott meg, amikor az agg Simeon arról jövendöl neki, hogy bár fia, Jézus nagy lesz, de még az ő lelkét is tőr, vagyis nagy fájdalmak fogják átjárni. E jövendölés beteljesülését élte meg, amikor Jézus a tanítványait szülei elé helyezte, és többre becsülte a velük való kapcsolatát. A keresztúton már egészen nyilvánvalóvá vált Mária számára, hogy Isten iránti bizalmát az Úr a végsőkig próbára fogja tenni. Mégis erős maradt, a kereszt alatt sem omlott össze lelkileg, jóllehet halott fia holttestét tartotta az ölében. Hitének és imáinak égő mécsesével virrasztva várta az Úr ígéreteinek beteljesülését. Húsvétvasárnap hajnaltájt lett nyilvánvaló, hogy az Élet győzött a halál, a fény a sötétség felett.

Az egyház történetében ott van Ward Mária (Mary Ward) rendalapító, aki a 16-17. században élt Angliában, amikor I. Erzsébet idejében a katolikusokat elkeseredetten üldözték. Olyan környezetben nőtt fel, amely vallását buzgón gyakorolta, és szilárdan kitartott a katolikus Egyház iránti hűségében. Szülei gyakran kockáztatták az életüket, amikor papot rejtettek el a házukban. Mária éber lélekkel fogadta magába a nagy angol hitvallókról és vértanúkról szerzett értesüléseit. Isten gazdag adományokkal halmozta el: kiemelkedő természetes bájjal, világos értelemmel és hajlíthatatlan akaraterővel; ő pedig fel is használt mindent, hogy mindig mindenben Isten nagyobb dicsőségére járjon el. Rendjének megalapítása érdekében küzdött egy életen át a hivatalos egyházzal, miközben több százan követték őt azon az úton, amelyre Isten hívta. Alapításának jóváhagyását nem érte meg, csak fél évszázaddal később ismerték el az angolkisasszonyok rendjét. Rendalapítóként pedig csak a 20. század elejétől tiszteli őt az egyház.

Avilai Szent Teréz szívét a hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át. Közvetlenül azután, hogy Isten a misztikus egyesülésben magához vonta, így vélekedett: „A tökéletesség legmagasabb foka nem az elragadtatásokban, nem is a látomásokban van, hanem abban, hogy akaratunk tökéletesen beleegyezik Isten akaratába.”

Apja akarata ellenére lépett a Kármelbe. Tudta, hogy mit akar kezdeni az életével: Istennek adja át, bár korábban világias életet élt. A kolostori élet szigorát komolyan vette. Ennek következményeképpen sokat betegeskedett. Teréz a tökéletességre törekedett. Mindenekelőtt „igen hűséges akart lenni a rendi regulához”, a kármelita életet a maga eredeti szigorában akarta megélni, mert megtapasztalta, hogy társai mennyire eltávolodtak az eredeti kármelita szellemtől.

Teréz egyszerre volt szent és zseniális szellem. Egyik kolostor építését követte a másik. Nagy diplomáciai érzékkel tárgyalt, épületeket tervezett. Kolostorai építését maga irányította, és saját kezével varrta nővérei számára a szerzetesi habitust. A „szegény, bűnbánó” beteges, gyenge apáca haláláig tizenhét női és tizenöt férfi kolostort alapított a sarutlan kármeliták számára. Teréz kemény, harcos természet volt. Azt mondta: „Soha nem fognak meggyőzni valamiről, ha a lelkiismeretemmel ellenkezik, még ha az egész világ vonul is fel ellenem!” Ugyanakkor derűjét semmi nem tudta beárnyékolni. Azt kívánta, hogy ez a derű uralkodjék az összes kolostorban. „Jobban félnék egy savanyú apácától, mint egy sereg gonosz lélektől!” A környezetében sem tűrt meg szomorú arcot: „Isten őrizzen a szomorú arcú szentektől!”

Öregségében is friss és fiatalosan szép maradt. Belső harmóniájának titka azokban a szavakban rejlik, amelyekkel magát szokta bátorítani: „Semmitől ne félj, semmi meg ne rettentsen! Minden elmúlik. Egyedül Isten marad ugyanaz. A türelem mindent elér. Ha Isten a tiéd, semmid nem hiányzik: Isten egyedül elég!”

Az erőd és a nagyságod abban áll, hogy életedben azt viszed végbe, amire Isten rendelt. Ha felismered és elfogadod akaratát, vele minden könnyedén menni fog. A kívülálló szemében erősnek tűnsz majd, és a világ szemében sokra viszed, pedig csak engedelmes szolgája voltál annak, aki mindenek felett áll. Ezt olvasom ki az erős asszonyok történetéből.

Gőgh Tibor

Forrás a szerző blogja: paterprospero.blog.hu

1. kép: Avilai Szt. Teréz

2. kép: Mary Ward

Hasonló cikkeinkből:

Régi idők doktornői

Miért tisztelem Máriát? 1. – Ami a Bibliából kiderül

Keresztény, feminista, Slachta!

Salkaházi Sára szabálytalan ragyogása 


Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162