Talita

Keresztény női magazin

Lehet erkölcsös a gazdaság? – Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban

keteg_kampny3
„Kezd valamiféle konszenzus kialakulni abban, hogy a gazdaságban is az egymásra, közösségre figyelő út az, amely a globális emberiség javát szolgálja. Izgalmas, nagyszerű dolog ebben részt venni, és a személyes példánkkal megmutatni, hogy mi ezt így csináljuk.” A KETEG vezetőjével, Baritz Sarolta Laura nővérrel és a képzésben részt vett tanulókkal beszélgettünk.

– Kóczián Mária: Hogyan indult el a Sapientián a „Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban”, vagyis „KETEG” elnevezésű képzés? Hogyan kerül egy hittudományi főiskolára a fenntartható fejlődést szolgáló, alternatív közgazdaságtan?

– Baritz Sarolta Laura OP: Korábban nemzetközi nagyvállalatoknál dolgoztam, üzletkötő, menedzser voltam, azután domonkos nővér lettem, és öt-hat évig nem foglalkoztam gazdasággal. Rendfőnököm elküldött teológiát tanulni a Sapientiára, és akkor találkoztam Helen Alforddal. Hatására elkezdtem munkálkodni a közgazdaságtan és a teológia határmezsgyéjén. Akkori rektor-helyettesünknek, mostani rendfőnökünknek, Deák V. Hedvig nővérnek jutott eszébe, hogy nézzük meg, nem lehet-e itt egy olyasféle szakirányt alapítani, ami már létezik a római Angelicumban, a Pápai Szent Tamás Egyetemen, és a katolikus egyház társadalmi tanítása alapján foglalkozik a közgazdaságtannal. Ez meghatározta a hivatásom irányát. Ma már intézményes keretek között folytatom azt, amit korábban egyedül vagy néhány társsal végeztem. 2009-ben Szilas Rolanddal együtt kidolgoztuk a képzés tervét, és 2010-ben vettük fel az első hallgatókat. Az első évfolyam tavaly végzett. Nyitottak voltunk és vagyunk más felekezetek és minden érdeklődő ember felé, aki jó szándékkal viszonyul a témánkhoz, és elfogadja az elveinket.

2010-ben indult a „Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban” (KETEG) szakirányú képzés, amelyet Baritz Sarolta Laura OP domonkos nővér, közgazdász és hit- és etika tanár vezet. A KETEG képzés három felsőoktatási intézmény együttműködéséből született: a befogadó Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola mellett a Budapesti Corvinus Egyetem adja a közgazdasági szakértelmet és a közgazdász tanárokat, s a római Angelicum képviseli magát az irányzatot és annak oktatását. A KETEG tantárgyait három blokkban és egy gyakorlati modulban tanítják: gazdaság, társadalomtudományok, teológia, gyakorlat. A tanárok – akik elkötelezettjei a katolikus egyház társadalmi tanításán alapuló közgazdasági irányzatnak – a Corvinusról, a keszthelyi Pannon Egyetemről és a vállalkozói szférából (ÉRME klub, Közösségi Gazdaság), valamint a Sapientiáról kerülnek ki.

– Kölnei Lívia: Milyen előképzettséggel felvételizhet valaki?

– Csekő Krisztina: Diploma szükséges, fiatalabbaknál BA szintű elegendő. Nem feltétel a gazdasági képzettség, persze nem is hátrány, az általános tájékozottság viszont fontos. A csoportunkban is van, aki gazdasági területről jön, mások azonban társadalomtudományi vagy teológiai képzettséggel rendelkeznek.

– Nagy Nóra: A közgazdaságtanról sokaknak bonyolult matematika, számvitel jut az eszébe – itt nem erről van szó. A gazdaság logikájáról és szemléletéről tanulunk, ezért mindenki számára érthető, aki nyitott szemmel jár a világban.

– Kóczián Mária: Van-e a világválság miatt különös aktualitása mindannak, amit tanultok?

– Nagy Nóra: Nemcsak a keresztény, hanem más közgazdászok is egyre inkább felismerik az értékrendi válságot. Ha igazságosabb gazdasági értékrendet lehetne érvényesíteni, feltehetően el lehetne kerülni a mostanihoz hasonló, egyre gyakoribbá váló válságokat. Így ért meg ennek a képzésnek a gondolata is: régóta elvált már egymástól az erkölcs és a gazdaság, itt az idő, hogy e kettőt újra közelítsük!

– Kölnei Lívia: Manapság pénzügyekkel erkölcsösen foglalkozni valóban különleges dolognak számít. A hétköznapi életben is tapasztalhatjuk, mennyire élesen elválik az erkölcsösség és a gazdasági ügyek intézése.

– Ábrahám Katalin: Nem fogalmaznék ennyire sarkosan, a pénzügyekkel foglalkozók között is vannak becsületes emberek. De nincsenek a helyükön ezek az ismeretek. Megtapasztaltuk, milyen volt a szocialista gazdaságpolitika: egyértelmű zsákutca. Most itt van a neoliberális gazdaságpolitika, ami minden ízében recseg-ropog, tehát új utat kell keresni. A képzésünk abban segít, hogy megtaláljuk ennek az új útnak a sarokpontjait, az új szemléletét.

baritz1– Baritz Sarolta Laura OP: Elmondok egy példát az oktatásunk érzékeltetésére. Volt nálunk a plébánián egy nagyon buzgó fiatalember, aki rengeteget dolgozott, segített. Az idősebb hölgyek dicsérték, hogy milyen jó ember, de azt is mondták, milyen kár, hogy bankban dolgozik. A keresztények, katolikusok hajlamosak a pénzt, a bankot, a gazdasági életet elítélni, mint ördögtől való, bűnös dolgot. Ezen a képzésen mi nemcsak kifelé, hanem az egyházon belül is missziót teljesítünk: megmutatjuk, hogy van a pénznek, gazdaságnak helye egy keresztény ember életében, csak más szemlélettel, mint ahogy azt most a nagyvilágban látjuk. A pénz ma a világban végső cél, bálvány, amely az Isten helyébe lépett. A mi felfogásunkban a pénz a szolgák szolgája, eszközként szolgálja a lét sokkal értékesebb céljait. Vállalati vagy állami szinten sem a profit, pénz felhalmozása a végső cél szerintünk, hanem az emberek jóléte, a közjó.

– Kóczián Mária: Volt olyan időszak egyáltalán, amikor a társadalomban a pénz a „helyén volt”?

– Baritz Sarolta Laura OP: Igen. Arisztotelész kétféle gazdálkodási formáról írt: az oikonomiáról, ami a háztartással kapcsolatos tevékenységet jelenti, és az emberi szükségletek kielégítése volt a célja, és írt a krématisztisztikáról, aminek a célja a vagyon felhalmozása, a haszon maximalizálása. Ez utóbbit látjuk a mai világban. A görög városállamok zömében az oikonomia érvényesült. A középkor keresztény gazdasági szemléletét is ez jellemezte, és áthatotta az erények tana. A szegények bankjaként működött a ferencesek zálogháza, a Monte di Pietá Perusinában, Itáliában, 1462-től. Ugyancsak itáliai közgazdászok voltak az előfutárai a civil gazdaság humanista szemléletének: a 14. században Coluccio Salutati, a 15. században Matteo Palmieri, a 18. században Antonio Genovesi, Cesare Beccaria és Ludovico Antonio Muratori, a 19. században Carlo Cattaneo, stb. Ez a felfogás létezett tehát a 19. és 20. században is a Katolikus Egyház társadalmi tanításának iránymutatásával.

– Kölnei Lívia: Úgy tapasztalom, hogy a protestáns felekezetekben kevesebb probléma van a gazdasági és az anyagi jólétet érintő erkölcsi kérdésekkel. Különösen a későbbi alapítású, kisebb gyülekezetekre jellemző, hogy tagjaik anyagi jólétét, gazdagodását az isteni kegyelem látható jeleként fogják fel, és egyfajta elvárásként is megfogalmazzák.

– Baritz Sarolta Laura OP: Max Weber könyvében leírta, hogy a protestáns etika alapozta meg a kapitalizmus etikáját, amely szerint jó, ha az ember a világi életében szorgalmasan dolgozik és minél tehetősebb lesz, mivel akkor nagyobb a valószínűsége, hogy a mennyországra van predestinálva. A szorgalmas munka és a meggazdagodás tehát a protestáns hit lényegéhez tartozik, míg a katolikusoknál a szegénység nagyobb hangsúlyt kap. Ugyanakkor a pénz, a vagyon eszközszerű szemlélete megvan a katolikusoknál is.

– Ábrahám Katalin: Henry Ford „Életem és működésem” című önéletírásában, ami nekünk tananyag volt, ugyancsak a „pénz: eszköz”-szemlélet kap hangsúlyt, és hogy a termelésnek, az anyagi gyarapodásnak a közjót kell szolgálnia.

– Kóczián Mária: Régebben mintha sokkal jobban benne lett volna a köztudatban, hogy a közjóért tenni kell. Ma is van egyfajta társadalmi felelősségvállalás a nagyobb vállalatok részéről – gyakran csak a reklám szintjén –, de inkább az a szemlélet érvényesül, hogy „csak nekem és a családomnak legyen jó”. Hogyan lehet itt és most ezen a szemléleten változtatni?

– Nagy Nóra: Nemrég hallottam a rádióban egy riportot Kiss Ulrich jezsuita atyával, aki hasonló dolgokon fáradozik. Ő azt mondta, hogy ha a magyar vállalkozók az adózás elkerülésére fordított energiájukat vállalkozásfejlesztésre fordítanák, sokkal sikeresebbek lennének. Mi úgy gondoljuk, hogy keresztényként, tisztességesen is lehet üzletet kötni. Magam is vállalkozó vagyok, és azt tapasztalom, hogy a becsületes út mindig keskenyebb, gyötrelmesebb, és tovább tart, mint a gyors meggazdagodás útja. De ha megnézitek a hirtelen és nem egészen tisztességesen meggazdagodó embereket, akkor kiderül, hogy hamar eltűnnek a színről. A stabil, hosszú ideig működő vállalkozásoknak muszáj erkölcsi alapokra épülniük!

– Baritz Sarolta Laura OP: A képzés nemcsak arról szól, hogy keresztény vállalkozók hogyan tudják az erkölcsi elveket megvalósítani, hanem arról is, hogy keresztény ember bármilyen munkahelyen hogyan tudja képviselni ezt az erkölcsöt. Fontos, hogy ne kerüljön senki kettős lelki állapotba: amikor vasárnap templomba megy, akkor úgy viselkedik, mint egy keresztény, hétköznap viszont egészen másfajta elvek szerint él.

– Kölnei Lívia: Kíváncsi lennék rá, hogy milyen elképzelésekkel, várakozásokkal jöttetek erre a képzésre!

– Csekő Krisztina: Irodalmár és közgazdasági végzettségem is van, 2004-ben tértem meg az aktív katolikus hitre. Munkám mellett közösségi, jótékonysági ügyekben veszek részt, és ezek nagy szerepet töltenek be az életemben. Megtetszett ez a képzés, mert azt támasztotta alá, amit én a gyakorlatban teszek, és segít azt magasabb szintre emelni. Fontos volt számomra az is, hogy hasonlóan gondolkodó közösségre találjak, és a képzés maximálisan beváltotta a reményeimet.

– Könnyid István: Az életem fordulópontja 2007-ben a Városmisszió volt, amiben feleségemmel (akkor még csak barátnőmmel) együtt vettem részt. Magánéletem áldásos, jó útra került, és szerettem volna ugyanezt a munkahelyemen is megélni. Elvégeztem Kiss Ulrich atya „Management by Jesus” szemináriumát, és utána is kerestem az utat. Amikor elindult ez a képzés, úgy éreztem, nekem szól. Informatikus és közgazdász vagyok, egy amerikai multi cégnél dolgozom, ahol nehézkes a kiteljesedés. Ha egyszer majd váltok, szeretnék valami olyat megvalósítani, amit itt közösen találunk ki, ami a társadalmat jó irányba viszi.

– Ábrahám Katalin: A budapesti Szent Imre plébánia nyílt napján találkoztam Laura nővérrel, aki az induló képzésről nagy lelkesedéssel beszélt. Megkérdeztem tőle, hogy van-e felső korhatár a jelentkezésnél, és mondta, hogy nincs. Közgazdász diplomám van, de úgy gondoltam, hogy mind a közgazdaságtan, mind a teológia területén új impulzusokat fogok kapni – és még annál is sokkal többet kaptam e két év során. Azóta is folyamatosan képezem magam, talán majd az unokáim látják hasznát.

– Nagy Nóra: A munkámban volt egy sorsforduló 2009-ben. Huszonhat évig dolgoztam egy kereskedelmi bankban, utána kiléptem, és akkor „talált meg” engem ez a képzés. Vállalkozó lettem, vagyis a magam uraként végzek olyan munkát, amit szeretek. Ugyanakkor föltámadt bennem az igény, hogy ne csak magamért és a családomért tegyek, hanem a közösségemért, a környezetemért, a társadalomért is. Én nagyon sok jót kaptam az életemben, minden sikerült, semmiért nem kellett hosszan küszködnöm, ezért valamit vissza is kellene most már adnom. Ez olyan képzés, aminek a segítségével ezt meg tudom valósítani. Amit tanulok, tulajdonképpen már korábban is tudtam, de itt vált egységes rendszerré számomra. Egészen más szemlélettel tudok ezután a jelenségek mögé nézni: mi miért van, és mi a következménye.

KETEG1

– Kóczián Mária: Milyennek kellene lennie a gazdaságnak, hogy egészségesebb legyen a társadalom is? Milyen gazdaság nem vezetne válságokhoz?

– Baritz Sarolta Laura OP: Az ideális gazdaságnak az embereken kell alapulnia, nem a profitmaximálás törvénye igazgatja. Az a kérdés, hogy milyenek ezek az emberek! A mai főáramú közgazdaságtannak is van emberképe, de az Bernard Mandeville tételein alapszik, aki azt írta, hogy a közjó a bűnök által valósul meg: a mohóság, nagyravágyás, kapzsiság a közjót szolgálja végül is, mert ezek ösztönzik az embereket, hogy vagyont halmozzanak fel. A mi emberképünk az erényes, akinek az önérdekében a másik ember (jóléte – jólléte) is benne van, tehát tud a másikra is figyelni. A Civil gazdaság című, nemrég megjelent könyvben a szerzők kifejtik, hogy két ember gazdasági viszonya a kölcsönösségen alapszik: én tudok jót tenni a másiknak, ez felébreszti a vágyat a másik emberben arra, hogy ő is jót tegyen, és nemcsak egymásnak adunk, hanem ez társadalmi szinten is körbeér. Ha a gazdaság a jó értelemben vett adás-kapáson alapszik, akkor a cél valóban a közjó lesz. Ha az egyén minden ember javát is akarja, akkor ebben ő maga is kiteljesedik, ő maga is egyre jobb lesz. A 15. századi Itáliában is az volt az elfogadott nézet, hogy a gazdálkodás célja a köz-jóllét, az általános boldogulás. Az anyagi javak szolgálják az emberek jólétét és erkölcsi kiteljesedését, vagyis a gazdaság csak egy alárendelt, szűkebb szféra a kultúrához és a társadalomhoz viszonyítva.

– Kölnei Lívia: Az emberekben egészen konkrét, hétköznapi, pénzre lefordítható kérdésként fogalmazódik meg, hogyan tudnának erkölcsösebben gazdálkodni, vezetni a vállalkozásukat. Például mennyi az a tisztességes haszon, amire valaki törekedhet?

– Baritz Sarolta Laura OP: A Katolikus Egyház társadalmi tanításának része a javak egyetemes rendeltetésének az elve. Ha valaki mondjuk vállalkozó, a bevételéből vissza kell forgatnia a vállalkozása fejlesztésére, és el kell vennie a saját és a családja valós szükségleteire, valamint tisztes tartalékképzésre. Ami efölött van, az a közösséget illető vagyonrész. Arra is vannak számadatok, hogy mennyi a tisztességes profit. Egy baszk eredetű multinacionális vállalat, a Mondragon Corporation, amelynek 154 tagja van világszerte, a katolikus egyház társadalmi tanítása alapján gazdálkodik. Az az elvük, hogy a legmagasabb fizetés ne legyen több a legalacsonyabb fizetés 8-9-szeresénél – míg például ez a Sonynál 500-szoros vagy még több. Másik példa: a Fokoláre Mozgalom gazdasági tagozata, a Közösségi Gazdaság vállalatai a profitot három részre osztják, és a saját szükségleteikre, oktatásra-képzésre és a szegényekre költik. Ezek lehetnek követendő példák.

– Könnyid István: Hogy milyen arányú profittal dolgozzon egy cég? A mai felfogás szerint: amilyet elvárnak a tulajdonosok: az egyetlen mérőszám a tőzsdei árfolyam, amely a profit mennyiségét, vagyis a növekedést jelzi. Amíg az emberek nem is tudják, hogy a nyugdíjra vagy másra félretett pénzükkel milyen befektetéseket finanszíroznak, addig ez így is marad. Talán szépen lassan begyűrűzhet a köztudatba, hogy mi ebben nem veszünk részt, hanem megnézzük, mibe fektetik a pénzünket, és tisztességes vállalkozásokat támogatunk.

– Kölnei Lívia: Hogyan fér bele a keresztény gazdaságképbe a versenyszellem és az egyre több és több profit termelésének, a folyamatos gyarapodásnak a kényszere?

– Nagy Nóra: Az igaz, hogy nem szabad leállni, mert egy keresztény vállalkozónak is meg kell állnia a helyét a versenyben. Figyelni kell a piacot, és lépést kell tartani vele. Én ezt inkább fejlődésnek nevezném. Vannak ugyanakkor olyan ügyletek vagy olyan ész nélküli verseny, amelyben már csak tisztességtelenül lehetne helytállni – abba nem szabad belemenni. Ha sérülnének az erkölcsi elvek, akkor nem kell győztesen kikerülni a versenyből! Nem lehet a profitot mindig növelni, de lépést kell tartani a piaccal, és kötelező tájékozottnak lenni, fejlődni!

– Kóczián Mária: Magyarországon ma az a közvélekesés, hogy nem lehet tisztességesen, a szabályokat követve vállalkozást vezetni. Lehet?

– Mind: Igen.

– Baritz Sarolta Laura OP: Tóth Gergely, a képzésünk egyik tanára „Másért vállalkozók ” című írásában név szerint megemlíti azokat, akik nem a profitért, hanem valami másért – különböző értékekért, környezetért, munkásokért – vállalkoznak. Ők bizonyítják: meg lehet élni úgy, hogy az adót is kifizetik.

– Ábrahám Katalin: Felelősséggel gondolkodó vállalkozó esetén nem a mindenkori növekedés a fő cél, hanem a hosszú távú stabilitás.

keteg4– Csekő Krisztina: Ez a válság izgalmas időszak, mert megmutatja, hogy az öncélú profitmaximalizálásra épülő gazdaság zsákutca a világ számára. Válaszként értékmegújulás indult el. Angliában vannak például olyan kezdeményezések, amelyekben különböző felekezetek tagjai és multinacionális cégek alkalmazottai keresik a közös alapokat, hogy hogyan tudnának értékelvűen, a fenntartható fejlődést szem előtt tartva megújulni. Úgy tűnik, kezd valamiféle konszenzus kialakulni abban, hogy a gazdaságban is az egymásra, közösségre figyelő út az, amely a globális emberiség javát szolgálja. Izgalmas, nagyszerű dolog ebben részt venni, és a személyes példánkkal megmutatni, hogy mi ezt így csináljuk. A válság egy lehetőség, mint a dunai árvíz: olyan élethelyzet, amelyben megtapasztalhatjuk, hogy ha nem vagyunk önzők, hanem odafigyelünk másokra, és közösen tudunk cselekedni, az nekünk is jó.

– Kölnei Lívia: Hogyan látjátok a jövőtöket, a KETEG jövőjét – közösségként? Hogyan tudjátok továbbadni a gondolataitokat?

– Csekő Krisztina: Szeretnénk folytatni az ismeretterjesztő missziónkat: előadásokat tartani, hogy sokak gondolkodása megváltozzon. Azt tapasztaljuk, hogy nagy igény van ezekre a gondolatokra. Tervezünk egy szalont, ahová előadókat hívunk meg, akiket minden érdeklődő meghallgathat. Már ma is vannak multinacionális cégeknél dolgozó alkalmazottak és vállalatvezetők, akik a mi elveink irányában tájékozódnak, dolgoznak – őket is meghívnánk egy-egy beszélgetésre. A tanácsadás terén is egyre professzionálisabbak igyekszünk lenni, és tervezünk konferenciákat, szeretnénk könyveket kiadni.

– Könnyid István: Közösségként is sokat segíthetünk egymásnak és a kívülállóknak is. Egyik csoporttársunk például a befektetések terén végzett kutatómunkát, és talán lehetősége lesz alakítani is ezeket etikus elvek szerint. Bízom benne, hogy a KETEG-ből akár példaértékű vállalkozások is kinőhetnek.

– Nagy Nóra: Gyakran találkozunk azzal a kifogással, hogy nem lehet itt semmit tenni, ez egy ilyen világ! Ez nem igaz. Mindenki tud tenni egy nagyon kicsit, például hogy nem a hipermarketben vásárol, hanem a helyi termelőktől. Szerencsére nagy divatja van a közösségi piacoknak, már csak azért is, mert ott emberek emberekkel is találkoznak, nem csak az árutömeggel. Ha megfizeti a magyar tejért a plusz ötven forintot, azzal egy magyar gazdát vagy üzemet támogat.

– Baritz Sarolta Laura OP: A képzés színvonalának folyamatos emelését tartom nagyon fontosnak. A szalon, a konferenciák és a könyvkiadás tervét is támogatom. A mi helyzetünket a hazai piacon az szilárdítja meg, ha magas szintű közgazdasági, társadalomtudományi képzést nyújtunk a mi sajátos, etikus elveink szerint. A külső elismerést egyre inkább tapasztaljuk, például a Civil gazdaság című könyvünk a boltokban gyorsan fogy. Ez is siker.

 

Kölnei Lívia

A KETEG honlapja és Facebook-oldala.

A képzésre való jelentkezésről.

Nyitókép. Második kép. Harmadik kép. Negyedik kép.

Kapcsolódó cikkeinkből:

Kiss Ulrich: “Az egyház a legrégebben és legjobban működő vállalat” 1. rész

Kiss Ulrich: “Jézus minden idők legsikeresebb menedzsere” 2. rész

Pénz és kereszténység 1. rész – Istentől vagy a Sátántól való a gazdagság?

Pénz és kereszténység 2. rész – Sem remete, sem milliárdos

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162