Horvátországi útinapló 2. – Nin és a ljubai erőd
Nyaralásunk második napjától kezdve fáradhatatlanul jártunk-keltünk a környéken és távolabbi vidékeken. Sokan, akik csak a tenger miatt jöttek ide, nem értették, miért nem fürdünk és heverészünk egész nap.
Dalmáciának az a szeletkéje, amit eddig láttunk, vegyes benyomást keltett. A tengerparton egymást érik a szép és kevésbé szép nyaralók, amiket kiadnak. A hirtelen gazdagodás itt sem jár együtt feltétlenül a jó ízléssel, miként otthon, a Balatonnál sem. Nagy divat a bábos korlát, mert gazdagságot és úri ízlést sugall, pedig a legtöbb házhoz nem illik. Viszonylag sok a félbe hagyott vagy lassan épülő ház, ami arra utal, hogy itt se fenékig tejfel a gazdasági helyzet.
A talaj nagyon köves. Láttunk olyan felszántott területet, ahol csak kövek fordultak ki a földből. Ahol mégis látszik, ott vöröses a termőföld. Nem sok haszonnövény él meg ezen a vidéken: legjellemzőbb az olajfa, a csicsókához hasonló apró krumpli, a levendula, szőlő és a füge. Ez utóbbi sajnos még nem ért, pedig egyik kedvenc gyümölcsöm. A virágos bokrok viszont irigylésre méltóan pompáznak: leggyönyörűbbek a fa méretű bougainvilleák (magyarosan bugenvillea vagy murvafürt), a leanderek. Gyakoriak a pálmafák is a tengerparton, de a természetes erdő leginkább mediterrán fenyőkből áll, amelyek a nagyhangú kabócák lakhelyei. Ez a viszonylag kopár vidék attól gyönyörű, hogy itt a kék tenger, és sugárzik a napfény. Még a sziklás mészkőhegyek is csodaszépek távolról.
A harmadik nap programja elég sűrűre sikeredett. Pontosabban csak két helységet kerestünk fel kocsival, Nint és a Ljubač melletti erődöt – de az utak keresgélése és a hőség nagyon sok energiát elvett tőlünk.
Nin várfallal körülvett középkori hangulatú kisváros egy part menti szigeten, ami valamikor félsziget volt.
A horvát nemzeti érzés egyik központja, jelképe. Az illír, majd római kisváros a korai horvát feudális állam jelentős városa, püspöki székhelye lett. Ez azért fontos ma a fiatal Horvát Köztársaságnak, mert államiságának idejéből nyolc évszázad a Magyar Királysággal közösen telt, és a nagy Jugoszlávia részeként sem lehettek önállóak. Függetlenségükért sokat fizettek a délszláv háborúban. Nin 11. századi bizáncias temploma a világ legkisebb, 9×9 méteres alapterületű püspöki székesegyháza. Igazi kis gyöngyszeme a román kori építészetnek!
Ninből Ljubačba utaztunk, pontosabban a település melletti, egykori johannita lovagvárat kerestem, amiről csak annyit tudtam, hogy egy Ljubljana nevű szirten állt. Úttalan utakon autózva végül megtaláltuk, a félsziget csücskén. Gyönyörű kilátás tárult innen a szemünk elé: láttuk a két, szomszédos tengeröblöt, a szemközti szigeteket és a Velebit-hegyvonulatot. Ez a vár egykor uralta a környező tengert, saját kikötője lehetett, és olyan nagy volt, mint a mi regéci várunk a Zemplénben. A gyerekeknek is nagyon tetszett. Sajnos ma csak kecskéket és juhokat legeltetnek a falak között – erre a nyomok utaltak.
Fáradtan tértünk vissza délután a kempingbe, ahol nem maradt más, mint a fürdés. Zsuzsi kérésére nem a zsúfolt városi strandon, hanem a jóval kevésbé látogatott, erődítmény melletti partszakaszon fürödtünk. Ott még tisztább volt a víz, és búvárszemüveggel rákokat, halakat, vízi növényeket lehetett nézegetni a kövek között.
Kölnei Lívia
Az útinapló előző része:
Tweet