Talita

Keresztény női magazin

Poligámia, poliamoria – a „többszerelmű” kapcsolatoké a jövő?

poligamiaA médiából úgy folynak a keresztény hagyományokra épülő házasság és a család kereteit lebontani szándékozó cikkek, mint a csapból a víz. Egy anyával és három apával nevelkedő gyerek, leszbikus pár idealizált örökbefogadása… Mindez a haladás és a szabadság jegyében. Szabados Ádám írása.

Tegnap a BBC honlapján kerestem a Brexitről szóló cikkeket, amikor a kezdőfelületen beleütköztem ebbe az írásba. A cím mindent elmond: „A többszerelmű kapcsolatok lehetnek a szeretet jövője”. Az írás a „szexuális forradalom” cikksorozat részeként jelent meg, mely sorozat (a BBC ismertetője szerint!) a szex és a gender fejlődő fogalmát akarja megértetni velünk.

Sokan jósoltuk, hogy az azonos neműek közötti házasság legalizálása magával fogja hozni a poligámia legalizálásának igényét is azokban az országokban, ahol a házasság hagyományos definícióját felülírja a szexuális forradalom, a gender ideológia és a haladás eszménye. És valóban: a Brexit árnyékában a monogám házasság kihívójaként bejelentkezett a „többszerelmű kapcsolatok” ideája.

A poligámia legalizálása mellett Melissa Hogenboom hasonló érvet hoz fel, mint amilyen érv alapján nyugati országok sora írta át az egy férfi és egy nő közötti monogám házasság fogalmát: a szeretet miért korlátozódna két emberre? Valóban. Ha a házasság pusztán a kölcsönös szerelemről (és szexről) szól, mi indokolhatná, hogy az abban résztvevők számát kettőre korlátozzuk, ha már a nemek tekintetében úgyis sutba vágtuk a hagyományos fogalmat? A cikk szerzője azonban tovább is megy: nem csak helyet követel a jog területén a poliamoria híveinek, de egyenesen azt állítja, hogy a többszerelműség jobb, mint a monogám kapcsolat. Az érveket most részletesen nem sorolom, de olyanok vannak köztük, mint például hogy a poligámia a föld nagyobbik részén ma is megengedett, az állatvilágban ritka a monogámia, a poliamoriában élők kapcsolati rendszere nyitottabb és kiterjedtebb, a gyerekek szeretik, ha sok felnőtt veszi őket körül, a poliamoria biztonságosabb szexet nyújt, mint a monogám házasság, hiszen a házas embernek a házasságon kívül kell(?) kielégülést keresnie a szexuális igényeire, míg a többszerelmű kapcsolatban senkinek nem kell a „házasságon” kívül keresnie a változatosságot, stb.

A cikk nyíltan épít a homoszexuális „házasság” precedensére. A szerző szerint a homoszexuális házasság ad jogalapot ahhoz, hogy a poliamoria és a poligámia is törvényesen elfogadott házassági forma legyen. A házasság fogalmának újradefiniálása kinyitotta Pandora szelencéjét, és ha egyszer ez a szelence kinyílt, nem könnyű visszazárni. Igazuk volt azoknak, akik erre előre figyelmeztettek. A poligámia hallhatóan dörömböl az ajtón, és helyet követel magának. A kérdés, hogy beengedjük-e. Szilárd meggyőződésem, hogy ha a nemek kérdésében megalkudtunk, a számok kérdésében sincs többé vétójogunk. Olyan forradalom zajlik a szemünk előtt, mely összehasonlíthatatlanul drámaibb és mélyebb, mint az, hogy mi lesz a Brexit után az Európai Unióval. A nyugati társadalmakban a házasság intézménye a társadalom tartópilléréből egyre inkább szubkulturális ikonná válik. Ezt az ikont a keresztényeknek kell újra vonzóvá tenniük. Akkor is, ha szubkultúrájukat most sokan a retardáltság és a gyűlölet melegágyának tekintik, mert nem enged sem a nem, sem a szám kritériumából.

Szabados Ádám

Forrás: Divinity, a szerző blogja

Kép

Hasonló cikkeinkből:

A keresztény szexuális etika néhány sarokköve

Álérvek a homoszexuális házasság mellett

Meleg helyzet: ki kivel házasodhat?

“A házasság a szeretet és a hűség iskolája”


Hozzászólások

  • Vértes László szerint:

    Az a gond, hogy az elemi erkölcsi felháborodás nem elég a közéleti szabályozáshoz, így ha nem tudunk ennél többet, jobbat, meggyőzőbbet, akkor komoly gondban vagyunk. Szerencsére tudunk, csak agyat kell hozzá használni.

    Logikus, hogy ha a hagyományból azt tartjuk meg, ami 100-as IQ-val öt másodperc alatt is beláthatóan indokolt, akkor hamarosan zéró értékrendünk lesz. 100-as IQ-val 5 sec alatt semmi sem indokolja a monogámiát, a fő szabályként házasságon belüli szexet, valamint a vérfertőzés, a homoszexualitás, a pedofília és a tetszőleges élőlénnyel folytatott szex tilalmát. Akkor ezeket elvben mind engedélyeznünk kellene, sőt még szentesítenünk is, nehogy diszkriminálva érezze magát a normaszegő?

    100-as IQ feletti, 5 másodpercnél hosszabban gondolkodó emberek számára a fenti szabályok/tilalmak fenntartása ésszerűen indokolható, érdemes ezzel foglalkozni.

    Pl. a poligámia társadalmi léptékben igazságtalan, kb. annyi nő van, mint férfi.

    A többszerelműség nem felel meg a jövendő generációk érdekeinek. Senki sem szeretné, hogy az unokája állami gondozottnak érezze magát, márpedig ha a nagyik és a szülők kedvük szerint, fűvel-fával szexeltek, akkor az unoka „önkormányzati közös tulajdon”, érzelmileg és gyakran biológiailag is követhetetlen identitású. Látjuk a mai állami gondozottakon, hogy ez az állapot stresszt, elveszettséget, dühöt, dacot és életvezetési problémákat okoz, halmozottan hátrányos élethelyzetet teremt. Ép ésszel nem szeretnénk ilyen jövőt tömegek számára. Ahogy eddig minden kultúra szabályozta a szexet, nekünk is szabályoznunk kell, persze a lehető legigazságosabban: monogámiával, és fő szabályként házasságon belüli szexszel. Azaz a tíz parancsolat szerint.

    A tíz parancsolat szerinti életvezetés elvárása nem véletlen tehát, nem ósdi szokás, nem önkényes dolog, nem is csak hittel látható be, hanem tényleg, tutira és frankón az emberiség földi jólétét szolgálja – minden generációban, így a mai és a későbbi generációkban is. Ennek belátásához 100 feletti IQ és 5 másodpercnél valamivel hosszabb gondolkodás kell, és persze olyan megfontolt érvelők, akik képesek ezt az üzenetet eljuttatni a célközönséghez.

  • M.Anita szerint:

    Én is számos cikket olvastam mostanában ebben a témában.

    Engem a “40 év feletti, egyedülálló, meddő nő vagyok és mégis szültem” cikk érintett meg. Donor által, mesterséges megtermékenyítéssel fogant meg a kisbaba. Számos hasonló cikket láttam mostanában.

    Talán azért is érint érzékenyebben ez a téma, mert a férjemmel most várjuk az első gyermekünket, egy kisfiút hordok a szívem alatt.

    Az első, ami eszembe jutott a cikk kapcsán, hogy annak a kisbabának is joga van az apukájához!

    Én tiszteletlenségnek érzem az élettel, a babával szemben ezt a “mindenáron szülök egy gyereket, akkor is ha nem adottak a körülmények (a szerető család!) hozzáállást”.
    Nem is értem, hogy lehet ilyet megengedni – hogy eleve csonka családba szülessen a pici.

    Még csak a pocakomban van a kisfiunk, de valamelyik nap cinkosan egymásra mosolyogtunk a férjemmel és bementünk egy játékboltba. Ott aztán olyan játékokat mutatott nekem, amikről nekem soha nem jutott volna eszembe, hogy egy kisfiú ilyenekkel játszhat és hogy mit is lehet ezekkel csinálni (pedig van 3 unokaöcsém).
    Ugyanígy jártam, amikor ágyneműhöz való anyagot nézegettünk, én rögtön a lányosabb, aranyosabb anyagokat néztem, a férjem hívta fel a figyelmem a fiúsabb, vagányabb mintákra.

    Akkor éreztem először igazán, hogy mennyire kell majd támaszkodnom a férjemre: a tanácsaira, az ötleteire, a világlátására a fiunkkal kapcsolatban. Minden téren.

    Mert én “csak” az anyukája vagyok/leszek és az apukájára is pont ugyanakkora szüksége van/lesz.

    • minekez szerint:

      Perszehogy kell a gyereknek az apja. De az elet az elet. A legfontosabb. Es nem erdemli a kritikat aki minden akadaly ellenere tovabb akarja adni.
      Arrol erdemes beszelni miert hogyan jut ennyi no a mai tarsadalomban abba a helyzetbe hogy 40 evesen nincs ferje es meg csak kilatasa se arra hogy legyen! Ne itelkezzunk. Ertsuk meg a masikat. Es probaljunk meg segiteni.

  • “a házas embernek a házasságon kívül kell(?) kielégülést keresnie a szexuális igényeire, míg a többszerelmű kapcsolatban senkinek nem kell a „házasságon” kívül keresnie a változatosságot” És mi garantálja, hogy a többszerelmű kapcsolatban élők nem unnak rá a többre, és még többre vágynak? Evés közben jön meg az étvágy. Többet kellene foglalkoznia a médiának azokkal a keresztény családokkal, ahol hűségben élnek a szülők és több gyermeket is nevelnek. Példákat kell adni. Amíg azonban olyan “példaképeket” állítanak a fiatalok elé, akik a trágár beszédben, a szabad szerelemben és a korlátlan szabadosságban hisznek és e szerint is élnek, addig a kilátásaink igencsak borúsak. A média arra hivatkozik, hogy ő nem nevel, hanem igényeket elégít ki. Ez nem igaz. A média igenis nevel, ízlést, erkölcsöt rombol (szándékosan), hogy ezzel még több igénytelen “rabszolgát” hozzon létre, akiknek eladhatja a még igénytelenebb produktumait.

  • minekez szerint:

    Szerintem meg csak keresztenynek sem kell lenni ahhoz hogy belassa valaki hogy mi a hazassag intezmenyenek a celja. Ha megertette fel sem merulhet semmifele poli meg homo stb alternativ otleteles..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162