Lehet tiszta? 1. – A tudomány?
Egy kutatás lebonyolításához jelentős anyagi támogatásra van szükség, különösen az olyan területeken, mint a gyógyszer-, a szépség-, vagy az egészségipar… – Szűcs Emese új sorozatának első része:
Egyetemistaként egy alkalommal Popper Péternél vizsgáztam a lakásán. Éppen egyik szerencsés kimenetelű szemműtétén esett át, és jókedvében mindenkinek jelest adott. Megkönnyebbülten üldögéltem tetszetős kék kanapéján, amikor megkérdezte, segítenék-e neki az adminisztrációban. Töltögette a papírokat, én figyeltem, nem hibázik-e, amikor hirtelen felpillantott, és mélyen a szemembe nézve így szólt: „Az Ödipusz-komplexus nem létezik.” Azon nyomban elhittem neki.
Percekben mérhető kapcsolatom a pszichológia egyik nagy ikonikus alakjával arra a nagyon fontos tételre tanított meg, mely szerint a tudományban nincsenek dogmák.
Az Ödipusz-komplexus fogalma még Freudtól ered, és arra a fejlődési szakaszra utal, amikor egy 3 év körüli fiú az anyját szeretné feleségül venni, míg apjával rivalizálni kezd. Normálisan 7 éves koráig túljut ezen a fázison, ha mégsem, akkor elakad, és ez meghatározza későbbi párkapcsolatait. Az elnevezés a görög mítoszra utal, melyben Ödipusz tudtán kívül megöli apját, és feleségül veszi anyját. A pszichológusok több nemzedéke tanulta és vallotta ennek a jelenségnek a létét, sokan ma is hisznek benne.
A tudományban azonban nem való hinni. A több mint százötven éves evolúcióelméletre is akadnak ellenbizonyítékok szép számmal, melyeket mégsem szívesen publikálnak azok a kutatók, akik egész életüket áldozták egy hipotézis bizonyítására.
Az egyetemen jóban voltunk egy matematikussal, aki statisztikai vizsgálatokat végzett az ott folyó kutatásokban. Szívesen nyűgözött le bennünket azzal, mennyire különbözőképpen lehet interpretálni ugyanazokat az eredményeket, attól függően, mi a vizsgálatvezető szándéka, és mit szeretne bizonyítani.
Nem ritkán nívós szaklapokban megjelenő publikációk sem mentesek az eredmények bizonyos fajta magyarázatától, melyet gyakran a finanszírozó céljai vezérelnek.
Vajon lehet tiszta a tudomány, amikor egy kutatás lebonyolításához jelentős anyagi támogatásra van szükség, különösen az olyan területeken, mint a gyógyszer-, a szépség-, vagy az egészségipar?
Honnan tudjam, kinek hihetek? Lehet valaki tisztán a tudománynak elkötelezett, aki kizárólag az igazságot keresi? És ha anyagi érdekek nem is motiválják, képes megszabadulni saját elvárásainak béklyóitól, és akár évtizedek múlva elengedni egy elképzelést, mert tévesnek bizonyult? Egyáltalán, léteznek ilyen kutatható igazságok?
A legnagyobb tudósok közül sokan végül Istenbe botlottak. Ők, bármit kerestek is az univerzumban, bizonyosan szerencsével jártak.
Szűcs Emese
Kapcsolódó írásainkból:
Mondd, te kinek hinnél? – “Igazságok” fogságában
Mit számol a gázszámla, a villanyóra és a banki kamat?
A szólás szabadsága a Szentlélek ajándéka
Szélsőségek vonzásában – “Ha te így, akkor én úgy”
Tweet