Gertrúd, egy király és egy szent édesanyja
A történelmi Gertrúd királyné iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés: Szentendrén kiállítás nyílt alakjáról, Pilisszentkereszten emléktáblát avattak tiszteletére.
II. András feleségét egyetlen okból szokták dicsérni: mindenki jó anyának tartja. Öt gyermeket szült, s közülük kettő kiemelkedő alakja a magyar és európai történelemnek: Árpád-házi Szent Erzsébet és IV. Béla. Leánya ünnepnapján emlékezzünk az anyára is!
“Uralkodás! Parancsolás!”
„Uralkodás! Parancsolás! – Minő
Más már csak ennek még hangja is,
Mint – engedelmeskedni – hát minő
Ez még valóságában?”
Így elmélkedik Gertrudis királyné Katona József Bánk bán című drámájában, nem sokkal az előtt, hogy Bánk megöli. II. András király német anyanyelvű, meráni származású feleségét a magyarság elsősorban ebből a műből ismeri, s az ennek nyomán készült Erkel-operából. De vajon mennyire hiteles történelmi szempontból a drámai hősnő alakja? Annyi bizonyos, hogy bár Katona a drámai feszültség érdekében ráerősített egyes történelmi tényekre, a királyné személyiségét feltehetősen jól rajzolta meg.
András és Gertrúd 1203 körül házasodott össze. Gertrúd apja IV. Meráni Berthold isztriai és krajnai őrgróf volt. A lány házassága a magyar király fiával rangemelkedést jelentett a családnak. Az Árpád-ház előkelőbb família volt, mint a Meráni. Csakhogy III. Béla örököse nem András volt, hanem idősebb fia, Imre, aki 1196-tól, apja halálától uralkodott. Andrásnak a hercegi cím jutott, ami egyben azt jelentette, hogy az akkor a magyar koronához tartozó Horvátországban és Dalmáciában voltak a birtokai, felesége hazájának szomszédságában.
András nem tudott megelégedni a hercegséggel. A történelmi emlékezet szerint felesége az, aki a háttérből irányítja az eseményeket, aki talán még Andrásnál is jobban vágyik a koronára. Az Imre és András közti pártharcok már 1197 óta tartottak, de amikor Imre megkoronáztatta kisgyermek fiát, Lászlót, úgy tűnt, hogy Andrásnak végleg le kell mondani a trónról. Az ellenségeskedés hol elcsitult, hol kiújult. Egy alkalommal Imre foglyul ejtette az ellene forduló öccsét, annak feleségét, Gertrúdot pedig hazaküldte az apjához. Ez igen nagy megaláztatás volt számukra, s mutatja azt is, hogy Imre tisztában volt vele, hogy Gertrúdnak mennyire fontos lenne, hogy férje, András legyen a király.
Végül mégsem a pártharcok döntöttek. Imre meghalt, a trónt kisfiára hagyta, de annak gyámjává és egyben kormányzóvá öccsét, Andrást tette, aki visszahozta feleségét az apjától, s gyakorlatilag királyként tevékenykedett. A gyermek III. László helyzete nem volt könnyű a királyi udvarban, ezért anyja elhagyta vele az országot. A kis király 1205-ben meghalt, a trón Andrásé lett, Gertrudis pedig királyné lehetett.
Botrányos részrehajlás
András trónra lépése és Gertrúd meggyilkolása között nyolc év telt el. Hogyan tudta a királyné ez alatt a nem túl hosszú idő alatt elérni, hogy gyakorlatilag a magyar társadalom egésze ellene fordult? Az elsődleges és legfontosabb ok az volt, hogy minden befolyását bevetette férjénél rokonai, s általában a hazájából, német földről jöttek érdekében. Merániak kaptak hatalmas földadományokat, magas hivatalokat. A legvérlázítóbb eset Bertholdé, a királyné öccséé volt. (Katona József drámájában Ottóként szerepel kissé átformált alakja.) Az alig 25 éves, műveletlen, feslett erkölcsű férfit a szokás és az egyházi törvények ellenére kalocsai érsekké tették a királyi pár ösztönzésére. András ráadásul még dalmát-horvát bánná és erdélyi vajdává is kinevezte. Ezek az ország főméltóságai voltak. A botrány híre a pápai trónig is eljutott. De az elégedetlenség Berthold miatt az egész országban általános volt. András hasonló módon kedvezett Gertrúd más Magyarországra érkező testvérének, rokonának is.
A mellőzött és sértett magyar előkelők összeesküvést szerveztek Bánk bán és Péter ispán vezetésével. Az elégedetlenséget tovább növelte, hogy András 1213-ban, amikor Halicsba vezetett hadjáratot, helyetteséül feleségét tette meg, nem a nádort, ami pedig egyébként szokás volt. Az összeesküvők a pilisi erdőben vadászó társasága körében lepték meg a királynőt. Sátrában törtek rá, gyermekei szeme láttára ölték meg, rendkívül kegyetlenül. Állítólag, mielőtt végeztek vele, a védekezésül maga elé tartott kezeit levágták, majd miután megölték, darabokra szaggatták. A merénylet végrehajtója feltehetőleg Péter ispán és Simon, Bánk bán veje volt. A királynén kívül több német is áldozatul esett, de a szintén itt mulatozó Bertholdnak kíséretével együtt sikerült megmenekülnie, és a jelenlévő osztrák herceg, VI. Lipót is sértetlenül került ki a támadásból.
A merénylet hírére András visszafordult Oroszországból. Pétert karóba húzatta, de a többi összeesküvő csak tisztség- és birtokvesztéssel lakolt. Sőt, Bánk néhány év múlva visszakapta báni méltóságát. Az enyhe bosszú oka lehet, hogy II. András nem volt elég határozott, szigorú uralkodó, a magyar társadalomban pedig egyre erősebb volt a rendi szerveződés, a felső társadalmi csoportok érdekképviselete.
A gondos anya
Gertrudis alakját egy dolog miatt szokták dicsérni. Mindenki jó anyának tartja. Öt gyermeket szült, s gyermekei közül kettő kiemelkedő, emlékezetes alakja a magyar és európai történelemnek. Ő az édesanyja Árpád-házi Szent Erzsébetnek, akit még kislányként jegyeztek el későbbi férjével, Türingiai Lajossal. A kis Erzsébet jegyese udvarában nőtt fel, de az anyai gondoskodás számos jelével küldték német földre. A krónika még azt is feljegyezte, hogy királyi anyja drága fürdőkádat is küldött vele. A másik gyermek pedig II. András utóda a magyar trónon, IV. Béla. A kis Béla jelen volt anyja meggyilkolásánál, életének alapélménye volt ez a szörnyű esemény. Felnőve vádolta apját, amiért nem állt kellő bosszút anyja gyilkosain. Amikor király lett, első dolgai között utólag megtette ezt. Ma már nem tudhatjuk, hogy a fiúi elfogultság vezette-e, vagy valóban igazságot osztott. Esetleg az apjáénál erőteljesebbre hangolt királyi hatalmát érzékeltette ezzel. Mindenesetre mindig szeretettel emlékezett meg anyjáról.
Gertrúdnak történelmi jelentőséget ad az is, hogy ő az egyik olyan magyar királyné, akinek feleségként meglehetősen nagy hatása van férjére, így az ő akarata is érvényesül a király döntéseiben. Katona jól látta tehát, Gertrudis nem csupán királyné akart lenni, hanem maga is uralkodni vágyott, és uralkodott is. Csakhogy nem jól mérte fel helyzetét, rosszul értékelte a magyar társadalmi viszonyokat, gőgjében megalázta az előkelő magyarokat, s ez lett a veszte. A főurak bosszújának addig példátlan kegyetlensége is arra mutat, hogy Gertrudis személye rendkívül nagy feszültséget keltett a magyar társadalomban.
Irodalom:
Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Panoráma 1977
Kristó Gyula: Egy dicsőséges dinasztia. Az Árpád-ház. Rubicon 2000/3.
Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet. Akadémia Kiadó. Budapest 1989
Kóczián Mária
Nyitókép (Erkel Ferenc: Bánk bán. Operaház, 1890-es évek. Vittoria Bartolucci Gertrudis szerepében) Második kép (II. András koronázása, Képes Krónika) Harmadik kép (Gabriel Cornelius Ritter von Max (1881) olajfestménye a gyermek Erzsébetet ábrázolja)
Kapcsolódó cikkeinkből:
Árpád-házi Jolánta, a spanyolok híres királynéja
Boldog Sancha – az ismeretlen Árpád-házi szent
Tweet