Örökbefogadás 6. – Ildikó és családja Bózsván
Molnárné Kaposi Ildikó mozgássérült újságíró, négy örökbefogadott gyermek anyukája. Férje adventista lelkész. Egy kis faluban, Bózsván élnek.
Ildikóval egy mozgássérülteknek szervezett újságíróképzésen ismerkedtem meg. A kontaktnapokra együtt mentünk különböző járművekkel, ő mankókkal a két kezében, megbirkózva a nem éppen alacsony padlós buszok lépcsőivel, nehezen nyíló ajtóival.
Már az első napon kiderült, hogy a fiaim kortársa, és fiatal kora ellenére már férjnél van. Sőt, négy örökbefogadott gyereket nevelnek egy kicsinyke magyar faluban, a „térkép szélén”, Bózsván. Ildikó férje, Molnár Miklós, adventista lelkész. Bózsván működik az egyházuk egyik tábora, amelynek fenntartásában és szervezésében mindketten részt vesznek.
Az adventisták protestánsok. Elnevezésük az 1844-es, felekezetközi nagy adventváró mozgalomra utal, amelynek során az Egyesült Államokban és Európában emberek tömegei várták Jézus Krisztus visszajövetelét és ezzel együtt a történelem lezárulását, a végső ítéletet. Az átélt csalódás után a mozgalom megmaradt tagjai 1863-ban egyházzá szerveződtek.
– Hány éve vagytok házasok?
– 1999 nyarán volt az esküvőnk, tehát lassan 14 éve élünk házasságban.
– Hogy ismertétek meg egymást?
– 14 éves koromban létrehoztam egy levelezőklubot ép és mozgássérült fiatalok számára. Tagtoborzásként több újságnak írtam levelet, akik le is közölték, így sok ember olvashatta, köztük Miklós is, aki nem mozgássérült, de érdekelte a másság. Kíváncsi volt, ezért írt nekem. Az első levelet aztán több száz követte, egy idő elteltével személyesen is találkoztunk, és szép lassan egymásba szerettünk.
– Mióta éltek Bózsván?
– 2000 őszén költöztünk ide Budapestről. Egy szolgálati lakásba kerültünk, az egyházunk küldött ide bennünket. 2006-ban azonban nagy fába vágtuk a fejszénket, saját házat építettünk magunknak, ebben lakunk 2009 nyarától.
A Molnár család. Felső sor balról: Bálint, Sebestyén.
Alsó sor balról: Miklós, Veronika, Ildikó, Vivien
– Hány évesek a gyerekek, és hogy kerültek hozzátok? Mutasd be őket egy-egy mondattal!
– Vivien 11, Bálint 8, Veronika 6, Sebestyén 5 éves. Mind a négyük nyílt örökbefogadással lett a gyermekünk, a Gólyahír Egyesület segített bennünket. Újszülött korukban, a kórházból mi hozhattuk haza őket.
Vivi kiskamasz, emiatt kicsit hullámvölgyszerű a hangulata. Segítőkész, önálló, és gyönyörűen játszik vadászkürtön! Bálint szociálisan nagyon érzékeny. Sokszor előfordult már, hogy ha a többiek kicsit előre siettek egy-egy séta alkalmával, akkor ő visszajött hozzám, bevárt. Nagyon szeret beszélgetni, kedveli azokat az időszakokat, amikor csak őrá tudunk figyelni. Veronikáról sokszor úgy beszélünk, mint egy földre szállt angyalról. Csupaszív, jóindulatú, nagyon okos kislány, akivel abszolút egy húron pendülök. Sebestyén pedig egy eleven, csillogó szemű kicsi rosszcsont! Mindig meg tud nevettetni bennünket, emellett ő is nagyon segítőkész. Ha kérek valamit, elsők között ugrik.
– Hogyan működnek a hétköznapok?
– Reggel 6 órakor van ébresztő, mert 7-kor indul az iskolabusz a falunkból. Ebbe a szűk egy órába bele kell férnie az ébredésnek, öltözésnek, mosakodásnak, reggelizésnek, fogmosásnak. A rutin már kialakult, úgyhogy elég jól megy ez a készülődés. Délelőtt elvégzem a házimunkát, hogy mire Bálintot 1 órára hazahozzuk, készen legyek. Az ovisok háromnegyed 4-kor érkeznek, iskolabusz hozza őket. Vivien már felsős, ő távolsági busszal jár egy másik iskolába, negyed 6 körül ér haza. Délután a tanulás és házi feladat készítés után egy kis zenélés a program, aztán játszás, mesenézés. Férjem munkaideje elég változó, de általában délután és estefelé kell elmennie itthonról. Ha tud, esti fürdetésre hazaér – bár már önállóan fürdenek a gyerekek –, ha nem, akkor egyedül vezényelem le az estét. Úgy igyekszünk, hogy 8-ra már ágyban legyenek a csemeték, és olyankor még este 10-11-ig van időnk egymásra, esetleg egy kis lazulásra.
– Van segítséged?
– Régebben járt hozzám a személyi segítőszolgálattól egy hölgy, de sajnos a szolgálat megszűnt, így már magunknak kell mindent megoldanunk. Az nagyon jó, hogy a férjem mindenben segít, amiben kell, és már a gyerekek is önállóbbak.
– Mióta működik a tábor és kiket táboroztattok?
– 1984-től működik a táborunk. Vallási hovatartozástól függetlenül jönnek hozzánk felnőttek, gyerekek egyaránt. A Biblia tanításán alapuló előadások, beszélgetések adják az alapot, és minden turnusban igyekszünk kihasználni a természet közelségét, kirándulásokat, túrákat szervezünk.
Idén a következő turnusok lesznek: Április 21-26. New Start a dohányzás ellen; május 12-17. New Start a dohányzás ellen; május 19-24. New Start a dohányzás ellen; június 23-30. Építőtábor; június 30-Július 7. Fürkésztábor; július 14-21. Sola Scriptura Teológiai Főiskola nyári tábora; július 14-21. „Kerékpárral a természetben” tábor; július 21-28. Adventtábor; júl. 28-aug. 7. „Új kezdet” életmód és családos tábor; aug. 8-20. Biblia-ismereti és zenei tábor; aug. 25-szept. 1. New Start Szanatórium; szeptember 1-8. New Start Szanatórium; szeptember 8-15. New Start Szanatórium; szeptember 15-22. New Start Szanatórium
– Mi a te munkád a táboroztatáskor?
– Nálam kell előzetesen jelentkezni, majd a táborozók érkezéskor találkoznak velem a recepción. Adminisztrátori, pénztárosi munkakört töltök be.
– S az újságírás azóta? Hol tudod még kamatoztatni a tanultakat?
– A Bózsvai Hírmondóba, falunk újságába írok rendszeresen cikkeket. Épp egy sorozaton dolgozom, a helyi idősekkel készítek interjúkat, hogy az emlékeiket, életüket meg tudjuk így őrizni az utókornak.
A Molnár családról filmet is készített a Duna TV:
http://kereso.nava.hu/document/play/id/657924/seek/0
Antalffy Yvette
Örökbefogadásról szóló cikkeinkből:
Gyakori kérdések az örökbefogadással kapcsolatban
Tweet