Talita

Keresztény női magazin

A közös létra, avagy Élőfalu Találkozó Nagyszékelyben 2011. július 15-17.

Elofalu
Magyarországon a múlt század végén lett elege a fiatalok egy csoportjának a fogyasztásra épülő társadalomból. Az élőfalu-mozgalom nem vonz ugyan tömegeket még ma sem, de egyre többen akarnak visszatérni az emberi élet alapértékeihez, és ezt a természettel, a földdel való közelségben, szükségleteiknek saját kézzel való előteremtésével szeretnék megvalósítani.

Az ország egy-egy csendesebb szegletében, mint Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Somogyvámos, Nagyszékely, Drávafok, Agostyán Máriahalom – próbálnak nemcsak ökotudatosan, de lelki értelemben is tisztábban élni.
A Visnyeszéplakon élő Zaja Péter szerint az első Élőfalu találkozó spontán történt 1992 körül. Akkor már virágzott Gyűrűfű, s Széplak is bontogatta szárnyait. A majdnem elnéptelenedett falvakat fiatalok lelkesedése élesztette újjá fizikai és lelki értelemben is. A közösségek tagjait az ökotudatos életmódon kívül a hit is összetartja. Legtöbbször a kereszténység, Somogyvámoson a Krisna-tudat. A föld egy részét közösen művelik, s amiben tudják, segítik egymást. Ahol van közös hit, ott könnyebb a közösséget is összetartani, véli Géza, aki a mostani nagyszékelyi találkozó egyik fő szervezője. Az enyhén kiégett füvön ülünk, épp most zajlik a bemutatkozás. Itt van Zaja Péter Visnyeszéplakról, mellette Czumpf Attila Agostyánt képviseli, Tamás a Szeri Ökotanyák Szövetségét, Kajner Péter, az Élő Tiszáért mozgalmat. A Krisna-tudatú Vilmos somogyvámosi életéről mesél.

Elofalu1

A mostani találkozó hihetetlenül olcsó volt, így mindenki részt vehetett rajta, aki az útiköltséget ki tudta fizetni. Valószínűleg ezért is: az ország minden részéből érkeztek vendégek, Soprontól Hajdúszoboszlóig, Vértesacsától Ópusztaszerig, élőfalu-lakók, ökotanyát üzemeltetők, sok-sok új helykereső, profi gazdálkodó vagy a földműveléssel még csak ismerkedő. Velük 30 gyermek is jött, akikkel a „mesevárban” foglalkoztak a szervezők.
Csuklómon a kék szalag azt jelenti, résztvevő vagyok. Ehetek a közös, hatalmas üstben főtt cukkinis tésztából, amit előzőleg fateknőben gyúrtak a konyhaszolgálatra beosztott szervezők és más önkéntesek. Használhatom a gondosan tisztán tartott komposztvécéket, ahová dolgunk végeztével hamut, majd faforgácsot, vagy szénét szórunk. Délután elmehetek Baji Béla előadására, amelyet ez a nagy tudású és végtelenül szerény ember egy körsétával köt össze, miközben az önellátó biogazdálkodásról mesél. Vagy Gézával beszélgethetek az önellátás alapjairól, esetleg Renátát hallgathatom a kenyérről.

Elofalu2

Délután Géza előadását választom. A szúrósra égett füves rét egyik szegletébe telepszünk. Bár Géza most menyasszonyával Pesten próbál nagyon kevés pénzből élni, évekig gyakorolta az önellátást Nagyszékelyben. Állítja, egészen kevés pénzből nemcsak a rezsit, de az ennivalójukat is ki tudják gazdálkodni párjával. Igaz, sok mindent kapnak a szülőktől, és az ennivaló nagy része Nagyszékelyből származik, ahol annak idején két házat is vettek. Az épületeken, amelyek tövében ülünk, látszik, hogy gondos kéz simította egyenletesre a vályogot. A nyílászárok egy része vadonatúj, az egyik szobában autentikus kályha áll.
Ennél szebbet csak Etelkánál láttam, aki Angliából költözött Újbarokra, majd onnan Nagyszékelybe néhány évvel ezelőtt. Nála alszom a kertben egy sátorban. A házban, ahol az irigylésre méltó tömegkályhája van, már szintén komposztvécé működik, és a villanybojlert is felváltotta a tűzhelybe épített vízmelegítő edény, amelyet fűtési szezonban használnak.

Elofalu3jpg

Nyáron kint fürdünk, Isten ege alatt, a kert egyik erre a célra elkerített részén, ahol a tusolófüggönyt egy hántolt bot tartja. Karnis – permakultúrás módra. A víz nem csatornába, hanem egy házi víztisztító berendezésen át egy kis kerti tóba folyik, ahol fiatal kacsák hűtik magukat. A ház előtti réten fűzfából font sátorban, a mesekunyhóban gyerekek játszanak Kati, vagy Noémi segítségével.
Este az kerül az asztalra, amit hoztunk: házi sütésű kenyerek, házi sajtok, körözött, sok-sok uborka, paradicsom, vaj, és finom lekvárok. A batyus vacsora után Kajner Péter házi szilvapálinkája versenyez a visnyeszéplaki körtével. (Széplakról először mindig Zsófi egyszerű, döngölt falu, hófehérre meszelt háza jut eszembe, ahol a vizet a kútról húztuk. Reggel amolyan Kosztolányi megénekelte zománcos mosdótálban mosakodtunk, és úttalan utakon mentünk Éváékhoz mosni, Péterékhez búzát őrölni. Szombatonként pedig olyan hegedűs és ütőgardonos mulatságokban vettem részt, ahol a dalokban a szív sóhaja tapintható volt…)
Míg fogy a pálinka, a tábortűz köré telepszünk. Itt is előkerülnek a hangszerek. A nők halkan énekelni kezdenek:

Túl a vízen egy kosár,
abban lakik egy madár,
aki engem, rég hogy vár.
Várj madárkám,
várj, várj, várj,
este hozzád megyek már.
Megvizsgálom szívedet, s véle
szeretetedet.

Néhányan táncolnak. A csillagok meg világítanak.

Elofalueste

Reggel a fürgébbek tornáznak, utána evéshez készülődünk. A program részeként megnézhetjük Reni és Attila, Etelka, Edit és Károly, Bálint és Judit, Kati és Péter, Géza, Gábor portáit, majd a házigazdáink beavatnak életük, a Közösségi Önellátásra Ráhangoló Tudatos Együttműködés, egy szóval a KÖRTE rejtelmeibe.
Attila szerint már elég jól együttműködnek a tagok, bár még nem nevezné magukat igazi közösségnek. Etelka úgy gondolja, hogy egy közösséget az iskola, a szemléletbeli hasonlóság és a közös ünnepek tartanak össze. Náluk ez az ökológiai gondolkodásmód, és az egymás iránti tolerancia. Géza úgy véli, hogy az együttműködés „lazán csatolt rendszerben” optimális: önállóan működő kis egységek hálózatos viszonyában. Kis dolgokban a többségi elv, nagyobb döntéseknél a teljes konszenzus működik. Az újabbak, mint Péter, Kati és Kriszti szerint a közösség befogadó, rugalmas. Kiderül az is, hogy a hét elején szokták megbeszélni, mit, mikor csinálnak. Mikor megy valaki kocsival bevásárolni a közeli kisvárosba. Aki akar, csatlakozhat hozzá. Kinek mikor van szüksége az egyik új betelepülő által felajánlott utánfutóra, s mikor kapálják a közös kukoricaföldet, vagy milyen teendők vannak a földeken, a közös használatra vetett gabonával: a búzával, a kölessel, a tönköllyel, a tritikáléval. Ha valaki valamiből fölösleget termelt, elcseréli valamire, ami másnak van. Mézet túróra, például. A lassan tíz háztartásból álló közösség sokszor szervezője a helyi ünnepeknek, rendszeresen zenélnek, énekelnek is együtt és más falubeliekkel. Igaz, velük a viszony még nem az igazi. Az új kis közösség egyelőre idegen test a falubeliek számára, „gyütt-mentek”. A bizalmatlanság többé-kevésbé kölcsönös. A falu furcsán néz a másképp gazdálkodókra, az újak viszont nehezen tolerálják a hagyományosan működő, vegyszereket használó termelést, fogyasztói szokásokat.
A KÖRTÉ-nek egyelőre egy közös tulajdona van: a létra.

Elofalu4

Vasárnap ebédre paprikás krumplit kapunk. Utána, mielőtt sokan útnak indulnának, öreg almafák alá telepszünk. Kinek mit jelent most, a két nap után Nagyszékely? Közösség, mondja Kati. Jó itt lenni, mondja Vitália. Giliszták, önellátás, minta, természet, egység, Isten, mondják mások. Egyszerűség, leleményesség, hangzik még el.
Fennmaradni itt és most ebben a huszonegyedik századi elkényelmesedett, önmagát túlélt rendszerben. Nem panaszkodni, ellenkezőleg. Örülni annak, hogy a teremtés része lehetsz.

Elofalu5

 

Konkoly Edit

 

A fotókat Baranyai Vitália készítette.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162