Talita

Keresztény női magazin

A reformáció ünnepén – a keresztények egységéről

ralph_luther
Október 31. a törékeny egységre figyelmeztet. A reformáció napja elsősorban az evangélikusoké, de a reformátusok is ünneplik, sőt, a katolikusoknak is van mit ünnepelniük ezen a napon.

A megtisztulás lehetősége

A reformáció nyilvános és látványos kezdete 1517. október 31-e, amikor Luther Márton – így őrzi a történelmi emlékezet – kifüggesztette a tételeit tartalmazó feliratot a wittenbergi vártemplom kapujára. Luther hitbeli örökségét az evangélikus-lutheránus felekezetek hordozzák, de a Zwingli és Kálvin nyomán járó reformátusok is előfutáruknak tekintik. Kevesen gondolnak arra, hogy a katolikus felekezetnek is – mint a Luther előtti egyház jogfolytonos örökösének – oka van ünnepelni ezen a napon.

A 15. sz. végére, 16. sz. elejére ugyanis az egyház valóban rászorult a mélyreható reformokra, amit felülről, a papi hierarchia felől aligha várhatott. Kellett egy okos, jól képzett „lázadó”, aki szembesítette egyházát – ha még oly fájdalmasan is – saját hiányosságaival. Történelmi közhely, hogy Luther célja nem a keresztény egyház szakadása, hanem reformja volt. A politikai körülmények, a harcostársak és talán saját jelleme is belejátszott abba, hogy neki nem sikerült az, ami a 13. sz. elején Assisi Szent Ferencnek és tanítványainak igen: a keresztény egyházat egy-két évszázadra újra közelíteni az evangéliumi úthoz – szakadás nélkül.

A reformáció azonban nemcsak új felekezeteket hozott létre, akik az anyaegyháznál szenvedélyesebb igyekezettel keresték a bibliai utat, hanem a katolicizmust is önvizsgálatra és megújulásra késztette. Ez a folyamat a 17 évig elhúzódó trienti zsinattal kezdődött, ahol újrafogalmazták és tisztázták a katolikus hittételeket – ennek megerősítő hatása bő két évszázadig, a felvilágosodás koráig kitartott. A reformáció napja katolikus szemmel tehát a megtisztulás fontosságára figyelmeztet: vizsgáljátok meg lelketeket, térjetek meg, és fogalmazzátok meg, kiben és kinek hisztek!

stignatiusNem érdemes, és nem is lehet kétségbe vonni, hogy Luther Márton és a nyomában járó, igazságot kereső reformátorok Isten emberei voltak, ahogy azt sem lehet megkérdőjelezni, hogy Loyolai Szent Ignác és a katolikus megújulás nagy alakjai is Isten küldöttei voltak a történelemben. A szakadás–egységesülés nagy játszmája ma is, a szemünk előtt is folytatódik.

Az egység keresése

A keresztény ökumenizmus gondolata a 20. sz. elején, protestáns közösségekben fogalmazódott meg először. Mára ezek a törekvések és együttműködések hivatottak orvosolni a történelmi egyházszakadások sebeit. Az ökumené azonban nem emberi léptékkel halad, így körülbelül négyszáz év kellett ahhoz, hogy a keresztény hagyományú országokban az egyik szomszéd ne verje agyon vallási nézetkülönbségek miatt a másikat. Ugyanakkor éppen ez bizonyítja megnyugtatóan, hogy van haladás. A mai békességhez, sőt, néhol gyümölcsöző együttműködéshez az európai keresztények kisebbségbe szorulása, kényszerű összezárása is hozzájárult, ezúttal pozitívan.

roger_schtzÖsszekötnek minket azok a példamutató – szentséget elérő – keresztények is, akik jézusi lelkülettel tudtak felülemelkedni mindazon, ami embert embertől elválaszt. Például Roger Schütz, a „református szerzetes”, a kiengesztelődés embere, akinek meghatározó élménye volt, hogy az üldözöttségben minden ember egyforma. Az evangélikus Dietrich Bonhoeffer is büszke öröksége minden felekezetnek – ökumenikus egyházi kapcsolataival, példamutató életével és halálával. A katolikus Teréz anya áldozatos emberszeretete hihetetlenül sokat lendített a kívülállók szemében a keresztények általános megítélésén. Manapság egyre több nem katolikus kereszténnyel találkozom, aki büszke a nyitott lelkű Ferenc pápára is, mert érzik, hogy a mindenkori pápa fényt vagy árnyékot tud vetni valamennyi keresztényre. Az istentagadók vagy az Istent nem ismerők ugyanis csak a széthúzás botrányát érzékelik, a miértje nem érdekli őket.

Mi tehát a tennivalónk, ha szívünkön viseljük a keresztény egység ügyét?

Először is nyugodjunk meg: az ökumené halad, még ha nem is a mi emberi életünkkel mérhető sebességgel. Nem érdemes elkeseredni az esetleges mélypontokon. Másrészt lendüljünk munkára, mert ez a folyamat nem nélkülözheti a mi közreműködésünket!

A közeledés nagyvonalúságot követel. Nem képesek átlépni saját kerítéseiket azok, akik még mindig mások – a kisebb vagy nagyobb testvérek – ellenében határozzák meg önazonosságukat, sem azok, akik lesöprik az első 1500 keresztény esztendő örökségét mint eretnekséget. És persze azok sem, akik az elmúlt 500 év protestáns egyházait, felekezeteit kiáltják ki eretneknek.

Nem kell szőnyeg alá söpörni a teológiai nézetkülönbségeket, de nem is kell úton-útfélen emlegetni azokat! Bízzuk a teológusokra a hitviták zömét, és hogy igazítgassák a helytelen bibliafordításokat, az imádságok, káték és katekizmusok szövegeit! Mi, “hétköznapi keresztények” keressük az együttmunkálkodás lehetőségét más felekezetű, jó szándékú emberekkel. Biztassuk és segítsük egymást a munkahelyeken, iskolában, boltban, játszótéren, orvosi rendelőben, buszon…

Dietrich_Bonhoeffer_mit_Schlern
Néhány száz év múlva talán már egész otthonosan fogjuk érezni magunkat egymás körében! Erre azért is szükségünk lenne, mert hamarosan szembe kell néznünk az egyházszakadásoknál sokkal nagyobb kihívással: muszlim és távol-keleti vallású testvéreink velünk szemben támasztott, értékeink rovására menő igényeivel az élet minden területén. Az ő kihívásukra nemsokára választ kell adnunk – nem külön-külön, hanem együtt.

Kölnei Lívia

Nyitókép (A Luther c. film részlete). 2. kép (Loyolai Szent Ignác) 3. kép (Roger Schütz) 4. kép (Dietrich Bonhoeffer)


További cikkeink az ökumenéről:

Kétségeken át – az egységig 

“Mária evangélikus is!”

Bakonybél, te csodás!


Hozzászólások

  • Pém Mihályné szerint:

    A reformáció emlékévére készült Pozsgai Zsolt: Megszállottak…Az író drámájában ellenpontokat fogalmaz meg, hogy rámutasson a történelem ellentmondásaira. és arra, hogy az Isten igazsága mindenen túlmutató magasságban van. Azáltal, hogy ábrázolja azt, hogy Kálvin, és Szent Ignác is Isten elhívott szolgája volt, akik sok embert üdvösségre vezettek, üzenetet fogalmaz meg. Mindenki a neki juttatott világosság szerint lesz megítélve.És mindenki másra van kiválasztva. .A film elgondolkoztató ellentétpárjai ( Kálvin, az új, szabadabb vallás prédikátora magánéletében és egyházépítésében nem annyira szabad, mint Ignác,a látszólagosan fojtogató katolikus közegben. Természetesen mindez fikció, a szerző üzenete., de bátorít arra, hogy mélyebbre próbáljunk nézni a körülöttünk levő világban.Ne általánosítsunk, és ne bélyegezzük meg egymást.. Az első keresztények zsidók voltak.
    Olyannyira, hogy felmerült a kérdés: népekből (pogányokból) levők
    lehetnek-e egyáltalán keresztények. Tehát az első időkben a keresztényeknek 2 csoportja volt: a zsidók ( körülmetélkedtek, és a zsidó kultúrában éltek, és a népekből kereszténnyé vált hívők. Őnekik nem kellett körülmetélkedniük. Ezután az utóbbi csoport száma erősen nőni kezdett. . Ekkor történt, úgymond az első egyházszakadás, amikor a nem zsidókból lett keresztények kijelentették,hogy ők az igaziak, és nem a másik csoport. Ezután a kereszténység
    története arról szól, hogy mindig jön egy csoport, aki azt mondja a
    másikra, hogy mi vagyunk az igaziak, és titeket elvetett Isten. Ez egy történelmen átívelő átok következménye, ami akkor indult el, amikor elutasították a zsidókból lett keresztényeket. De akik ebben részt vesznek, azokkal ugyanaz fog történni velük, amit ők is
    másokkal tettek. Jön majd egy csoport, aki azt mondja majd: Mi vagyunk az igaziak, titeket elvetett az Isten. Ezért az üzenet minden kor minden hívőjének: „Nem vetette el Isten az ő népét, akit eleve
    ismert.” Isten dolgozik az egész népe között. Az ezerszer megítélt közösségekben íme új források fakadnak, A történelem színpadán egy ideig jelen lévő, de mára nyilvánvalóan megdőlt behelyettesítési teológia is ebből a szemléletből táplálkozik: „mi vagyunk az igaziak, a ‘szellemi Izrael’, a próféciák ránk vonatkoznak, titeket elvetett Isten. Akik így gondolkoznak,azokkal szemben mindig fog jönni egy csoport, aki kijelenti, hogy ők az igaziak, és az előbbieket elvetette Isten. De ez az átok, megtörni látszik éppen napjainkban, Ez pedig azért történik, mert a messiási zsidókat, az első csoportot akit elutasítottak, akik újra láthatóan nagyobb számban megjelentek a történelem színpadán (mindig is voltak kis számban, a kereszténység egy nagy része most nem utasította el. A kereszténység tehát Izrael megvigasztaltatásán keresztül fog helyreállni. „Szopjatok, hogy megelégedjetek az ő megvigasztaltatásának emlőjén” A mi helyreállásunk
    tehát az ő megvigasztaltatásuk következtében jön létre…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162