Egészségesebb egészségügyet! 1. – Talán ha kutya volnék…
Az alulfizetett munka gyakran fáradtsághoz, lelki kiégéshez vezet. Mégis: lehetne-e emberségesebb a gyógyítók munkája és maga az egészségügyi rendszer?
A szegény özvegy csupán két fillért dobott a perselybe, ám ezzel minden vagyonát (görögül bioszát, azaz teljes életét) odaadta. Jézus elismerésre méltónak találta mindezt, és példaként állította sokat tapasztalt tanítványai elé. Azt hiszem, ha a bioszunkról, vagyis az életünkről, az egészségünkről van szó, nekünk is fizetni kell. A magyar egészségügyben duplán is: anyagilag és mentálisan egyaránt.
A teljes vagyon és a teljes élet összetartozó fogalmaknak számítottak Krisztus idejében. Ha valaki minden pénzét felkínálta, ezzel életlehetőségeit is átadta, egyben kifejezte, hogy innentől kezdve csak Isten gondoskodásában hajlandó megbízni. Látva azt, hogy milyen állapotok uralkodnak a magyar egészségügyben, azt hiszem, a keresztények is egyre inkább a szegény özvegy útjára lépnek majd: egyszerűen egész életüket „be kell dobniuk” a perselybe, remélve azt, hogy legalább Jézus figyeli és értékeli őket.
Az utóbbi időben sajnos több alkalommal is volt „szerencsém” bekerülni az egészségügy lehangolóan működő gépezetébe. Emésztőrendszeri problémáim voltak, amit gyomortükrözéssel, ultrahanggal, és mindenféle más vizsgálattal kívántak felderíteni, de a közelmúltban baleset is ért, mely után röntgenfelvételekre került sor, és a fejemet is összevarrták. Némely vizsgálatra sokat kellett várni, volt, ahol az orvos viselkedett minősíthetetlenül, valahol a vizsgálatra leadott mintáimat nem akarták átvenni. Az elmúlt években olyan tapasztalatom is akadt, hogy nekem kellett volna saját pénzemen megvennem a saját vizsgálatomhoz szükséges alapanyagokat. Egy amúgy is beteg, és ezért valószínűleg lehangolt embert az egészségügy rendszere mentálisan gyakran mélyebbre taszít, mint ahol betegsége miatt talán indokolt tartózkodnia.
Az egészségügy nem csak pénzkérdés: a hozzáállás, a méltányolható kommunikáció, az emberség hiányzik.
A minap egy ismerősöm elújságolta, hogy baráti körében egy nagyon aranyos kiskutya megbetegedett. Mivel a betegség tünetei nem akartak csillapodni, és senki nem tudta, milyen konkrét baja lehet a kedves kis jószágnak, a kutya végül állatkórházba került. Neki nem kellett várnia, a vizsgálatok egymás után következtek. A kutyust mindenki babusgatta, azonnal elvitték ultrahangra is, infúziót kapott, és azóta is visszajárnak vele kezelésekre.
Lehet, hogy rosszul alakult az életem: ha kiskutyának születek jó helyre, talán emberibb bánásmódban volna részem? Elképzelhető, hogy még ha nem is lennék életveszélyes állapotban, számos vizsgálat lehetősége azonnal elérhető közelségbe kerülne. Az emberek becézgetnének, kedveskednének, a gyógyulásomat segítenék. Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy így segítenek egy szenvedő állaton. Az a baj, hogy nem így segítenek egy szenvedő emberen.
Mégpedig olyan embereken, akik egészségük érdekében a perselybe a fent említett bioszuknak jó részét bedobják, amikor fizetik az ellátást, gyógyszereket vesznek, és borítékot csúsztatnak az orvos vagy ápoló zsebébe. Szerintem emberibb bánásmódot és hatékonyabb egészségügyi kezelést érdemelnének – az emberi bánásmód pedig nem feltétlenül anyagi kérdés. Nem tudom hányan gondoltak már arra, hogy az alternatívnak nevezett gyógyítási technikák miért ennyire népszerűek? A kérdésre nyilvánvalóan többféle választ lehet adni, ám kétségkívül ezek közé tartozik, hogy a különféle – gyakran hókuszpókusznak is nevezhető – technikák alkalmazói nagyobb figyelmet fordítanak pácienseikre, mint ahogy az a hagyományos orvoslásban történik. Nem helyes, hogy a betegek a sokszor butácska és kevéssé hatékony megoldásokhoz folyamodnak a tudományosan igazolt módszerek helyett, de jól mutatja, hogy mennyire hiányzik nekik az elvárható törődés, az emberi hang.
Jézus csodálatra méltóan bánt a beteg emberekkel. Teljes és alapos kezelést nyújtott nekik: a sérültek, rászorulók nemcsak azt tapasztalták, hogy meggyógyulnak, hanem azt is, hogy Isten szereti őket és gondoskodik róluk. Krisztus holisztikus módon gyógyított, a teljes embert nézte, érintései a beteget testi-lelki módon áthatották. Nyilvánvaló, hogy ezt az isteni támaszt és hozzáállást az egészségügytől irreális lenne elvárni. Ám közeledni az elvekhez talán nem lehetetlen. Ha egy kutyával sikerült, meg lehetne próbálni emberekkel is.
Sytka
Korábbi hasonló cikkeink:
A homeopátiáról – „Az állatok nem játsszák el, hogy jobban vannak”
Tweet